A SOKSZÍNŰ JAPÁN IV.
Máris a drótkötélpálya kocsijában emelkedünk magasba, és elröpülünk a zúgó sistergő, füstölgő kéngőzöket okádó nyughatatlan láva-katlan felett.
Az Ovakudanit, a Nagy Melegforrások Völgyét Nagy Pokolnak is nevezik. Jól látjuk a hatalmas sziklarepedéseket, tüsszögünk a barlangokból és forrásokból feltörő tömény kénes gőztől.
Itt találkozhattunk a működő vulkánok legszemlélhetőbb nyomaival, gyönyörködhettünk azokban és félhettünk azoktól. A látvány megdöbbentően érdekes volt, és bizony bevallom, féltünk is, amikor a kötélpálya kocsija kicsit lejjebb ereszkedett, és megközelítette a dühösen fortyogó kénes gőzöket lehelő krátereket.
Kyotóban ez az a híres aranypagoda, amit 1950-ben egy megsértett elégedetlen buddhista szerzetes felgyújtott. Hihetetlen érték pusztult el. 1955-ben az eredeti mivoltában újjáépítették.
A várkastély mesés tornya
Odabent a falakon hatalmas képeken megjelenik a császárok és sógunok sokszor félelmetes világa. A japán történelem.
És egy kép az idősebb és fiatalabb generációs hölgyek utcai viseletéről: kimonóban.
Ugye, másokon is és csaknem minden kisdiákon láthatunk ilyen vízhatlan sárga sapkát. Mint mondják, ezek a feltűnő kalapocskák a közlekedési balesetek csökkentését szolgálják, de amint tapasztaltuk, igen hatásos védelem az e tájon oly gyorsan lezúduló gyakori záporesők esetén is.
Amikor ebbe az országba jöttünk, a tengeribetegség keserítette meg az utunkat, az utolsó napokban pedig Japánt is elérte a tájfun! Hogy milyen volt ez a természeti csapás? Átéltük!
Fergeteges felhőszakadással és szélviharral kezdődött. A szélvihar kegyetlenül megtépázta a könnyű faházakat. Mindent magával ragadott a hatalmas, szennyes vízáradat az utakon. Kisebb faházakat, elhullott állatokat, deszkákat, gyékényeket visz a hömpölygő koszos folyam.
Sok ember a háza tetején vészeli át a vihart, a vonatközlekedés leállt. Minket is kerülő úton autóbusz visz, hogy ne késsük le a hajójáratot: az expresszre volt jegyünk. Sok helyütt az autóbusz ajtajáig ért a víz mindent sodró piszkos csapadékfolyó. Rettegtünk, hogy a hatalmas szélvihar megdönti, netán eldönti az autónkat, a magasabb helyekről nagy sebességgel zúduló víztömeg pedig végzetes bajt is okozhat. Ilyen körülmények között, de szerencsésen elértünk a kikötőbe, ahol már várt ránk a Bajkál személyszállító hajó, hogy Nahodkába vigyen, ahonnan a transz-szibériai expresszel utaztunk Moszkvába.
Feledhetetlen élményt jelentett számunkra Japán, ez a csodálatosan szép, érdekes, természeti szépségekben gazdag, az ősi kultúráját szigorúan őrző, de mégis nagyon modern világ.
Szereztem néhány szép bélyeget hazatértem után, hogy a blogomban megörökítsem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése