(Az eredeti napló szó szerinti közlésével bepillantást nyerhetünk - egy 17 éves levente-fiú átélt története útján - a háború végső szakaszában Németországba hurcolt levente-ifjúság mindennapjaiba, gyötrelmeibe, kilátástalanságba és végül a Szovjet paradicsomba irányításába! És mindezt valóságosan és nem az utókor szájíze szerint, kozmetikázva.)
Stockerau, 1945. március 15.
Némileg vidámabban folyik az élet, mint eddig. Farókkal meg a Legényekkel egy 4 személyes rendes kis helyiséget kaptunk. Igaz, közben más happolta el, de sikerült visszaszereznem. Az is igaz, hogy közben Fodor Jóska és Dávid hadnagy úr haragudott meg rám, de itt a továbbélés a legfontosabb.
A másik létfenntartó dolog a kaja! Nos, e téren is jobban állok, sokkal jobban, mint eddig. Gánóczy fhdgy úr is küld mindig valamit, akinek apám beajánlott. Közben kocsin járok be Stockerauba a lágerből tolmácsolni. Mellette a fhdgy úrnak fekete üzleteket bonyolítok le dohánnyal. No de mindez csak addig fog tartani, amíg bejár Bécsbe a zászlóalj. Közben itt Ausztriában nagyon keresik a pisztolyt, talán majdhogy házat is lehet venni egy pisztolyért. Igen nagy ára van. Úgy látom, az osztrákok, de a bécsiek különösképpen valami érdekeset, netán forradalmat akarnak! Persze ebben a rémuralomban mindenki fogja a száját, ha élni akar!
Add jó Mennyei Atyám, hogy valamiképpen találkozzam Apámmal, és együtt mehessünk haza. Ebben azért bízom, mert az összes levente-csapat ezen a környéken van. Talán legközelebb már nem ereszt el. Engem csak egyetlen cél érdekel: hazamenni. Suttogva mondom, éljen a Béke.
Stockerau, 1945. március 18.
Nagy napra ébredtünk! WC-pucolás, szeméttakarítás! Az állandó légitámadás sorozat bizony sok szörnyűséget eredményezett! Mellettünk horvát usztasa fiatalok vannak. Őket jól meg lehet különböztetni a kék uniformisukról. Közöttük óriási veszteségek keletkeztek. A szeméttakarítás során nemcsak törmelékek, de nagyon sok véres emberhús-cafat, szétroncsolt emberi maradványok, fejek, lábak, karok külön a törzstől hevernek szanaszét.
Stockerau-tábor, 1945. március 25. Virágvasárnap
A fenyők között susogott a szél! A tisztáson már felálltak a századok. Az erdő szélén fenyőből készült sátor, rajta kereszt. Tábori mise van: Virágvasárnapi. A tábori pap csendesen misézik. Valahol a fenyvesben megszólal egy kismadár. Hosszasan énekel, és ő is dicséri az Urat. Itt a szabad természetben, ahol nem világít az örökmécses, nincsenek szentképek, nincsen orgona - mégis oly lélekemelő minden. Óh, mennyire Istennél van a lelkem.
Mikor vagy száz torokból felhangzik a dal, "A keresztfához megyek...", én is teljesen beleadom a lelkem! És ezek az edzett kemény férfiajkak, melyekről mennyi istenkáromlás száll el, most szívből énekelnek... és bizonyára valamennyien visszagondolnak kicsiny falujuk templomára, az otthoni hozsannás szép virágvasárnapra...
A másik létfenntartó dolog a kaja! Nos, e téren is jobban állok, sokkal jobban, mint eddig. Gánóczy fhdgy úr is küld mindig valamit, akinek apám beajánlott. Közben kocsin járok be Stockerauba a lágerből tolmácsolni. Mellette a fhdgy úrnak fekete üzleteket bonyolítok le dohánnyal. No de mindez csak addig fog tartani, amíg bejár Bécsbe a zászlóalj. Közben itt Ausztriában nagyon keresik a pisztolyt, talán majdhogy házat is lehet venni egy pisztolyért. Igen nagy ára van. Úgy látom, az osztrákok, de a bécsiek különösképpen valami érdekeset, netán forradalmat akarnak! Persze ebben a rémuralomban mindenki fogja a száját, ha élni akar!
Add jó Mennyei Atyám, hogy valamiképpen találkozzam Apámmal, és együtt mehessünk haza. Ebben azért bízom, mert az összes levente-csapat ezen a környéken van. Talán legközelebb már nem ereszt el. Engem csak egyetlen cél érdekel: hazamenni. Suttogva mondom, éljen a Béke.
Stockerau, 1945. március 18.
Nagy napra ébredtünk! WC-pucolás, szeméttakarítás! Az állandó légitámadás sorozat bizony sok szörnyűséget eredményezett! Mellettünk horvát usztasa fiatalok vannak. Őket jól meg lehet különböztetni a kék uniformisukról. Közöttük óriási veszteségek keletkeztek. A szeméttakarítás során nemcsak törmelékek, de nagyon sok véres emberhús-cafat, szétroncsolt emberi maradványok, fejek, lábak, karok külön a törzstől hevernek szanaszét.
Stockerau-tábor, 1945. március 25. Virágvasárnap
A fenyők között susogott a szél! A tisztáson már felálltak a századok. Az erdő szélén fenyőből készült sátor, rajta kereszt. Tábori mise van: Virágvasárnapi. A tábori pap csendesen misézik. Valahol a fenyvesben megszólal egy kismadár. Hosszasan énekel, és ő is dicséri az Urat. Itt a szabad természetben, ahol nem világít az örökmécses, nincsenek szentképek, nincsen orgona - mégis oly lélekemelő minden. Óh, mennyire Istennél van a lelkem.
Mikor vagy száz torokból felhangzik a dal, "A keresztfához megyek...", én is teljesen beleadom a lelkem! És ezek az edzett kemény férfiajkak, melyekről mennyi istenkáromlás száll el, most szívből énekelnek... és bizonyára valamennyien visszagondolnak kicsiny falujuk templomára, az otthoni hozsannás szép virágvasárnapra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése