2011. augusztus 10., szerda

USA I/3

JÖJJENEK VELEM AMERIKÁBA!
Hollywood és Maryneland




Columbo itt is igen népszerű!
1907-ben egy chicagói filmes csoport - amely a kedvezőtlen időjárás miatt nem tudta befejezni a Monte Christo forgatását - ideutazott, hogy az akkor még szmog nélküli, napos, száraz klíma alatt fejezze be a filmkészítést. És ez volt a Los Angeles-i filmipar megszületésének a pillanata! Az említett filmes csoport példáját mind többen követték, és így lett Hollywood a világ filmiparának akkori fővárosa. Volt idő, amikor a filmgyártás 100 ezer embert is foglalkoztatott.





A Kínai Pagoda moziban tartják a filmvállalatok a díszbemutatókat. Itt veszik fel a filmre és a tévébemutatóra érkező filmsztárokat, frakkos filmszínészeket és a csókokat dobáló, hermelines belépőt viselő filmcsillagokat. Itt van a furcsa autogram-járda is! Itt őrzi az aszfalt a leghíresebb sztárok kéz- és lábnyomait, a puha anyagba nyomott majd az utókornak is megszilárdult kézjegyeiket. Ha régi kedvenc színészeit akarja a honpolgár látni, belép a viaszmúzeumba. Mintha élnének a valaha oly nagy előadók, zenekarok. Egy-egy "élő kép" látható a legjobb filmjelenetekből. Van egy teremben, ahol az amerikai elnökök ülnek körben, mintha beszélgetnének. Mindez olyan élethű, hogy el sem hiszed, hogy viaszból van.





A hollywoodi filmország főkapujánál 3-4 kocsiból álló autóbusz-szerelvény várt bennünket, mellyel körüljártuk a világ legfurcsább városát, ahol megtalálható valamennyi földrész minden országának egy-egy jellegzetes utcája! A párizsi Pigall a kocsmákkal, közép- és dél-amerikai városok utcáinak jellegzetes házai, régi amerikai kisváros az aranyásók idejéből és így tovább, lehetne folytatni. Természetesen minden épületnek csak a homlokzata valódi, ahonnan a jelenetet fényképezik. Ahogy belépünk - mondjuk - egy müncheni régiségboltba a kedvesen csilingelő ajtón át, a túloldalon a díszletfal festetlen háta mögé jutunk.





Elképesztő látvány! Mesterséges tó egzotikus műnövényekkel. Mintha minden valódi volna. Egy gombnyomásra 2 tengeralattjáró bukik fel, és véres csatát vív. Kísérőnk bejelenti, hogy vigyázat, mert hamarosan zuhit kapunk! Hitetlenkedve mosolygunk, hisz forrón süt a nap... És igaza lett, mert egyszerre csak trópusi zápor veri a kocsink tetejét. Csodálatos technikájukkal mindent valószerűvé tesznek. Egy film forgatására is beinvitáltak - feledhetetlen extraélmény volt! Ilyen messzire kellett ezért eljutni, hisz a hazai filmstúdiókba aligha kaphatna erre egy kívülálló engedélyt... Hát ez is Amerika!





Érdekes látványt nyújt a Csendes-óceán partján fekvő Maryneland, ahol az okos delfinek lenyűgöző mutatványaiban gyönyörködhettünk.





Megnéztük a delfinek bemutatóját. A delfincirkusz egy-egy pályán 1800 nézőt képes befogadni, és az érdeklődés osztatlan: tömve van a nézőtér. Ez a kellemes vizű, kék színű tenger sajnos sok bosszúságot is okoz a város lakóinak. Los Angeles gyorsan terjedő nagyváros, amely "felmászott" a hegyoldalra, "bekúszott" a hegyek közötti völgyekbe, sőt még a tengerből is "lecsípett" valamennyit. A szubtrópusi éghajlatú város hatalmas tányér fenekén ül. A tányér peremét a környező hegyek alkotják. Ennek következménye az ún. inverzió, a tenger felől érkező légáramlatok megakadnak a hegyekben, ráadásul azokat lefelé szorítják a korábban felmelegedett levegő rétegei. A két réteg találkozásánál a város fölé igen gyakran olyan lemez borul, mely nem engedi felszállni a füstöket, gázokat, márpedig a világváros, ahol egy lakosra számítva a földön a legtöbb a gépkocsi, rengeteg füstgázt termel, nem is szólva az ipari üzemek égéstermékeiről. A napsugarak hatására olykor az égési termékek életveszélyes gázokká alakulnak át. Ilyenkor riadót rendelnek el, szükségintézkedésként leállítják még a gyárakat is. Közben a városlakók vörösre csípett szemmel könnyeznek ebben a kellemes éghajlatú de mesterségesen füstködösített városban.





Aki a környékre is kíváncsi, egy olyan (számunkra ismeretlen) óriásliftre ülhet fel, mely csavarszerűen forogva halad felfelé is meg lefelé is, így zavartalan, mindenoldalú kilátás nyílik a gyönyörű kaliforniai tájra. Mi is kipróbáltuk ezt a szokatlan, nagyszerű élményt nyújtó találmányt.

2011. augusztus 9., kedd

USA I/2

JÖJJENEK VELEM AMERIKÁBA!
Amerika második legnagyobb városa, Los Angeles




Bejártuk ezt a nagy üzletet, és szokatlan tapasztalatokkal távoztunk. Mindent lehetett kapni! Megőrültek ezek? Nem elég egyfajta vaj? Miért kell tízféle? Ha bemegyünk, mosolyognak és üdvözölnek! Mit akarnak tőlünk? Amit kiválasztunk, becsomagolják. A pénztárnál nem kell sorba állni! Távozáskor udvariasan köszönnek! Az árut, amit veszünk, akár egy héten belül is visszacserélik, és nem kérnek blokkot! Hazai tapasztalataink után az a szilárd meggyőződés alakult ki bennünk, hogy ezek, ha nem vigyáznak, tönkre fognak menni...
Minden lefóliázott: a sonka, a csirke, a sertéshús-szeletek. Libahúst ne keress, az nincsen! Állatvédő törvény tiltja a tömését. Pedig szerencsénkre szeretik a libamájat! A polcokon milliónyi konzerv és félkész-étel, a fagylaltot pedig télen-nyáron dobozokban árusítják...





Meghívást kaptunk a város néger főpolgármesterétől, és így jutottunk be az impozáns városházába, ahol a hivatalokban is körülnézhettünk.





Nagyon szép kilátás nyílik a környékre. Amíg a kilátásban gyönyörködünk, elmondom, hogy Kalifornia - melynek a fővárosában vagyunk - a farmerruha-gyártás központja is. Ebben az időben nálunk még nem volt divatban. Hatalmas áruházak vannak, ahol csak farmereket árusítanak. Külön osztályokon lehet kapni mesterségesen kirojtozott vagy foltokkal ékesített (ha úgy tetszik: csúfított), vadonatúj nadrágokat is.





Egyesek szerint csodálatosan szép az a modern szobor, mely jelzi a Kultúrcentrum bejáratát. Itt a filmstúdiók talmi csillogása hosszú időn át elnyomta a kultúrát, de ma már monumentális művelődési központja csak a New Yorkban levővel vethető össze minden vonatkozásban.





Tegyünk látogatást a Music Centerbe, a muzsika fellegvárába, majd lépjünk be a maga nemében páratlan szépségű hangverseny-terembe. Elkápráztatóak a tekintélyes üvegcsillárok, melyek ezernyi irányban vetették vissza, szórták szét a fényt, melytől csillogott az egész gigantikus helyiség...





Kalifornia csak 1848-ban, a mexikói háború után került az USÁ-hoz. A városban külön mexikói negyed, mexikói bazársor van, és a mexikói konzulátus előtt egész nap mexikói zenekar húzza a talp alá valót.





A spanyolok első településéből nem sok maradt ugyan, ezt a templomot azonban még ők építették. Itt találhatjuk a mexikói korszak azóta erősen kommercializált emlékét. Itt minden mexikói! A piac, a vendéglők, az üzletek, az éttermek, a műhelyek és a színes látványos jelenetek...





Bizony hosszú idő telt el azóta, hogy Telipe de Neve kormányzó parancsára (mindössze félszáz spanyol katona) 1781. őszén telepet létesített itt. Kalifornia kitűnő termőföldje csalogatta ide a farmerek tömegeit, és mintegy 200 esztendő alatt kinőtt Amerika második legnagyobb városa, Los Angeles...

2011. augusztus 8., hétfő

USA I/1

JÖJJENEK VELEM AMERIKÁBA!
Repülőgépünk Los Angelesben landolt




1977. szeptemberében jártam az USÁ-ban egy körutazáson, mely során a program szerint ellátogatunk Washingtonba, a Fehér Házba, New Yorkba, az ENSZ Palotába, megnézzük Hollywood titkait, Las Vegasban a Híres Berkeley Egyetemet, utolsó centjeinket kockáztatva szerencsét próbálunk Las Vegas szerencsejáték-barlangjaiban, és meglátogatjuk a világhírű mesevárost, Dísneylandet. De elrepülünk a világcsodának számító hatalmas Grand Canyon felett is. Jöjjenek hát velem...!





A Ferihegyi repülőtéren megkapjuk az útlevelünket, a nem éppen könnyen megszerezhető amerikai vízumot és az 50 dollár költőpénzt. Ezután átesünk egy komoly vámvizsgálaton, ahol éber vámosaink precízen átkutatják, a legapróbb részletekig felforgatják bőröndjeinket és bűnözőnek érezhetjük magunkat, amikor megmotoznak bennünket, nehogy szocialista hazánkat megrövidítsük azzal, hogy a megengedett 50 dollárnál több valutát vigyünk ki az országból - netán ezzel gazdagítva a kapitalista tábort, az Egyesült Államokat.
Kettővel előttem állt a sorban egy középkorú útitársunk, akinek a cipőjét is levettette a figyelmes finánc, és diadalittasan vett ki belőle odarejtett dollárt! Őt félreállította, velünk pedig tovább folytatta a kutakodást. Csak később tudtuk meg, hogy a "kiállított" is a mi csoportunkkal utazott volna, de a talált dugipénz miatt nem engedték tovább. Örök rejtély, hogy milyen és mennyi valuta volt nála, és hogyan kapott szimatot a rend derék őre, hogy éppen vele húzatta le a lábbelit. Ma már szinte hihetetlenül nevetséges az elmondott eset, de "abban a világban"  ez véresen komoly dolog volt...





Üljenek fel velünk egy 360 személyes Boing típusú repülőgépre, és mintegy 14 órás utazás után töltsünk el egy rövid időt a világ legnagyobb és leggazdagabb, 220 millió lakosú kapitalista országában, az Amerikai Egyesült Államokban, mely mintegy 84-szer nagyobb hazánknál és 50 szövetségi államból áll!





Gépünk cirka 10 km-es magasságban csaknem 1000 km-es sebességgel szeli a levegőt, alattunk a felhők olyanok, mintha jéghegyek volnának. Helyenként egy-egy hatalmas hegycsúcs töri át a felhőtakarót. Éjszaka, amikor felhőtlen volt az ég és a tenger felett repültünk, kitekintve a kabinablakon csodálatos látványt nyújtott, amint a holdvilág hideg fénnyel vetődött vissza az Atlanti-óceán hullámain. Ezek ebből a magasságból úgy látszottak, mintha csak a hajnali szél borzolná a víz felszínét. És amint kivilágosodott, előtűnt a hatalmas Sziklás-hegység...





Gépünk Los Angeles repülőterén landolt. Sok kis magánrepülőgép is parkolt a számunkra kijelölt térségben. Az óriási kiterjedésű, 1200 négyzetkilométer területen fekvő városban 7 millió ember él, dolgozik. Jólesett a kellemes meleg napsütés, az egzotikus pálmasorok, melyek az utakat szegélyezték. Itt sem mindenkinek telik autóra, bármennyire olcsó is és a nagy távolságok miatt szükséges, a keresete mégsem elegendő az autóvásárláshoz, fenntartáshoz. Kalifornia az USA legnagyobb kertterülete és gyümölcsöse óriási narancserdőkkel. Az üzletekben kapható termények csaknem kétszer akkorák, mint a nálunk megszokottak, az almák olyanok, mintha ki lennének fényesítve, de gyümölcseik íze messze elmarad a mieink mögött...

2011. augusztus 7., vasárnap

Kapott leveleket

 Dr. med. vet. Herbert Stieger
415 KREFELD - OPPUM
Haupstasse 174
BRD
--------------------------------------

Krefeld, den 5.4.1975

Mit der Bitte um Übersendung eines Senderdruckes Ihre Arbeit: "Über die Behandlung der Dysenterie in Großbeständen mit Styptural" in Tierärztliche Umschau 4. 1975
Dr. Stieger



2011. augusztus 6., szombat

Izrael tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék az 
1988-BAN A SZENTFÖLDÖN JÁRTUNK - BARANGOLÁS IZRAELBEN, A NÁZÁRETI JÉZUS NYOMDOKAIN
című bejegyzésekhez 

I. SHALOM!
*
II. JERUZSÁLEM
1. A történelmi óvárost 4 km hosszú és 12 m magas fal övezi...
2. A vallásos zsidó minden nap imájába foglalja
3. Fájdalom útja
4. Az Aranykaputól a Damaszkuszi kapuig
5. Piacok
6. A Szikla-mecset
7. Siratófal
*
III. TÁJAK, VÁROSOK...
1. Betelehem, a kenyér háza
2. Hebron, a szövetség helye
3. Arad - Holt-tenger - Maszada
4. Bethánia - Jordánia - Názáret
5. A hárfa-alakú Genezáret-tó
*
IV. KÖZÖSSÉGEK
1a) A Ginosar kibuc...
1b) ...mi is az a kibuc?
2) Beduinok
*
V. FÖLDKÖZI-TENGERI KIKÖTŐK
1. "Messze van, mint Akkó Jeruzsálemtől"
2. Haifa - Caesarea - Netanya
3. Jaffa - Tel-Aviv

2011. augusztus 5., péntek

Izrael V/3

1988-BAN A SZENTFÖLDÖN JÁRTUNK - BARANGOLÁS IZRAELBEN, A NÁZÁRETI JÉZUS NYOMDOKAIN
Jaffa - Tel-Aviv




Jaffába érkezünk. Jelentős számú arab lakossága az izraeli-arab ellentétek kapcsán elhagyta a várost, az ódon hangulatú régi városrészt megkapták a művészek, de korabeli atmoszféráját meg kellett tartaniuk. Hangulatos művészteleppé vált tehát a környék szép sikátorokkal, kidolgozott kovácsoltvas cégtáblákkal, kapukkal, sok-sok szép festménnyel, szobrokkal, az arany-ezüst-rézművesség remekeivel.





Tanúi lehettünk egy zsidó esküvőnek. A menyasszony talpig fehérben, a vőlegény fején pedig elegáns, kis fehér kipa.

Kitűnő panorámát nyújt a félkör alakú tengerpart, a túlsó oldalon előbukkanó nagyváros: Tel-Aviv...





És máris Tel-Avivban vagyunk, Izrael fővárosában. A tengerparti nagyváros olyan, mint egy kis Amerika. De miből kerül a legmodernebb technikára, a hihetetlen fegyverkezésre, az óriási, modern áruházakra, luxuspalotákra és a magas életszínvonalra? Mindehhez elég volna az emberek szorgalma, műveltsége, hozzáállása és a kitűnő szervezettség? Bizony szükség van az egész zsidóvilág és főként az Amerikai Egyesült Államok támogatására, ahol 6 millió zsidó él. Az egész világon folyik az adományok gyűjtése. Például 1973-ban a Zsidó alapnak több mint 3 milliárd dollár jött össze, mely 65 százalékát az USÁ-ban gyűjtötték. Az USA évente több milliárd dollár biztonsági támogatást is ad Izraelnek. Jellemző a mondás: ha egy izraeli diplomata kis kézitáskával elmegy Amerikába, hajókofferekkel jön onnan vissza.





