Miért jött létre ez a blog?
Fontos-e, hogy láthatóvá váljék egy ember, aki a mindennapokban rendkívüli odafigyeléssel, példaértékű tisztességgel végzi a dolgát?
Tudnunk kell-e azokról a történelemkönyvekben nem megírható, iskolában nem tanítható, mára már példázattá vált történetekről, amik szívet-lelket megérintenek, amik a saját sorsunkkal összefonódva kitartásra ösztönöznek, amikor valaki tépelődéseit végiggondolva, azt leírva, megosztva velünk, erőt adhatnak?
Szívesen olvasgatunk-e küldföldi sztorikat, amiknek a főszereplője a mérhetetlen kíváncsisággal megáldott energikus ember, aki beavat kalandjaiba nem temetve azokat magában el? Kíváncsiak vagyunk-e mi is a pillanatképekre egy-egy országból?
Szeretjük-e, ha minőségi dolgok villámgyorsan elérnek hozzánk, szempillantás alatt beleérzünk más népek szokásaiba, megértjük-elfogadjuk azokat vállalva a saját szemléletünket, mert rájövünk, hogy mások vagyunk, más körülmények között, van önálló véleményünk, de töretlenül érdeklődünk és kapcsolatot keresünk?
Rohanó világunkban van-e az újszerű egypercesekre időnk, hogy a stílusosan megírt naplórészletekből a jó szövegeket is élvezzük? Megmelengeti-e a szívünket az erkölcsi mondanivaló, az intelligens humor, a nem önmaga láttatását és mutogatását előtérbe helyező Ember alázata?
Nem vagyok méltó, hogy más helyett válaszoljak. Az én igenem: igen.
Különös tisztelettel és meleg szeretettel hoztuk létre ezt a blogot a testvéremmel. Hiszünk abban, hogy értéket képvisel, ezért igyekszünk folytatni nem magunkkal, hanem úgy, ahogy elindult: ugyanazzal a főszereplővel, ugyanazzal a mottóval, ugyanazzal a lelkesedéssel kívánva, hogy Olvasóinak kellemes perceket szerezzen:
Tudnunk kell-e azokról a történelemkönyvekben nem megírható, iskolában nem tanítható, mára már példázattá vált történetekről, amik szívet-lelket megérintenek, amik a saját sorsunkkal összefonódva kitartásra ösztönöznek, amikor valaki tépelődéseit végiggondolva, azt leírva, megosztva velünk, erőt adhatnak?
Szívesen olvasgatunk-e küldföldi sztorikat, amiknek a főszereplője a mérhetetlen kíváncsisággal megáldott energikus ember, aki beavat kalandjaiba nem temetve azokat magában el? Kíváncsiak vagyunk-e mi is a pillanatképekre egy-egy országból?
Szeretjük-e, ha minőségi dolgok villámgyorsan elérnek hozzánk, szempillantás alatt beleérzünk más népek szokásaiba, megértjük-elfogadjuk azokat vállalva a saját szemléletünket, mert rájövünk, hogy mások vagyunk, más körülmények között, van önálló véleményünk, de töretlenül érdeklődünk és kapcsolatot keresünk?
Rohanó világunkban van-e az újszerű egypercesekre időnk, hogy a stílusosan megírt naplórészletekből a jó szövegeket is élvezzük? Megmelengeti-e a szívünket az erkölcsi mondanivaló, az intelligens humor, a nem önmaga láttatását és mutogatását előtérbe helyező Ember alázata?
Nem vagyok méltó, hogy más helyett válaszoljak. Az én igenem: igen.
Különös tisztelettel és meleg szeretettel hoztuk létre ezt a blogot a testvéremmel. Hiszünk abban, hogy értéket képvisel, ezért igyekszünk folytatni nem magunkkal, hanem úgy, ahogy elindult: ugyanazzal a főszereplővel, ugyanazzal a mottóval, ugyanazzal a lelkesedéssel kívánva, hogy Olvasóinak kellemes perceket szerezzen:
"Dr. Radnai István (állatorvos) - a toll és a fecskendő összetartoznak".
Jó szórakozást kíván a bejegyzések szerkesztője: Radnai Ottilia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése