Malajzia IV/1c

JÁRT MÁR SZANDOKÁN HAZÁJÁBAN, MALÁJFÖLDÖN? LEGYEN AZ ÚTITÁRSAM! (IV/1c)
Langkavi

Még mindig rendületlenül ügyeli a várost az angol kormányzó - bronz szobra. Igaz, hogy 1957-ig, amíg nem nyerte el Malajzia a függetlenségét, valóban teljhatalommal kormányozta is azt.

Az óratorony nagyon jó szolgálatot tett, mert itt találkozott a csapat, és ily módon nem tévedtünk el a városban. A kínai behatolásról beszéltünk előbb, folytatom tehát a sort. A szomszédos sziám többször is szemet vetett Malajziára, hiszen itt van a thaiföldi határ. Megtámadták Malajziát. A malájok ekkor védekezésként felégették a rizsföldeket, megmérgezték a kutakat, így visszavonulásra késztették az agresszorokat a felperzselt föld taktikájával.

Felkerestük a kínai negyedet, a régi várost, ahol az akkori gazdag kínaiak házai állnak. A szép kapun kopogtattunk ugyan, de nem engedtek be bennünket.

Folytatva a történetet: miután a sziámiak visszavonultak, a malájok Kína segítségét kérték. Meg is jöttek a kínai csapatok, és az országot az általuk védett területté nyilvánították. Ekkor a szultán elment Kínába, hogy a segítségért köszönetet mondjon. Itt tartózkodása alatt megtetszett neki egy hercegnő, akit magával is hozott Malájföldre, de hozta a kíséretét is, mintegy 600 kínai udvarhölgyet.

Igen ám, de ezeknek kellett volna 600 kínai vőlegény is. Miután pedig ennyi kínai fiatalember nem volt "készleten", maláj legényekkel kötöttek házasságot. Egy szó mint száz nyelvükben és szokásaikban is malájokká váltak a szép kínai kisasszonyok és családjaik hozzájárultak a maláji felső tízezer kialakulásához.