2009. december 29., kedd

Történetei

NEM GYÓGYULT A TEHÉN, A GAZDA FOGYASZTOTTA EL A GYÓGYSZERT

1952. nyarát írtuk. Akkor még a szabadszombat ismeretlen fogalom volt. A telefonhívás Belezna községből éppen szombaton érkezett. A tanácselnök hívott, hogy S. Jánoséknál már 2 napja nem kérődzik a tehén, csak nagyon nyög, a mai napon pedig mindössze 2 deci tejet adott. Nagycsaládos, szegény ember - mondta - pénz nincs a háznál, ezért nem mert telefonálni. (Ehhez megjegyzem, hogy számomra a segítségnyújtás elsődlegesen sohasem pénzfüggő feladatot jelentett.)
A község 4 km-re volt Surdtól, a székhelyemtől. Akkoriban még csak földutakon lehetett megközelíteni. Nem sokkal előbb, egy állatorvosoknak meghirdetett akció során havi 500 forintos részletre sikerült egy új D 125 köbcentis Danuvia motorkerékpárt igényelnem. Előbb bizony csak biciklivel, gyalog vagy jobb esetben lovaskocsival tudtam közlekedni.





A nyakamba akasztottam a műszertáskámat, és száraz idő lévén a jól járható földúton fél óra múlva már a helyszínen voltam az új, akkoriban még csaknem luxusnak számító járgányommal. A községben is csak a rendőrnek, a kocsmárosnak meg a földművesszövetkezet elnökének volt motorkerékpárja, az autó pedig szinte ismeretlen fogalom volt.
Tehát hamarosan megérkeztem a nagyon szegényes, zsúpfedeles házhoz. A "kezdetleges" istállóban egy vemhes meg a beteg tehén állt. A gazda egy középkorú, koránál sokkal idősebbnek látszó parasztember elpanaszolta, hogy a tehén semmit nem eszik, nem kérődzik, már 2 napja csak keveset iszik és a teje is "elment". Pedig a másik tehén hamarosan ellik, így a család is tej nélkül marad, neki pedig 3 kisgyereke van.
A baj okát ugyan nem tudtam kideríteni, de csináltam végbélen át egy bendőmasszázst, adtam a tehénnek bendőmozgató injekciót, és elmondtam a tennivalókat. Miután a gyógyszertár másnap is zárva volt (vasárnap), így gyógyszert nem írtam fel, viszont a bendőmozgás kiváltására egy jól bevált háziszert javasoltam. A tömött bendőtartalom felpuhítására és a bendő mikroorganizmusainak elősegítésére 40-50 dkg élesztő beöntését javasoltam a bendőbe rázókeverék formájában, és naponta 3 alkalommal egy deciliter pálinka beadását négyszerannyi vízzel higítva.
Mondtam, ha nem javul, 2 nap múlva (hétfőn), szóljon, akkor ismét ellátom, és ha szükséges, írok fel neki patikaszert.
A gazda hétfőn már korán reggel megjelent a lakásomon - átjött gyalog - és nagyon ijedten elmondta, hogy az állat állapota nem javul, és meg vannak rémülve, hogy kényszer kell levágni.
Felültettem a motoromra, és azonnal átmentünk Beleznára. A tehén még rosszabb állapotban volt, és a gazda most már ijedtségében bevallotta, hogy az élesztőt bár beadta neki, de a pálinkát, ugyan naponta háromszor (az előírás szerint) kimérette az asszonnyal, de az istállóban elfogta a "gyengeség", és - ahogy mondta - gondolván, hogy kisebb adag is elég lesz, előbb egy nagyot húzott az üvegből, és csak a maradékot higította vízzel és adta be a tehénnek... Hát a gyógyuláshoz - úgy látszik - ez kevés volt!
Nem biztos, hogy kibírná a nyomdafestéket az a szóáradat, amit ott a jelenlétemben a feleségétől kapott gazduram! Nem is részletezem. A történet úgy szól, hogy az asszonytárs éppen azért nem bízta rá a pálinka kimérését, mert tudta, hogy ha hozzájut a tüzes vízhez, nem ismer határt! De hogy még a beteg tehén elől is elissza, egy percig sem gondolta. Ha ezt tudja, semmiképpen nem bízta volna rá a számukra "életet adó" tehén önálló kezelését!
A tehenet elláttam, írtam fel kérődzőport, elmondtam újólag a tennivalókat, és néhány nap múlva, amikor arra jártam, benéztem a gazdához, hogy mi van a jószággal. Szerencsére meggyógyult! De hasonló esettel - márminthogy a beteg állata elől fogyasztotta volna el az előírt orvosságot a gazda - hosszú praxisom során többet nem találkoztam.
Ahhoz, hogy az elmondottakat jobban megérthessük röviden szólni kell arról, hogy miféle betegség is a szarvasmarha bendőrenyhesége.



A "bendőrenyheség"

A kérődzés elmaradása, az előgyomrok összehúzódásának gyöngülése és ritkulása, esetleg teljes megszűnése nem egységes kórfolyamat, hanem egyrészt többrendbeli tartási és takarmányozási hibának lehet a következménye, másrészt igen sokféle betegségnek lehet a tünete.

Miért fontos a kérődzés?

A kérődzés reflexes folyamat, mely során a bendőbe és a recésbe jutott, kellően meg nem rágott takarmány visszajut a szájba.
Ehhez tudni kell, hogy a kérődzőknek összetett gyomra van, mely három előgyomorból: bendő, recés és százrétű, valamint valódi gyomorból, az oltógyomorból áll.
Az összetett gyomor szabályos, zavartalan működése nemcsak a megfelelő kondíciónak, de a jó termelésnek is alapvető feltétele!

A kérődzés elmaradásának leggyakoribb kiváltó okai

A bendőrenyheség, a bendő mozgásának a megszűnése, következésképpen a kérődzés elmaradása számos okból bekövetkezhet, melyek ismeretében azok nagy részét a gazda megelőzheti.
1.) Előidézheti az átmenet nélküli takarmányváltoztatás, különösen, ha az új takarmány nehezebben emészthető (sok pelyva, szecska, szalma, rossz kukoricaszár).
2.) Amikor az állatokkal nehezen feltárható vagy kevés tápláló anyagot tartalmazó takarmányt etetnek (erdei lomb, kilúgozott, elfásodott széna, borsószalma, maghéjat tartalmazó olajpogácsa). Az ilyen takarmányok a nagy rosttartalmuk miatt vagy nehezen emésztődnek, s emiatt a bendőtartalom összecsomósodik és nehezen mozdíthatóvá válik, vagy pedig nem nyújtanak a bendőbeli mikroorganizmusok részére megfelelő életfeltételeket, s nem jelentenek ingert az előgyomor mozgásainak a megindítására.
3.) A moslék ugyancsak bendőrenyheséget okozhat. Nagyon gyakran tapasztaltam ezt főként kecskéknél, ha elegendő szálastakarmány nélkül adták.
4.) Hajlamosak a bendőatóniára ("bendőrenyheség") a rossz fogú öreg tehenek is.
5.) Előfordulhat akkor is, ha a rendes etetési időket nem tartják be.
6.) Amikor nem biztosítanak elegendő nyugalmat a kérődzésre (például az igás ökrök esetében).
stb.
(A bántalomról a leírás részlet dr. Radnai István Kistenyésztők Lapjában 1985-ben megjelent cikkéből.)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése