KÜLDÖTT LETTEM A BUDAPESTI VITEN
1949-ben az egyetemi szünetben a Richter Gedeon Gyógyszergyárba kerültem két hónapos gyakorlatra. Egyik előbbi bejegyzésemben már szót ejtettem arról, hogy az Organoterápiára osztottak be, ahol a fehér patkányt a vizsgálandó hormonkészítménnyel beoltottuk, majd kioperáltuk a petefészkét, és megvizsgáltuk a gyógyszerhatás eredményét, a gyógyszer hatékonyságát. Persze akkor csak a lényegét mondtam el a szakirányú tevékenységnek - a patkányokkal való viszonyomon keresztül. Most a gyárban töltött idő teljesen más aspektusából, arról szeretnék szólni, hogy miként is lettem a gyár ifjúmunkásainak a küldötte a Budapesti Világifjúsági Találkozón.
A gyárban szinte valamennyi ifimunkás tagja volt - ha jól emlékszem - a SZIT-nek. Az ifjúsági mozgalomban nagyon vidám élet folyt: játszottunk, zenéltünk, színdarabot rendeztünk stb. Villámgyorsan és igen jól beilleszkedtem az ifjú gyári munkások közösségébe. Olyannyira jól, hogy amikor jelölő gyűlést hívtak össze, nevezetesen, hogy kik legyenek a gyár küldöttei a nemzetközi ifjúsági találkozón - komoly kitüntetésnek vettem, hogy - egyhangúlag jelöltek és küldötté választottak. Ekkor alig néhány hete dolgoztam a gyárban és semmiféle politikai szervezetnek nem voltam tagja.
Ma már csak az impozáns találkozó élménye és ez a kendő emlékeztet a feledhetetlen impresszióra, mely egyben az ifjúságomat is jelképezi. Minden küldött kapott egy-egy ilyen emblémával ellátott kendőt, amit ma is a legféltettebb relikviáim között őrzök asztalamon, mint nagyszerű és egyedülálló mementót.
A gyárban szinte valamennyi ifimunkás tagja volt - ha jól emlékszem - a SZIT-nek. Az ifjúsági mozgalomban nagyon vidám élet folyt: játszottunk, zenéltünk, színdarabot rendeztünk stb. Villámgyorsan és igen jól beilleszkedtem az ifjú gyári munkások közösségébe. Olyannyira jól, hogy amikor jelölő gyűlést hívtak össze, nevezetesen, hogy kik legyenek a gyár küldöttei a nemzetközi ifjúsági találkozón - komoly kitüntetésnek vettem, hogy - egyhangúlag jelöltek és küldötté választottak. Ekkor alig néhány hete dolgoztam a gyárban és semmiféle politikai szervezetnek nem voltam tagja.
Ma már csak az impozáns találkozó élménye és ez a kendő emlékeztet a feledhetetlen impresszióra, mely egyben az ifjúságomat is jelképezi. Minden küldött kapott egy-egy ilyen emblémával ellátott kendőt, amit ma is a legféltettebb relikviáim között őrzök asztalamon, mint nagyszerű és egyedülálló mementót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése