2010. november 6., szombat

Malajzia II/1b

JÁRT MÁR SZANDOKÁN HAZÁJÁBAN, MALÁJFÖLDÖN? LEGYEN AZ ÚTITÁRSAM! (II/1b)
Egy maláj településen




Fegyverét, fúvócsövét kezében tartva barátságosan fogad bennünket a cölöpház ura. Ki hinné, hogy ennek a jámbor embernek az ősei híres skalpvadászok voltak, amint azt a skalpgyűjteménye is igazolja. Büszkén mutatja ezt a kollekciót, mely a házban a szemöldökgerendán függ. Mind-mind egy-egy legyőzött ellenség "trófeája", mely ősei bátorságát bizonyítja. Elmondja, hogy az a fiatalember, aki legalább egy skalpot nem tudott felmutatni, nem is házasodhatott annakidején.





Élelmüket a természet adja, ebben jelentős szerep jut a banánnak és a többi gyümölcsfélének, melyek bőségesen megteremnek az erdőben, a húsfélét pedig az elejtett állatok adják. Főként a fúvócső segítségével vadásznak. Kérésünkre be is mutatja vadásztudományát. A fúvócsőből kilőve hihetetlen pontossággal találta el a célpontot.





Bőséges muníció áll rendelkezésre a "lőszerraktárban", de a lövedéknek le is kell terítenie az áldozatát! Megkérdezzük, hogyan készül a hatékony "lőszer"? Olyan lövedékkel kell ugyanis vadászni, ami megbénítja vagy megöli a zsákmányállatot, ugyanakkor nem korlátozza a hús fogyaszthatóságát.





Elmondja, hogy a lövedéken levő méreg iszonyatosan gyorsan hat, és a legkisebb karcolása is halálos! Nem számít, hogy a vadász hol találja el az állatot, az néhány percen belül remegni kezd, összeesik és elpusztul. A méreg egy szívbénító anyagot tartalmaz, mely anélkül végez áldozatával, hogy megmérgezné a húsát. Ezt a mérget egy fa nedvéből vonják ki, de elkészítésének módját nem mondta el, mert az a törzs titkát képezi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése