A SOKSZÍNŰ JAPÁN II.
Utazunk tovább.
A Hikari expresszre szállunk, mely óránként 210 km-es sebességgel repít bennünket a legkisebb zaj nélkül. Egy szerelvény 12 világoskék kocsiból áll.
És milyen belülről? Kényelmes ülések, időnként teát hoznak, ha pedig késik a vonat, a jegy arányos részét visszafizetik.
Egy japán falu mellett suhanunk el. Szépen gondozott birtokok, minden talapaltnyi terület kifogástalanul meg van művelve! Szorgalom - Tisztaság - Rend. Japán módra. A parasztok ma is nagyon ragaszkodnak a földjükhöz, mint nálunk is a régebbi időben.
Kamakurába érkezünk. Naponta akár több ezer látogató is megfordul e vallási központban, és megcsodálja a nagy Buddhát, mely 13 m magas és csak a szeme 1 m, a füle pedig 2 m-es. Mi is megnézzük.
Gyönyörű tó közvetlenül a hatalmas hegység lábánál. A kékvizű Hakone kedvenc kirándulóhely. Az évszakok változása itt a leglátványosabb. De számos gyógyforrás is tör fel a mélyből a környéken, melyeket gyógyulni vágyók tömege keres fel. Hakone a hazai és külföldi turizmus paradicsoma. Vezetőnk szerint pedig ez az ország legbájosabb vidéke.
És máris vízesések egész sorában gyönyörködhetünk. Élvezem a nagyszerű látványt, hallgatom a víz andalító csobogását és kellemesen hűsítő hatását a nagy melegben.
A házastársi ragaszkodásra, annak szilárd kötelékére utal a hitvesi hűség szimbóluma, a "Married Rocks" a Futamiguara tengerpartján. Vezetőnk szerint ez is japán sajátosság.
Ne irigykedjenek tisztelt férfitársaim! Ugyanis mégsem maradtam Japánban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése