JÁRT MÁR SZANDOKÁN HAZÁJÁBAN, MALÁJFÖLDÖN? LEGYEN AZ ÚTITÁRSAM! (II/1a)
Út egy maláj településhez
Út egy maláj településhez
Nagy lelkesedéssel fogadjuk az ajánlatot, mely szerint felkeresünk az őserdő tisztásán egy ősi maláj települést, melynek lakói úgy élnek, mint őseik, még nem "modernizálódtak". Örömmel vállaljuk azt is, hogy az őserdőben egy ösvényen keresztül haladva gyalogosan tegyük meg az utat. Kivétel nélkül mindenki rávehető a csapatban az erdei túrára.
Elindulunk az őserdőben. A sövény két oldalán magas, sűrű növényzet vonul el mellettünk össze-visszanőve: bambusz, páfrány, kúszóindával összekapcsolódott fák, körülövezve mimózabokroktól, melyek remegve csukják be leveleiket, ha hozzáérünk. És a sokféle növényzet a nedves meleg párában dúsan egymás mellett burjánzik. Az erdő mélyén sötétben-félhomályban már nem is tudok fényképezni. Itt-ott víztócsák és kisebb-nagyobb vízfolyások keresztezik a gyalogösvényt, melyeket gondosan igyekszünk kikerülni. Figyeljünk a lábunk elé - halljuk vezetőnket, mert olykor kígyó is akad az erdőben. Vidám, hangos madárcsivitelés és a fákon ugrándozó majmok kíváncsi tekintete követ bennünket.
Aki még nem járt igazi őserdőben el sem tudja képzelni, hogy ez milyen nagyszerű élmény! Mivel magunk között vagyunk, őszinte leszek. Egyrészt nagyon élveztem az őserdő csodálatos világát, melyről ezidáig csak a könyvekből olvastam, de az élmény nem lehetett teljes, mert ugyanakkor valamiféle rettegés is élt bennem, hogy bármikor ráléphetek egy leselkedő kígyóra, óriáspókra vagy netán a gyilkos hangyák szorgalmas munkáját bolygatom-e meg esetleg súlyosabb következmény nélkül, de egy ilyen őserdőben még sok egyéb kellemetlenség is előfordulhat. Szerencsére mindez csak élénk fantáziám felesleges szüleményének bizonyult, mert csak a páratlan élmény lett maradandó.
Elindulunk az őserdőben. A sövény két oldalán magas, sűrű növényzet vonul el mellettünk össze-visszanőve: bambusz, páfrány, kúszóindával összekapcsolódott fák, körülövezve mimózabokroktól, melyek remegve csukják be leveleiket, ha hozzáérünk. És a sokféle növényzet a nedves meleg párában dúsan egymás mellett burjánzik. Az erdő mélyén sötétben-félhomályban már nem is tudok fényképezni. Itt-ott víztócsák és kisebb-nagyobb vízfolyások keresztezik a gyalogösvényt, melyeket gondosan igyekszünk kikerülni. Figyeljünk a lábunk elé - halljuk vezetőnket, mert olykor kígyó is akad az erdőben. Vidám, hangos madárcsivitelés és a fákon ugrándozó majmok kíváncsi tekintete követ bennünket.
Aki még nem járt igazi őserdőben el sem tudja képzelni, hogy ez milyen nagyszerű élmény! Mivel magunk között vagyunk, őszinte leszek. Egyrészt nagyon élveztem az őserdő csodálatos világát, melyről ezidáig csak a könyvekből olvastam, de az élmény nem lehetett teljes, mert ugyanakkor valamiféle rettegés is élt bennem, hogy bármikor ráléphetek egy leselkedő kígyóra, óriáspókra vagy netán a gyilkos hangyák szorgalmas munkáját bolygatom-e meg esetleg súlyosabb következmény nélkül, de egy ilyen őserdőben még sok egyéb kellemetlenség is előfordulhat. Szerencsére mindez csak élénk fantáziám felesleges szüleményének bizonyult, mert csak a páratlan élmény lett maradandó.
Amint kiértünk a tisztásra, máris előtűnt a maláj település cölöpháza. Ezt az ősi települési, építkezési módot mostanság már csak a kezdetleges népek alkalmazzák. Több törzs is él itt az őserdő mélyén - ugyanolyan módon mint apáik, nagyapáik, őseik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése