Mongólia 2. (Az utazó)

UTAZÁS MONGÓLIÁBA (II.)

LÁTOGATÁST TESZÜNK A LÁMA-KOLOSTORBAN

A templom bejárata előtt két oldalon egy-egy deres előtt éppen mongol atyafiak imádkoztak, kezüket a fejük fölé emelve fohászkodtak röviden, majd megszámlálhatatlan fekvőtámaszt végeztek a "deresen", amíg észre nem vették, hogy fényképezzük őket, mert ekkor sértődötten mormoltak felénk valamit és eltűntek...

A templom oldalán több sorban imakorongok sorakoztak, amiket szorgalmasan forgattak a hívők. A turisták is beszállnak néhány perdülőre, mert úgy vélik, talán éppen így alapozzák meg a szerencséjüket, kedvében járva ezeknek az idegen isteneknek...
A templomudvar közepén áll egy jurta, mely a főláma rezidenciája. Csoportunk ide is hivatalos volt. A fősátor kapujánál egy sárgaruhás szolgaláma várt, és ő vezetett be bennünket nagy hajlongások közepette az apát díszes sátrába.
Odabent ugyancsak félhomály és tömjénszag, körös-körül kényelmes kis székek voltak. A szolgaláma tálcákat hozott aprósüteménnyel és cukorral kínált bennünket. Elmondotta, hogy az élet újra meg újra megújul, és a halál után újabb formában újjászületik az ember. Ebből az örök körforgásból csak a buddha-tan vezetheti ki a tévelygőt. Az élet körforgását pedig három méreg tartja mozgásban, mely minden bűn alapja és gyökere: az ostobaság, a gyűlölet és a vágy.
Ezután az idős láma megmutatott néhányat a templom kincseiből: különleges zászlókat, szép szobrokat, érdekes könyveket tibeti írással.
Megnéztük az oltárt és jópár istentiszteleti tárgyat is, közöttük a mennykő szimbólumot. Ez egy középen ezüst fogantyúval ellátott rúd, két végén 2-2 karika, mely ugyancsak díszes ezüst berakásokkal dekorált. A másik nagyon fontos buddhista szimbólum az ezüstcsengő.
Elmondta, hogy a lámaista hívő számára a világ 6 birodalomra oszlik: az istenek, a szellemek illetve démonok, az emberek, a szörnyek, az állatok és a pokol birodalmára. Hosszas elbeszélése valóban nagyon érdekes volt. A 10 főbűn közül csak az élet kioltását említem meg, mely nemcsak az emberre vonatkozik, de az állatokra is. Itt eszembe jutottak a jurta patkányai, melyek motoszkálásától még aludni sem lehetett...

A templom fából készült, pagodaszerű, azon vagy abban egyetlen szög nem található, itt minden fából van. A templom belseje már 300 éve teljesen ilyen mint mostani állapotában...
Elöl van az oltár, kétoldalt ülnek a lámák, piros általvetőben. Öregek és kövérek... Elöl ül a főláma, ő végzi a ceremóniát.
Minden láma előtt mongol írással telirótt, megsárgult és a sok használattól már rojtos szélű kartonlapok, erről énekelnek, majd mormolnak egyhangúan monoton imákat. Egészen romantikusan hatott, amikor néha-néha kevesebb láma zümmögött, aztán hamarosan egyik-másik - bizonyára valaminő szabályos rendben, amit mi alig tudtunk egy látogatáskor érzékelni - mélyebb vagy éppen magasabb hangon egy-egy skálát "belevágott". Minden imaszakasz után csengettek és doboltak...

A templom zászlókkal volt teli, az oltár előtti asztalon pedig számos szantálrudacska füstölgött meg egyéb kegytárgy állott.
A szekrényekben körös-körül rengeteg buddha- és más istenszobor "figyelte" a hívőket.
Egyszercsak a főláma felkelt a székéből, és az oltár felé fordulva - szent szavak állandó mormolása közben - egy kosárból magvakat szórt szét, majd valamiféle koronafélét helyezett a kosárra. Ezzel egyidőben, majd később is az éneklés közben minden láma a jobb kezével időnként olyan ritmikus modulatot tett, mintha az ég felé magot szórna.
Nem lehet ezt a misztikus élményt, hatást leírni, amit ott és akkor mindannyiunkra, rám és - amint láttam - a társaimra is gyakorolt ez a titokzatos környezet...

Bizonyára a hívők számára sem marad hatástalan e misztikum, mert a templom udvarán szorgalmasan vezekel néhány atyafi, a dereshez vagy edzőpadhoz hasonló deszkára lehasalva majd felkelve számtalanszor megismétli az aktust... amíg észre nem veszi, hogy az idegen "eretnekek" éppen fényképezik vagy filmezik...
Érdekes, hogy fiatalokat nem láttunk a vezeklők között...
Mások a lelki megkönnyebbülés könnyebb és egyszerűbbnek tűnő módját választották, amikor az udvaron elhelyezett számos korongszerű imamalmot pörgették rendületlenül, miközben imákat mormoltak...