VISZONTAGSÁGOS UTAZÁS JAPÁNBA
1976. augusztus 29-én 3 hetes túrára indultunk repülőn-vonaton-hajón a világ egyik legérdekesebb országába, Japánba. Egy IL 14-es légcsavaros kis géppel repültünk Moszkvába, ahol rövid városnézés után vonattal folytattuk utunkat Távol-Keletre. Moszkvában tehát rövid városnézés volt.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKvka3_4iH4azLH30J7WsuBYWjU36fuxqENLqpbC_VfYHXti_gCWYn7e54sxzco96qVOy-N7ngbqawhZoKoCE6Vs1HL7p6vXYJhGdJ1o10kqiQ4aH2BqRE41u1U5ab1FX7kMkef4_Bga3a/s320/orosz001.jpg)
Mindenekelőtt elmentünk a Lenin Mauzóleumba, ahol megnéztük az őrségváltást, és megcsodáltuk, hogy az üvegkoporsóban milyen élethűen konzerválni tudták a nagy forradalmárt. Mielőtt azonban bejutottunk, egy hosszú sort kellett kivárnunk, mert - mint modták - a látogatási időben szünet nélkül sorjáznak az érdeklődők, külföldiek és hazaiak egyaránt. Nagyon fegyelmezetten várakozva tisztelettől vagy éppenséggel kíváncsiságtól indíttatva.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjT2eKdNy5XL67CP8X3-AS6NnQ6VKYVsV7zorVV5QWWIH1MyniKUECis1pczNPQbIH8k1YttCMmieHX48rV0mJk4at2fZ3XCa2FM-9BSYlmkUWgPKiFDWkyRAhDi2GnbYWvnXPANLTw53Fa/s320/orosz002.jpg)
De máris felrepít bennünket a városnéző buszunk a Kilátóhoz, ahol teljes pompájában elénk tárul a Szovjetunió fővárosa: Moszkva.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgg5nNgV-EQopaqqQir0J0pWPL7Rn8RK1IVCGi2UksPIJD2BEx-fwjwikkXH30_hWZ8jMRq-c4FTffO-3SUPPWEdLZKrp2GrtU9cLlkdTKN4SgN31KKeZd_1800HlRkbsYoa6v_gGvWyPLK/s320/orosz003.jpg)
A fővárosnak jelenleg (1976) öt és félmillió lakosa van - mondja az orosz vezetőnk - és a világ legfestőibb városa! Valóban impozáns látvány madártávlatból a Kreml a régi szép templomaival.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinbGG5-erstMTwAjfdtbYHPkeT-f5blP4xxuBPZ1_TiOOy7RJggUEeFXSyb77VDYlbuhUjSS7ZvhNKu5hpzkvsYqMyq79-rcKUQSXXBsYBNIv3asxxLIq8IuAPE4ANTB0dlddmL9-ysIaJ/s320/orosz004.jpg)
Nagyon meleg van! A csoportból máris többen rohannak a hideg kvaszt árusító hölgyhöz, aki egy rubelért méri poharanként ezt a jellegzetes orosz nedüt, az orosz sört. Ez valóban a sörhöz hasonló, habzó ital. Darált gabonának az erjesztésével állítják elő. Savanyú, zavaros és - legalábbis számomra - nem éppen kellemes ízű ugyan, de mint tartják, nyugtató és hűsítő hatása van. Én már néhány évvel előbb, amikor Moszkvában jártam, megkóstoltam azt az orosz sört, és ezúttal - bár nagyon melegem volt - ennek az italnak az élvezetét másra hagytam.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8nOZZGiE86O4JMdu4FGUxJnn6NLZIKQvTT3ciPQ2Us6UlaaqoeIiMcd8oFrWAW5l93zwNJhiSZo_NREbPGPxbBozV__RzSqkjYhCs9HFKEklYMvOUkGX2zC_Lk0DJqxq9HqGdafD69vES/s320/orosz005.jpg)
Nekem a Vaszilij Blazsennij templom tetszett a legjobban. Ma múzeum. Az orosz építészet színes remeke. 1560-ban építtette Rettegett Iván győzelmi emlékként. Szomorú tény, hogy a cár a nagyszerű templom építőjét annak elkészülte után megvakíttatta, nehogy valahol megismételhesse nagyszerű alkotását.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAZ2A8g1jXK90W2wymae0e3PNnhCcs-kGBeqEOZwcwQTlAXv_GGN8vug9qJqjhtVQBvcLRKTYF6chw_27A89IYPjAqNrMWAK_dliPIVsv05WbNFZQ1ujzBkqmCXKlOtIuAe1Rmc6Rs42AF/s320/orosz006.jpg)
Sokáig tartó vonatozás után megérkeztünk Nahodkába, a távol-keleti szovjet kikötőbe, ahol hosszú sorban várakoztak a hajók utasaikra. Hamarosan a mi hajónk is megérkezett, a Primurje nevű óceánjáró. Kíváncsian foglaltuk el a kabinjainkat, hiszen ilyen nagy hajón még nem utaztunk. A kabinban volt 2 ágy, asztal, székek, poharak stb., de egyik sem volt mozgatható: minden le volt rögzítve.
Felmentünk vacsorázni a hatalmas étterembe. Telt ház volt, finom és bőséges vacsorát kaptunk. Szép melankolikus orosz dalokat játszott a hajó zenekara. Ekkor még kicsit furcsának tartottam, hogy a pincér mindegyikünknek hozott egy kis papírtasakot - mint mondta - szükség esetére. Persze megszoktuk, hogy a repülőkön is kaptunk ilyet, így ez nem támasztott különösebb gondolatokat.
Felmentünk vacsorázni a hatalmas étterembe. Telt ház volt, finom és bőséges vacsorát kaptunk. Szép melankolikus orosz dalokat játszott a hajó zenekara. Ekkor még kicsit furcsának tartottam, hogy a pincér mindegyikünknek hozott egy kis papírtasakot - mint mondta - szükség esetére. Persze megszoktuk, hogy a repülőkön is kaptunk ilyet, így ez nem támasztott különösebb gondolatokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése