Mongólia 6. (Az utazó)

UTAZÁS MONGÓLIÁBA (VI.)
Továbbmegyünk...

Mind hatalmasabb sziklatömbök, dombok majd egész bércek tűnnek elő. Valamennyi hegynek, hajlatnak, sziklának más és más az alakja, a színe. A látszólag mozdulatlan vidék így mégsem tűnik halottnak. Hol egy asszony bukkan fel a láthatáron - természetesen lóháton, ölében a kisgyermekével - hol elszabadult lovak vágtatnak, nyomukat porfelhő burkolja. Egy-egy kiscsikó esetlenül botladozik utánuk.
Egy sziklahegynél megállunk. Odabent egy barlang van, amelybe a vállalkozóbb kedvű turisták (természetesen mi is), bemásznak. Bizony komoly akrobatamutatvány volt a be- és kijutás. Amíg a szikla megmászásával bajlódunk, elmondom, hogy 10 ezer lakosra 20 orvos, és 97 kórházi ágy jut (akkori adat - a bejegyző). A hatalmas állatállomány sok állatorvost igényelne, de a kis jurtafalvakban inkább csak orvosi és állatorvosi felcserekhez tudnak a problémákkal fordulni.

Ismét egy jurtatáborhoz értünk, és ezúttal nagyobb szerencsénk volt, mert meghívást kaptunk egy teára és egy kis beszélgetésre, amely során több olyan dolgot megtudtunk, amiről a hivatalos kísérőnk nem szólt. Sajnos egy kis baj adódott abból, hogy megkínált teával a képen is látható mongol háziasszony. Egy nagy darab kínai préselt teából letört egy darabot, tejben megfőzte, miután egy famozsárban összezúzta. Kevéske juhfaggyút tett bele, kissé megsózta, és kedvesen megkínált bennünket. A pokol kínjait kiálltam, amíg megittam a facsészéből. Azt már előbb olvastam, hogy a teázás szertartás, ha csak egy percre is megállsz egy sátornál és beinvitálnak, meg kell innod a teát, mert ha enélkül távozol, halálosan megsérted a házigazdát. Az olyan ember pedig, aki nem kínálja meg teával a vendéget, nem is megy emberszámba. A bajt fokozta, hogy a teát megsózták! Még az volt a szerencse, hogy kortyokban erőszakoltam le ezt a szörnyű nedűt, mert egyébként utána töltöttek volna, az ajánlott teát pedig nem illik otthagyni. Sóvárogva néztem egy kannában a fekete teát, amit vízben főztek... de hát errefelé azt csak maguk isszák, a vendéget kizárólag fehér teával illik megkínálni.
Hogy milyen volt belülről a sátor? Nem mertem fényképezni, mert odabent nem illik. A sátor közepét egy nagy tűzhely foglalta el, bent ágyak, ládák, az ágyak előtt székek és egy elfüggönyözött polc. A bejárattal szemben egy nagyobb ládán buddhaszobrok. Az ágyakon gyapjútakarók és állatbőrök.

Mint elmondották itt is több család él együtt, valamennyien rokonok. Főként juhokat, szarvasmarhákat és kecskéket legeltetnek. A hatalmas többszáz kilométeres határban széjjeljárva vándorolnak ezek a pásztorcsaládok. Vadászterületük egy szumunt alkot - egy-egy mongol megye nagyobb Magyarországnál.
De vajon hogyan küzdötték le az analfabetizmust ilyen körülmények között? Hogyan járnak a gyerekek iskolába? Minden szumun-központban van 7 osztályos, néhol már 10 osztályos általános iskola, esetleg középiskola is. Az internátus egy vagy több nagy sátor, és ősztől tavaszig itt laknak a messzebbről jött gyerekek. A közelebbiek naponta otthonról mennek iskolába - természetesen lóháton.
És aki megbetegszik, hogyan jut orvoshoz? Ahogy végignézek a végtelen pusztaságon el sem tudom képzelni, hogyan lehet itt orvost elérni vagy éppenséggel a beteget megtalálni... Ha valaki megbetegszik, hallatszik a válasz, egy családtag lóra kap, és elmegy a járási központba a felcserért.

Ugyan mennyi húst fogyaszt egy mongol atyafi egy esztendőben? 92 kilogrammot! Tej és tejtermékekből az egy évre és egy főre jutó fogyasztás 176 kg. 924 és fél millió báránybőrt, 2 milliárd 232 millió kecskebőrt és csaknem 20 ezer tonna gyapjút termelnek (akkori adatok - a bejegyző). Nem azért mondtam el ezeket az információkat, hogy bárkinek is a memóriáját terheljem, de ezek olyan jellegzetesen óriási számok, amelyek e nagyon egyszerű de viszontagságos nomád élet óriási produkcióját is reprezentálják.
Amikor megállunk a különböző koloránsú, tarkabarka növényekkel színezett réten, a bódító virágillat, a tiszta magaslati levegő, a kék ég, a szikrázó és e nagy magasságban mégis nagyszerűen elviselhető napsütés és a lépten-nyomon található havasi gyopár csodálatos élményt nyújt...