Utunk véget ért. Tel Aviv repülőterén a rendkívül szigorú biztonsági intézkedésekre várunk hosszú sorokban.





Az óriásgép indulásra kész!





Felszállunk. A nejem szomorúan int búcsút a különleges országnak...





A repülőgépen a néhány órás utazás alatt egymást követik a gondolataim. Milyen volt Izrael? Többnyire köves, terméketlen, hegyes, sziklás vidék, de virágzó mezőgazdasági településekkel, melyek termelvényeit hajnalban szedik, reggel repülőre teszik, és délben már Párizs vagy London piacán vannak! Ahol a tehenek 9000 liter tejet adnak és komputer ellenőrzi a fejést...





Beteljesültek a gyerekkori álmok, megjelent az eddig csak a fantáziámban szereplő bibliai táj, Jézus élete, a többezer éves emberi kultúra...





És milyenek is voltak az emberek? A világ sok tájáról hazajöttek sokfélék ugyan, de valami közös bennük: óriási erőfeszítéssel és szorgalommal építik országukat!





Az élet látszólag nyugodt, de mindenütt éber (héber) katonák tartják készenlétben fegyvereiket. Milyen kár, hogy nincs béke az Olajfák hegyén, ahol pedig Shalommal köszöntik egymást az emberek, és tőlünk is így köszöntek el: Shalom! (Béke veled.)

2011. augusztus 4., csütörtök

Izrael V/2

1988-BAN A SZENTFÖLDÖN JÁRTUNK - BARANGOLÁS IZRAELBEN, A NÁZÁRETI JÉZUS NYOMDOKAIN
Haifa - Caesarea - Netanya




Haifába, az ország legnagyobb kikötőjébe érkeztünk, a 250 ezer lakosú városba, mely korát 5000 évre becsülik. Az alsóváros apró házaiban 14 ezer arab él, a felső rész újvárosában laknak a zsidók. Izrael különleges vetőmagokat exportál nagy mennyiségben, ugyanakkor azonban gabonabehozatalra szorul. Ideérkezik az Egyesült Államokból importált szállítmányok fele. Műegyeteme világhírű. A haifai hajógyár modern technikájában már az amerikaiakat is lekörözi. Az ultramodern, mindentudó, légpárnás torpedónaszádok itt épülnek, melyek világklasszisnak számítanak. 





Már messziről csillog a Bahia templom aranyozott tornya. Igen, itt van a vallás központja. Egy vallás, mely azt hirdeti, hogy feladatuk a különféle hitű, gondolkodású emberek kibékítése. Világszerte terjed e hitvallás: már 70 ezer gyülekezetet számlál.
1905-ben épült meg itt Izrael egyetlen vasútvonala, mely Damaszkuszt kötötte össze Szaúd-Arábiával. Ekkor mohamedán zarándokok tömege áramlott Haifán keresztül az országba.





Sietünk a szállásunkra, mert beállt az ünnep, és meggyújtják a menóra gyertyáit a szálló nagytermében. (Már egészen hozzászoktunk.) Imát mond a hotel igazgatója. Zsidó vallású útitársaink vele imádkoznak, mi is tisztelettel hallgatjuk. De mi is a zsidóság valójában? Vallás? Nép vagy nemzet? Ez a 4000 évvel ezelőtt kialakult közösség 3000 évvel ezelőtt alapított államot, amelyet a rómaiak 2000 évvel ezelőtt leromboltak. A lakosság pedig szétszóródott a világ minden részébe. A II. világháború előtt 16 millió zsidó élt a földön, de a végét csak 10 millió érte meg. Ma mintegy 3 és fél millió tartózkodik Izraelben... De ők mindannyian meggyújtják a menóra gyertyáit, amikor pénteken este feljön a csillag az égre...





Utunk következő állomása Caesarea, mely a római uralom fővárosa volt. Egy nagyon fontos kikötő, de a 3-4. században a kereszténység jelentős központja is.





E falakat még a keresztesek építették 800 esztendővel ezelőtt. Utóbb az egész várost erős falakkal vették körül. Itt volt Poncius Pilátus rezidenciája is, amint az ásatások során előkerült kőtömb is bebizonyítja, melyre a helytartó nevét vésték. A régi római szabadtéri színházat is helyreállították, kiváló akusztikája alkalmassá teszi, hogy itt tartsák minden évben az izraeli zene- és dalfesztivált.





Nézzük meg az ásatások során előkerült évezredes leleteket, szobrokat, kőfaragásokat! Addig azonban elmondom, hogy Caesarea az egykori kikötő ma a milliomosok városa. A mindenfelé látható pálmákkal, citrusfélékkel és eukaliptuszokkal szárították ki az egészségtelen mocsarakat. A csodás narancsligetek között bújnak meg a gazdag emberek nagyszerű, fényűző villái. Ők luxus életet élnek itt, a kellemes napfényes tengerparton - távol a város zajától. Sokféle zászló lengett már a város felett: görög, római, a keresztes vitézeké stb. I.e. 20-ban Heródes építette ki a várost, és alakíttatta ki az öbölben a forgalmas kikötőt, majd Augusztuszról nevezték el a kikötővárost. A régi világ, a római korszak nagyszerű képzőművészete maradványaiban bőségesen gyönyörködhetünk, ha megnézzük a csodálatos amfiteátrumot, a lovardát, a márványoszlopokat, a szobrokat... A IV. században itt élt a nagy keresztény történetíró, Eusébius is, akinek a Bibliában előforduló zsidó helységnevek megörökítését köszönhetjük.





A pezsgő életű, csodálatosan szép és gazdag várost a mohamedánok teljesen lerombolták, amikor a keresztesek felett aratott győzelmüket ünnepelték. Pedig ez csak a saját diadaluk hitványságát bizonyította. A római időkre, a római mérnökök nagyszerű technikai tudására emlékeztet, és azt bizonyítja az épen maradt vízvezeték-szakasz is. Mi a decemberi télben utaztunk ide, de a hőmérő higanyszála 25 fokot mutat, a selymes homokú tengerpart teljesen kihalt. Mint mondják, nyáron óriási embertömeg élvezi a meleg tengert és a verőfényes napsütést.





Ismét egy gyönyörű nyaralóhelyen, Netanyában vagyunk. Valamikori, 1928-ban létesített mezőgazdasági település itt nem hozta a várt eredményt, ezért áttértek az iparra. A gyémántcsiszoló iparra!





Izrael gyémántpiaca az ipari össztermék 5-6 százalékát adja. Az ország nyersgyémántot vásárol - hisz itt egy fikarcnyi sem terem - feldolgozza, majd óriási nyereséggel eladja. Gyémántfeldolgozásban első a világon. Vásárolhatsz itt aranyat is. Megbízható, világklasszisú üzlet, de lehet alkudni. Az óvatosság sohasem árt - mondja zsidó vezetőnk - ugyanis itt öröm, ha egyik zsidó becsaphatja a másikat... Mi a jelszó? Olcsón venni és drágán eladni - ez az üzlet.






De pillantsunk ki egy kicsit a csodás vidékre, tengerre... Hogy került ide a lányom?

2011. augusztus 3., szerda

Izrael V/1

1988-BAN A SZENTFÖLDÖN JÁRTUNK - BARANGOLÁS IZRAELBEN, A NÁZÁRETI JÉZUS NYOMDOKAIN
"Messze van, mint Akkó Jeruzsálemtől"




Akkó az ország legrégibb városának egyike, mely már az ókorban is jelentős szerepet játszott. 36 ezer lakójából 8 ezer arab. A történelem során fontos kikötőváros és közlekedési csomópont Szíria, Egyiptom és a tengerentúli országok között. Nagyon sokszor cserélt gazdát, a legkülönfélébb népek uralták ideig-óráig. A XII. században a Jeruzsálemi királyság fő kikötője, a keresztes lovagok azt gondolták, amikor partot értek, hogy már Jeruzsálemben vannak, innen a mondás: "Messze van, mint Akkó Jeruzsálemtől". Mi Makót mondunk egy hangtani elhangzás miatt. 1799-ben Napóleon is ostrom alá veszi a várost, hogy eljusson Jeruzsálembe, de nem tudja bevenni.





Új épületek szegélyezik a régi, töredezett várromokat, az arab óvárost. Ez tömör sziklafalba vájt lakásokból, keskeny utcákból, a falakon belüli kis terekből áll.





Az elhanyagolt, szemetes utcákon vizelettől bűzlő, dohos és piszkos beszögellések. Bazár, ahol a keleti édességtől a szőrméken keresztül az aranyig minden megtalálható. Kilépve a régi negyed kapuján tengerre nyíló, nagy tér fogad.





Szinte megállt az idő. Csend és nyugalom honol a sötét sikátorok mélyedéseiben. Délutánra már bezár a bazár. Kisebb-nagyobb üzletek váltják egymást, kézműves műhelyek. Az egyik bronzműves műhelye előtt óriási edények, tálak és egyéb emléktárgyak kínálták magukat a vásárlóknak a falhoz támasztva.




A vár faláról régi török ágyúk merednek a tenger felé. Ma némák ugyan, de valamikor veszélyes tüzet okádtak, ha védeni kellett a kikötőt. A vár is ilyen célból épült 1104-ben. Az 1781-ben emelt mecsettel szemben van a keresztesek föld alatti városa, mely az angolok idején börtön volt. A keresztesek 200 éven át tartották a várost, és Jeruzsálem feladása után itt volt a központjuk. 1831-ben egyiptomi uralom alatt állt, amikor Ibrahim megerősítette, de 1840-ben megjelent az osztrák-francia ostromló flotta, mely ágyútüze eltalálta a lőporos tornyot. Ibrahim pasa csak női ruhában tudott kimenekülni a vesztett várból...

2011. augusztus 2., kedd

Izrael IV/2

1988-BAN A SZENTFÖLDÖN JÁRTUNK - BARANGOLÁS IZRAELBEN, A NÁZÁRETI JÉZUS NYOMDOKAIN
A beduinoknál




Meghívást kaptunk egy nomád beduin család meglátogatására. Az atyafi tevével várt az út szélén, bár én egy régebbi rosszemlékű tevegelés után többé nem kívánok a púposra ülni... A kietlen vidéken a beduin pásztornak sok tevéje csipdeste a köves talajból elő-előbukkanó szerény fűcsomókat.





Vendéglátónk családja két nagy sátorban lakott. Sajnos a feleségeivel és gyerekeivel nem találkozhattunk, mert azokat féltékenyen bezárta a másik sátorba, ő azonban nagyon barátságosan kínált kávéval, teával, sőt pitával is.





A kávét előttünk - "nomád módon" - pörkölte, törte és főzte. Valóban zamatos, finom volt. Ezután elkészítette a lepényt, a pitát. Ott helyben dagasztotta és gyúrta majd sütötte a tűzhelyen - amint a képeken is láthatjuk.





De kik is a beduinok? A Negev sivatagban több mint 40 ezer beduin él. Nomád pásztorkodással foglalkoznak, sátrakban laknak, és jogot formálnak a föld használatára, ahol éppen tartózkodnak. Az utóbbi időben a beduinoknak csaknem felét, 14 ezer embert sikerült rávenni a letelepedésre. Rahat városában házakat építettek részükre, iskolákat mellé, és mindezt csak jelképes, filléres összegű bérleti díjért.





A magyar csapat fegyelmezetten hallgatja az előadást, és várjuk a készülő ételt-italt.
A letelepedés során élen járt a legnagyobb beduin törzs, melynek vezetője Al Muzeil sejk. A 110 éves sejknek 39 felesége és több mint 3000 leszármazottja van. Hát ez volna a hosszú élet titka?

2011. augusztus 1., hétfő

Izrael IV/1b

1988-BAN A SZENTFÖLDÖN JÁRTUNK - BARANGOLÁS IZRAELBEN, A NÁZÁRETI JÉZUS NYOMDOKAIN
...mi is az a kibuc?




A kibuci mozgalom lényegében az oroszországi pogromok idején, 100 évvel ezelőtt kezdődött, amikor az ottani zsidó egyetemisták elhatározták, hogy kimennek Izraelbe. Földet kaptak és önkéntes társulással "téeszt" szerveztek.
És milyen manapság a kibuc szervezete? A férfiak nyáron 9, az asszonyok 8 órát dolgoznak, télen a munkaidő egy órával kevesebb. Mindenki minden évben kap a kibuctól 14 nap szabadságot. Azok a fiúk és lányok, akik kiszolgálják a 2 vagy 3 év katonsaságot, másfél év szabadságban részesülnek. Ebből fél évet ledolgoznak valahol a városban, ahol havonta vagy 1200 dollárt keresnek, majd egy évet többnyire külföldön töltenek.





A kibucban nincsen fizetés. Valamennyien egységesen zsebpénzt kapnak, szép lakást, fridzsidert, színes TV-t, van egy keretösszeg berendezésre és ruházkodásra. Mindenkinek ugyanannyi. A cukor, liszt, cigaretta ingyen van, ugyancsak az ebéd, a mosás, az orvos meg az iskola is. Támogatott cikkek a gyümölcslé meg a kávé. És mennyi a zsebpénz? Egy évre 1400 shékel, vagyis 56000 forint. Ez más munkahelyen egy havi fizetés.





És mi történik, ha valaki egy drágább dolgot akar venni? Kap kölcsönt a kibuctól máfél százalékos kamatra, de a bentlévő pénze is ennyit kamatozik. A kibuc 14 autója közül 3 a tagok igényeit szolgálja. Magánautója senkinek nincsen! Ha szükség van kocsira, előző este bejelenti, de 7 kilométerenként 1 SH-t kell fizetni meg a benzint. A kibucnak 40 ezer kötetes könyvtára van, gyerekházban vannak a kisgyerekek, van általános iskola. Több kibuc tart fenn egy-egy középiskolát, aki akar mehet egyetemre. Utána csak akkor jön vissza a kibucba, ha akar.





Ha új tag jelentkezik, fél év a próbaidő. Ekkor dönt a tagság, hogy felveszik-e. De ha felvették, minden vagyon részesévé válik ő is. A vezetőket ugyancsak választják, de 3 évenként kötelező a csere! Minden héten gyűlés van, mely témáját egy héttel előbb kifüggesztik a hirdetőtáblára. Minden tervet, döntést, határozatot többségi szavazattal kell eldönteni! 
A sok-sok új és érdekes információt meghallgatva és a gazdaságot bejárva elfáradtam. Nem is hittem volna mindezt, ha magam is nem látom, nem tapasztalom, hanem csak úgy elmesélte volna valaki. Ezidőtájt pedig minden így is volt.
- És mi van a nyugdíjjal? - folytatja az érdeklődést egy fáradhatatlan útitársunk.
- A férfiak 65, a nők pedig 60 éves korban mehetnek nyugdíjba. Ugyanúgy élveznek mindent a kibucból mint addig, csak fel vannak mentve a munka alól, és a zsebpénzüket másfélszeresével felemelik!
- Mi történik, ha valaki elhagyja a kibucot?
- Végkielégítést kap! Ennek összege attól függ, hogy hány évet dolgozott a gazdaságban. Persze ezek a pénzösszegek aszerint változnak, hogy milyen gazdag a kibuc. 
Nyilván sok érdekes dolgot mondhattak volna még, de az időnk véges, a beduinoktól pedig meghívást kaptunk...