GIMNÁZIUMI KÉPEK AZ ALBUMOMBÓL
Osztálykép
II. osztályos korunkban készült ez a fotográfia a Hatvani Gimnáziumban. Középen kedvenc tanárunk, aki egyben osztályfőnökünk is volt, Földy Ágoston tanár úr. Az alsó két osztályban bevezetett minket a latin nyelv rejtelmeinek alapjaiba.
Egy kedves emlékem is fűződik hozzá. 1939-ben óriási árvíz volt az országban, kiöntött a Zagyva folyó, és szinte a szó szoros értelmében tengerré változtatta az állomás környékét. Apcról nap mint nap vonattal jártunk be Hatvanba, amikor reggel iskolába jöttünk, még járt a vonat, délutánra azonban, amikor hazautaztunk volna, már a síneket is elöntötte éppen az Apc-Zagyvaszántói vasútállomáson a hirtelen rázúduló víztömeg. Nem mentek a vonatok! Ott rekedtünk a hatvani vasútállomáson. Elkeseredésünkben - kisdiákok voltunk - kicsit pityeregtünk is...
És ekkor Földy tanár úr a Sárközy Gyurkát meg engem kézenfogott, és elvitt a hatvani albérletébe, ott tölthettük az éjszakát, gondot viselt rólunk. Elmondhatatlanul jólesett és megtisztelő volt. Nem fontos, hogy milyen volt a lakása, nem lényeg, hogy részletezzem a történteket... Többet tett értünk, mint amit egy pedagógusnak kötelessége lett volna.
Az otthoniak aggódásán kívül más baj nem történt, ez a kedves emlék pedig hosszú évtizedek után, ma is élénken él bennem, és még ma is hálás szívvel gondolok vissza segítőkész tanáromra. Kár, hogy a következő évben elhelyezték Egerbe a Főiskolára. Roppant módon sajnáltam, persze nemcsak ezért a kedves kis epizódért, de azért is, mert kitűnő pedagógus volt!
Egy kedves emlékem is fűződik hozzá. 1939-ben óriási árvíz volt az országban, kiöntött a Zagyva folyó, és szinte a szó szoros értelmében tengerré változtatta az állomás környékét. Apcról nap mint nap vonattal jártunk be Hatvanba, amikor reggel iskolába jöttünk, még járt a vonat, délutánra azonban, amikor hazautaztunk volna, már a síneket is elöntötte éppen az Apc-Zagyvaszántói vasútállomáson a hirtelen rázúduló víztömeg. Nem mentek a vonatok! Ott rekedtünk a hatvani vasútállomáson. Elkeseredésünkben - kisdiákok voltunk - kicsit pityeregtünk is...
És ekkor Földy tanár úr a Sárközy Gyurkát meg engem kézenfogott, és elvitt a hatvani albérletébe, ott tölthettük az éjszakát, gondot viselt rólunk. Elmondhatatlanul jólesett és megtisztelő volt. Nem fontos, hogy milyen volt a lakása, nem lényeg, hogy részletezzem a történteket... Többet tett értünk, mint amit egy pedagógusnak kötelessége lett volna.
Az otthoniak aggódásán kívül más baj nem történt, ez a kedves emlék pedig hosszú évtizedek után, ma is élénken él bennem, és még ma is hálás szívvel gondolok vissza segítőkész tanáromra. Kár, hogy a következő évben elhelyezték Egerbe a Főiskolára. Roppant módon sajnáltam, persze nemcsak ezért a kedves kis epizódért, de azért is, mert kitűnő pedagógus volt!
Érettségi képem
Ez az érettségi tablóképem, amikor végső búcsút mondtam Alma máterem, a Hatvani Klebelsberg Kúnó Gimnázium falainak, padjainak, tanáraimnak...
Osztálytalálkozó
...azért osztálytalálkozót mi is szerveztünk, amire tanárainkat is szeretettel meghívtuk. Talán ma ez nem népszerű gondolat és érzés, de én tényleg szerettem iskolába járni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése