KUBA, A KARIB-TENGER GYÖNGYSZEME
DE CASTRO ELNÖK FEGYELMET TART - MAJD ELMONDOM, MIÉRT GONDOLOM
DE CASTRO ELNÖK FEGYELMET TART - MAJD ELMONDOM, MIÉRT GONDOLOM
A 70-es évek egyik novemberében történt, amikor madridi átszállással megérkezünk Havannába, Kuba fővárosába. Az ország egy 1100 km hosszúságú keskeny sziget, mely alig nagyobb országunknál, és lakosságának száma is hasonló. Már messziről feltűnik az erőd, mely ma katonai központ. Nagyon meleg van, 30 fokot mutat a hőmérő.
Körülnézünk a fővárosban, Havannában. Büszkén mutatják az általuk ugyancsak gyűlölt, amerikaihoz hasonló kapitólium fehér márvány épületét, melyet 1929-ben avattak, és mely akkor 16 és fél millió USA dollárba került. 30 évig itt volt a parlament, ma pedig ez a tudományos akadémia székhelye.
Bemegyünk a katedrálisba, mely homlokzata a kubai barokk nagyszerű manifesztációja. Odabent csodálatos festményekben, szobrokban gyönyörködhetünk. Érdekessége, hogy a 2 torony eltérő, meg hogy a kubai vezetőnk nem jött be, mert a vallás itt nem sikk.
Délután fürdés. Ez a tengerparti sétány a Melacon, mely 1902-ben épült 10 km hosszan. A tengertől csak egy széles kőgát választja el. A tenger felől érkező cirógató hűs szellő különös élvezetet nyújt a nagy hőségben.
A tengerpart selymes homokjával a lágyan fodrozódó langyos tengervíz állítólag a világhírű Riohoz hasonló. Amikor tehettem a legkedvesebb időtöltésem az volt, hogy hosszú sétát tettem a kellemesen hullámzó vízben élvezve az enyhe habok jóleső nyaldosását.
Egyik alkalommal a parttól nem messze húzódó bozótosból egy fekete fiatalember ugrott elém, és egy gyönyörű több kg-os csigaházat tartott a kezében. Közös nyelv híján nem tudtunk egymással szót ejteni. Gondoltam, hogy felajánlja a tenger nagyszerű ajándékát. Nemzetközi nyelven mondtam, kézzel-lábbal mutattam, hogy nagyon szép ugyan, de nincs nálam semmi pénz. Rámutatott a pólómra. Nem volt egy divatos darab, de ha kell, gondoltam... Lehúztam, odaadtam. És ezután következett, amire nem számítottam: kétszer is kiszaladt a partra, mielőtt átvette volna, és alaposan körülnézett, majd mikor látta, hogy az égvilágon senki nincs a közelben, apróra összecsavarva a trikót, a hóna alá rejtette, és szélsebesen elillant. Mindez arra utalt, hogy nagyon félt a fiú. Úgy látszik, az ilyesmi Kubában tilos. Hogy miért sose derült ki, mert most már én sem mertem szólni róla.
Egyik alkalommal a parttól nem messze húzódó bozótosból egy fekete fiatalember ugrott elém, és egy gyönyörű több kg-os csigaházat tartott a kezében. Közös nyelv híján nem tudtunk egymással szót ejteni. Gondoltam, hogy felajánlja a tenger nagyszerű ajándékát. Nemzetközi nyelven mondtam, kézzel-lábbal mutattam, hogy nagyon szép ugyan, de nincs nálam semmi pénz. Rámutatott a pólómra. Nem volt egy divatos darab, de ha kell, gondoltam... Lehúztam, odaadtam. És ezután következett, amire nem számítottam: kétszer is kiszaladt a partra, mielőtt átvette volna, és alaposan körülnézett, majd mikor látta, hogy az égvilágon senki nincs a közelben, apróra összecsavarva a trikót, a hóna alá rejtette, és szélsebesen elillant. Mindez arra utalt, hogy nagyon félt a fiú. Úgy látszik, az ilyesmi Kubában tilos. Hogy miért sose derült ki, mert most már én sem mertem szólni róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése