ELSŐSEGÉLY AZ ÁLLATORVOS ÉRKEZÉSÉIG
HOGYAN ELŐZZÜK MEG A SZALMONELLÓZIST?
Mostanában is gyakran kapunk tudósítást olyan, néha tömeges ételmérgezésről, amit a szalmonellák okoztak. A szalmonellózis nemcsak hazánkban, de más országokban is szerte a világon az enterális (=gyomor- és bélcsatornára terjedő) bántalmak leggyakoribb okozója. Fő fertőzési forrásként pedig az állati eredetű élelmiszerek szerepelnek.
A szalmonellózisok az állatokban és az emberben gyakran előforduló lázas, általános tünetekkel vagy csupán hasmenése formában lezajló betegségek. Nagyon sokszor a fertőzöttség nem is jár klinikai tünetekkel és csak a bélcsatornára vagy ritkán egyéb szervekre korlátozódik, és mindössze a baktériumhordozásban és a kórokozó ürítésének formájában manifesztálódik.
MI OKOZZA?
A Salmonella baktériumnemzetség Salmon amerikai állatorvostól kapta a nevét, aki több mint egy évszázaddal ezelőtt izolálta elsőként a kórokozót elhullott sertésekből.
A pálcika alakú bacilusokról 3 esztendő múlva azt is kiderítették, hogy ezekkel a baktériumokkal fertőzött hús fogyasztása után az emberek ún. „húsmérgezésben meg is betegedhetnek.
A szalmonellák nemcsak az embert, de számos emlős és madárfajt is megbetegíthetnek. Hazai körülmények között a sertés- és baromfiállományokban gyakori, egyéb állatfajokban pedig szórványosan fordul elő.
A szalmonellák 2-3 um hosszú, pálcika alakú, kevés kivételtől eltekintve csillós Gram-negatív baktériumok.
A kórokozók ellenálló-képessége nem nagy, mert 70°C hőmérsékleten már egy-két percen belül elpusztulnak. Ugyancsak perceken belül elölhetők 1-2 %-os H-lúggal és más fertőtlenítőszerekkel is.
Életben maradnak azonban akár hónapokig is a külvilágban a bélsárban, a különféle váladékokban, természetes vizekben, takarmányokban, élelmiszerekben. Hónapokig túlélnek mélyhűtött élelmiszerekben is.
Miután az emberi fertőzéseket leggyakrabban a szalmonellákkal szennyezett élelmiszerek okozzák, a fertőzés közvetítésében jelentős szerepet játszhatnak az egerek, patkányok, sőt a legyek, szúnyogok, kullancsok is, amelyek passzív szállítói lehetnek a szalmonelláknak.
A FERTŐZŐDÉS MÓDJA
A szalmonellák világszerte előfordulnak és főként az emberek, valamint az állatok ürülékével terjedve a környezetet is szennyezik. A legfőbb fertőzési forrást tehát a baktériumürítő állatok és emberek képezik.
A szalmonellákkal úgy az állatok, mint az emberek rendszerint szájon át fertőződnek. Csak a madarakban fordul elő germinatív fertőzésátvitel a fertőzött tojások útján.
A szájon át felvett szalmonellák a bélcsatornában elszaporodnak, és hosszabb, rövidebb ideig a bélsárral ürülnek. Kedvező esetben csupán Salmonella-hordozás alakul ki és a fertőzés a bélcsatornára korlátozódik.
Amikor azonban nagyobb mennyiségű szalmonella jutott be a bélcsatornába, vagy nagyobb virulenciájú (=fertőző-képességű) törzzsel történt a fertőzés, vagy amikor a szervezet ellenálló-képessége csökkent, (hajlamosító hatások, fiatal vagy vemhes állatok esetén), a kórokozók behatolnak a bélfalba, a bélfodri nyirokcsomókba és gyakran a májba is, és hasmenéssel járó gyomorbél-gyulladást idéznek elő. Máskor betörnek a véráramba is, majd szétszóródnak a különféle szervekbe, melyek megbetegedését okozzák.
MIKOR LÉP FÖL A BETEGSÉG?
Számos állat bélcsatornájában jelen vannak a szalmonellák anélkül, hogy bármiféle „bajt” okoznának. Ebből következik, hogy sok esetben nincs is szükség a kórokozó behurcolására. Hazai adatok szerint a sertések 20-30%-ának bélsara fertőzött szalmonellákkal.
A jellemző klinikai kép kialakulásában jelentős szerepe van a szervezet ellenálló-képességét megtörő tényezőknek. Ilyenek a megfázás, a bélférgesség, a fárasztó szállítás, zsúfolt tartás, penészes, dohos takarmányok és nem utolsó sorban más kórokozók, pl. vírusok. A szalmonellózis világszerte észlelt terjedésében fontos szerepet játszik a tojás és a baromfihús fertőzöttsége.
AZ EMBER FERTŐZŐDÉSE (ÉTELMÉRGEZÉS)
Az állatokban paratífuszt okozó valamennyi Salmonella-szerotípus megbetegítheti az embert is. Az ember szalmonella-fertőzéseinek kb. 80%-a állati eredetű élelmiszerektől (tojástól, baromfihústól, tojástartalmú ételektől, curászsüteményektől, fagylalttól, ritkábban sertéshústól, illetve belsőségeket is tartalmazó töltelékáruktól, disznósajttól, májas- és véreshurkától stb.) ered. Ritkábban nyers tej vagy ivóvíz, szennyvíz a fertőzés forrása. Gyakori és veszélyes közvetítő a kacsatojás.
Számos eset bizonyítja, hogy a jól átsütött vagy főzött étel még ezután, a tálalás során is szennyeződhet a konyhai személyzet vagy a szalmonellákkal szennyezett eszközök révén.
A BETEGSÉG TÜNETEI
A minimális megbetegítő dózis attól függ, hogy milyen a törzs virulenciája, a szervezet ellenálló-képessége (gyomorürülése, saját bélflórája), de befolyásolja a személy gyomoraciditása (=gyomorsav), mert az anacidok (=savhiányos) kedvezőtlenebb helyzetben vannak.
A lappangási időt az előbb elmondottak befolyásolják, de valójában nagyon rövid, mindössze 6-48 óra.
A gyorsan fokozódó hasi gyomor-bél „görcsös” fájdalom után hőemelkedés, láz, esetleg borzongás, sőt hidegrázás is előfordulhat. Emellett gyakran émelygés, hányás jelentkezik, majd hasmenés támad.
A széklet többnyire vizessé válik, az ürülék nyákot, vért is tartalmazhat. Az utóbbi időben gyakran előfordulhat a véres székletürítés.
A láz 39-41°C-ra is emelkedhet fejfájás, rossz közérzet kíséretében. A betegség többnyire 2-5 napig tart, ritkán tovább is elhúzódik enyhülő formában. A láz maximumán kollapszus fejlődhet ki (=ájulás, általános gyengeség) és exszikkózis (=kiszáradás) is létrejöhet.
A bántalom főként gyerekekre és az idősebb korúakra veszélyes! A fertőzés gyanúja esetén ajánlatos azonnal orvoshoz fordulni!
NÉHÁNY TANÁCS A BÁNTALOM MEGELŐZÉSÉRE
Sajnos a szalmonellózis teljesen nem szüntethető meg, de az ételmérgezések csökkentésének megvan a lehetősége:
Az állattartó telepeken, udvarokban csökkenteni kell a szalmonellaürítő állatok számát.
Miután a termelő és feldolgozóüzemekben dolgozó ember is terjesztője lehet a szalmonellózisnak, az ilyen helyeken a rendszeres orvosi ellenőrzés nem hanyagolható el.
A lehetőség szerint ki kell iktatni az élelmiszereknek a szalmonellákkal történő szennyeződését, a kórokozók elszaporodását (higiénia stb.).
A sütés, főzés során elpusztulnak a szalmonellák, a hűtés pedig meggátolja a szaporodásukat.
Olvashattuk, hogy a bántalom egyik potenciális terjesztője a tojás. A kloaka nyálkahártyájáról vagy a bélsárból a tojáshéjra kerülő szalmonellatörzsek a tojások gyakori gyűjtésével, a tojófészkek tisztántartásával, a tojások azonnali megtisztításával, fertőtlenítésével nagyrészt megsemmisíthetők. A tojások hosszas tárolása és a meleg hőmérséklet elősegíti a kórokozók behatolását a héjon át, ami a tojások hűtését és mielőbbi felhasználását indokolja. Leggyakrabban a kacsatojás fertőződik, ezért csak hosszabb sütés-főzés után fogyasszuk!
A hús szalmonellákkal fertőződhet még az állat életében a vérfertőzés során, és ilyenkor többnyire az klinikailag is megbetegszik. Erre gondolni kell a beteg állat kényszervágása esetén! Kényszerből vagy betegség miatt levágott állat húsát húskészítmények előállítására nem szabad felhasználni.
A hús a rendes vágás során is fertőződhet, hisz számos állat egészségesnek látszik, mégis üríti a szalmonellákat! A vágás során ügyelni kell arra, hogy a hús béltartalommal és az epével ne szennyeződhessen. A hús fertőződése tovább fokozódhat, ha megdaráljuk, vagy abból tölteléket készítünk.
Az egerek és patkányok fertőzésközvetítő szerepére nyomatékosan fel kell hívni a figyelmet!
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából 2006. júniusában a Kistermelők Lapjában.)
