2010. március 26., péntek

Egyiptom II/3. (Az utazó)

EGYIPTOMI UTAZÁS (1988) II/3.





És vannak még keresztények Egyiptomban? Bizony vannak. Ők a koptok. Egyiptom őslakosságának a leszármazottai, ma mintegy 3000 keresztény él Egyiptomban.






A kereszténység első évszázadaiból származik Ókairó egyik legszebb és legnagyobb bazilikája, a Szent Barbara templom. Tudjuk, hogy Egyiptom adott menedéket az üldözött gyermek Jézusnak. Itt pihent meg annakidején egy fa alatt a szent család.





Sok falusi háznak nincs is teteje. Az építőanyagot pedig a Nílus iszapja szolgáltatja. Ezek kellemesen hűvösek, de ha egyszer elered az eső, végük van. Egyetlen szerencse, hogy errefelé ritkán esik, de ha egyszer kiadós csapadék zúdul a falura, minden sártengerré változik. Olykor a sárból készült házak is. Ilyenkor körbeülnek a falusi fellahok, hangosan zokognak, miközben tépik szakállukat és verik a mellüket elkeseredésükben.





Egy temető mellett haladunk el. A négyszögletes építmények mauzóleumok. Mellettük épületek, melyekben a hozzátartozók laktak a halotti ünnepek alatt.





És miféle csodálatos palota áll a kietlen sivatagban, a sivatagi homokhegy tetején? Ez Aga kán mauzóleuma. Ő volt az izmaeliták gazdag szektájának a vezetője. Puha szőnyegeken járjuk körbe a dúsgazdag főpap fehér márvány borítású, korán-feliratokkal díszített kriptáját, miközben megcsodáljuk a pompás berendezést. Ide is teveháton tudunk feljutni, mert bizony bokáig ér a süppedő homoktenger. S ez volt látogatásunk záró programja.




Az utolsó napon még egyszer megbámuljuk az egzotikus árukkal, csodás arany és ezüst tárgyakkal és szőnyegekkel tömött kirakatokat a nagybazárban. Az utcán szegecselő, kalapáló, kopácsoló, nagyszerű emléktárgyakat: tálcákat, kancsókat, állatfigurákat vagy éppenséggel az egyiptomi isteneket vagy fáraókat nagy kézügyességgel megformáló mestereket, művészeket és az óriási utcai forgalmat.
Kiülünk a Nílus folyó partjára, és gyönyörködünk az életet adó vizen suhanó csónakokban, hajókban és magunkba zárjuk a pálmaligetek sziluettjét, a Nílus mögött lebukó nap mindinkább halványuló fénykorongját. Élményeinket nemcsak elménkbe, de szívünkbe is zárva elindulunk a repülőtérre.





Most már csak az van hátra, hogy magunk és gyűjtőtársaim örömére néhány szép bélyegen is adjunk némi ízelítőt Egyiptom történetéből, művészetéből.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése