(Az eredeti napló szó szerinti közlésével bepillantást nyerhetünk - egy 17 éves levente-fiú átélt története útján - a háború végső szakaszában Németországba hurcolt levente-ifjúság mindennapjaiba, gyötrelmeibe, kilátástalanságba és végül a Szovjet paradicsomba irányításába! És mindezt valóságosan és nem az utókor szájíze szerint, kozmetikázva.)
Beszéltem egy nyilas őrmesterrel, aki azt mondta, hogy tőlünk 20 km-re van mögöttünk azon alakulat, mely Dunaszerdahelyről indult el. Ezek voltak Apámék! Édes Mennyei Atyám, csak még egyszer találkozhatnék az Édesapámmal. Mennyivel könnyebb volna.
Kandó hadapród úrral beszéltem a dologról. Ő már akkor is csodálkozott, hogy Apám elengedett. Most biztatott mondván, hogy a magyarokat Linzbe irányítják. Ott bizonyára találkozhatom majd apámmal is. Legyek türelemmel. A sors, a kegyetlen sors azonban másként döntött! Mi Linz előtt kb. 30 km-rel egy kis tanyasi Baumgarten községnél lettünk elszállásolva. A szállás egy nagy szellős pajta. Majd itt Linz védelmére fogjuk ásni az erődítést. A németek rendes katonai kosztot ígértek! Ebből persze semmi sem lett...
Most már mindenki szidja a németeket! Mindenki csak haza akar menni! És mindenki szidja a magyar tisztjeinket, akik bizony csak önmagukkal törődnek! Megismertem őket!
A sok keserűség mellett azonban el kell mondanom, hogy a táj, amin végigmeneteltünk, csodálatosan szép volt! Sokáig a Duna mentén haladtunk. Majd két oldalt az Alpok fenyővel borított hatalmas hegyei, csodálatos fenyőillat! Kissé távolabb a havas bércek fehérlettek. Elszórtan színes alpesi kirándulóházak, turistaházak, szállodák.
UTUNK 1945. április 3-10-ig
Felss - Dürnstein - Sarminkstein - Perm - Baumgarten
BAUMGARTEN, 1945. április 16.
Itt ülök kint a fenyőfák között a hatalmas fenyőerdőben. Kellemes fenyőillat, a szellő zizegteti a leveleket. Olyan, mint valami erdei muzsika. Minden dombon fenyves, rajta egy-egy paraszt-kúriával. Mi is egy ilyen gazdag parasztnál lakunk, a tanyáján. 2 szakasznyi legénység és 2 tiszt. A tisztek a házban, mi a pajtában. A gazda nagyon gazdag! Az istállók tele tehénnel, az ólak disznóval! A nagy gazdasági udvarban rengeteg csirke kapirgál.
Még ennyi kosztot sehol sem tudtam vásárolni, mint itt. Kaptunk ugyanis néhány Márka zsoldot, meg a már előbb említett kereskedelmi tevékenységemből is volt Márkám. Vettem 10 kg krumplit, minden este fél liter tejet. Minden este tejben főzök krumplit, vagy a krumplihoz sütök vagy főzök egy-egy tojást.
Most leírom, hogy tegnap micsoda lakodalmi kajám volt: reggeli egy kulacs tejeskávé egy kis szelet kenyérrel plusz egy csajka estéről meghagyott tejben habart tört krumpli.
Ebéd: tésztaleves, krumpli, zaftos hús. Vacsora: zupa, sajt, fél csajka tejben habart főtt, tört krumpli, 3 tojásból rántotta. Amit vacsorára főzök krumplit, elfelezem, és így jut reggelire is. Persze ez csak egyszer volt így, de mostanában, ha mással nem, de főtt krumplival jóllakom. Előbb ugyanis két teljes héten át éheztem. A települések üzleteiben csak céklát lehetett kapni, itt a tanyán azonban értékesíthető a Márka. Meglett a haszna, hogy még előbb - ahogy arról Naplócskámban be is számoltam - a főhadnagy úrnak jártam csencselni. Ebből maradt nekem is pénzem, amivel végre itt a tanyán lehetett vásárolni.
Egyébként most itt a sorsom is könnyebb, mert raj pk. helyettes vagyok, és ha az őrvezető úr nincs itt, én ellenőrzöm a munkát. Hogy mi a munka? Kiképzéssel vegyes géppuskafészek-ásás. Hogy minek? Talán csak Szilágyi főhadnagy úr tudja, aki kemény rendet tart. Ő bent lakik a házban, a rossz nyelvek szerint a 40 év körüli német gazdaasszonnyal, akinek a férje ugyancsak a fronton van. Jó ember! Azt vigasztalja, minket pedig keményen gyötör.
Délután nem kell kivonulni! Parancshirdetést tart a főhadnagy úr, mondja a szakaszvezető úr. A szakaszokat négyszögben felállítják, középen egy furcsa faalkotmányt húztak. A főhadnagy úr parancsot hirdet! Elmondja, hogy a krumpliveremből lopás történt, mert a katonák feltörték az ajtót és krumplit vittek el. Szerencsére az egyik katonát sikerült elfogni, aki most megbűnhődik a tettéért. Ekkor a tettest kikísérik az összeácsolt fakereszthez, a kezeit hátrakötik, őt pedig a kezénél fogva felhúzzák a fára úgy, hogy a lába nem éri a földet! Megismerem, hogy a másik szakaszból egy gyöngyösi diák. Negyedik éves, a mg-i középiskolába jár, mondja a Legény Jóska, hogy az ő osztálytársa.
Nekünk nézni kell a kínlódását! Egy idő múlva keservesen kiabál, könyörög, de a főhadnagy úr nem engedi kioldani. Elfehéredik, elájulni látszik. Erre a fhdgy úr leengedteti, vízzel fellocsolják, és ismét felhúzzák! Ilyet még nem láttam! Gombóc van a torkomban, sírni tudnék! Hát ilyenek a magyar tisztek? Hát ilyen a magyar hadsereg szabályzata? Amikor ismét rosszul lesz, újból felmossák, de a megítélt fél órát már nem kell kitöltenie, a jóságos tiszt úr megkegyelmez! Egy negyedéves orvostanhallgató - ő a század orvosa - "megvizsgálja", és úgy találja: "egészség-romlást nem szenvedett". Az eset lelki katasztrófát okozott bennem, de úgy láttam, a tarsaimban is. Sosem hittem volna, hogy van ember, aki ilyet végrehajtat.
Nem merek erről többet írni, mert ha a drága naplócskám netán avatatlan kézbe kerül, még én is odajuthatok.
Kandó hadapród úrral beszéltem a dologról. Ő már akkor is csodálkozott, hogy Apám elengedett. Most biztatott mondván, hogy a magyarokat Linzbe irányítják. Ott bizonyára találkozhatom majd apámmal is. Legyek türelemmel. A sors, a kegyetlen sors azonban másként döntött! Mi Linz előtt kb. 30 km-rel egy kis tanyasi Baumgarten községnél lettünk elszállásolva. A szállás egy nagy szellős pajta. Majd itt Linz védelmére fogjuk ásni az erődítést. A németek rendes katonai kosztot ígértek! Ebből persze semmi sem lett...
Most már mindenki szidja a németeket! Mindenki csak haza akar menni! És mindenki szidja a magyar tisztjeinket, akik bizony csak önmagukkal törődnek! Megismertem őket!
A sok keserűség mellett azonban el kell mondanom, hogy a táj, amin végigmeneteltünk, csodálatosan szép volt! Sokáig a Duna mentén haladtunk. Majd két oldalt az Alpok fenyővel borított hatalmas hegyei, csodálatos fenyőillat! Kissé távolabb a havas bércek fehérlettek. Elszórtan színes alpesi kirándulóházak, turistaházak, szállodák.
UTUNK 1945. április 3-10-ig
Felss - Dürnstein - Sarminkstein - Perm - Baumgarten
BAUMGARTEN, 1945. április 16.
Itt ülök kint a fenyőfák között a hatalmas fenyőerdőben. Kellemes fenyőillat, a szellő zizegteti a leveleket. Olyan, mint valami erdei muzsika. Minden dombon fenyves, rajta egy-egy paraszt-kúriával. Mi is egy ilyen gazdag parasztnál lakunk, a tanyáján. 2 szakasznyi legénység és 2 tiszt. A tisztek a házban, mi a pajtában. A gazda nagyon gazdag! Az istállók tele tehénnel, az ólak disznóval! A nagy gazdasági udvarban rengeteg csirke kapirgál.
Még ennyi kosztot sehol sem tudtam vásárolni, mint itt. Kaptunk ugyanis néhány Márka zsoldot, meg a már előbb említett kereskedelmi tevékenységemből is volt Márkám. Vettem 10 kg krumplit, minden este fél liter tejet. Minden este tejben főzök krumplit, vagy a krumplihoz sütök vagy főzök egy-egy tojást.
Most leírom, hogy tegnap micsoda lakodalmi kajám volt: reggeli egy kulacs tejeskávé egy kis szelet kenyérrel plusz egy csajka estéről meghagyott tejben habart tört krumpli.
Ebéd: tésztaleves, krumpli, zaftos hús. Vacsora: zupa, sajt, fél csajka tejben habart főtt, tört krumpli, 3 tojásból rántotta. Amit vacsorára főzök krumplit, elfelezem, és így jut reggelire is. Persze ez csak egyszer volt így, de mostanában, ha mással nem, de főtt krumplival jóllakom. Előbb ugyanis két teljes héten át éheztem. A települések üzleteiben csak céklát lehetett kapni, itt a tanyán azonban értékesíthető a Márka. Meglett a haszna, hogy még előbb - ahogy arról Naplócskámban be is számoltam - a főhadnagy úrnak jártam csencselni. Ebből maradt nekem is pénzem, amivel végre itt a tanyán lehetett vásárolni.
Egyébként most itt a sorsom is könnyebb, mert raj pk. helyettes vagyok, és ha az őrvezető úr nincs itt, én ellenőrzöm a munkát. Hogy mi a munka? Kiképzéssel vegyes géppuskafészek-ásás. Hogy minek? Talán csak Szilágyi főhadnagy úr tudja, aki kemény rendet tart. Ő bent lakik a házban, a rossz nyelvek szerint a 40 év körüli német gazdaasszonnyal, akinek a férje ugyancsak a fronton van. Jó ember! Azt vigasztalja, minket pedig keményen gyötör.
Délután nem kell kivonulni! Parancshirdetést tart a főhadnagy úr, mondja a szakaszvezető úr. A szakaszokat négyszögben felállítják, középen egy furcsa faalkotmányt húztak. A főhadnagy úr parancsot hirdet! Elmondja, hogy a krumpliveremből lopás történt, mert a katonák feltörték az ajtót és krumplit vittek el. Szerencsére az egyik katonát sikerült elfogni, aki most megbűnhődik a tettéért. Ekkor a tettest kikísérik az összeácsolt fakereszthez, a kezeit hátrakötik, őt pedig a kezénél fogva felhúzzák a fára úgy, hogy a lába nem éri a földet! Megismerem, hogy a másik szakaszból egy gyöngyösi diák. Negyedik éves, a mg-i középiskolába jár, mondja a Legény Jóska, hogy az ő osztálytársa.
Nekünk nézni kell a kínlódását! Egy idő múlva keservesen kiabál, könyörög, de a főhadnagy úr nem engedi kioldani. Elfehéredik, elájulni látszik. Erre a fhdgy úr leengedteti, vízzel fellocsolják, és ismét felhúzzák! Ilyet még nem láttam! Gombóc van a torkomban, sírni tudnék! Hát ilyenek a magyar tisztek? Hát ilyen a magyar hadsereg szabályzata? Amikor ismét rosszul lesz, újból felmossák, de a megítélt fél órát már nem kell kitöltenie, a jóságos tiszt úr megkegyelmez! Egy negyedéves orvostanhallgató - ő a század orvosa - "megvizsgálja", és úgy találja: "egészség-romlást nem szenvedett". Az eset lelki katasztrófát okozott bennem, de úgy láttam, a tarsaimban is. Sosem hittem volna, hogy van ember, aki ilyet végrehajtat.
Nem merek erről többet írni, mert ha a drága naplócskám netán avatatlan kézbe kerül, még én is odajuthatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése