SRI-LANKA, AZ INDIAI ÓCEÁN GYÖNGYSZEME (VII/3)
Találkozás az igazgató úrral
Találkozás az igazgató úrral
A Hotel parkolójában találkoztam egy iskola igazgatójával, akivel szívesen elegyedtem szóba. (Bemutatkozáskor mondta a nevét is, ami számomra rendkívül bonyolultnak hangzott, így megjegyezni sajnos nem tudtam, csupán azt, hogy "I'm the headmaster...")
Felajánlotta, hogy megmutatja a néhány száz méterre lévő iskolát meg a buddhista templomot. Utunk során menet közben a sok-sok gyümölcsfüzértől terhelt banánerdő között vezető ösvényen gyakorta lehajolt, és felvett a földről egy-egy bogarat vagy más apró élőlényt, nehogy eltapossuk. Mint mondta, nem tudni, kinek a lénye lakozik benne a lélekvándorlás folyományaként. Az iskola egy végtelenül szerény, több teremből álló építmény volt. Egyik osztályteremben - ahol az ócska padok és egy fekete tábla jelezte csak, hogy hol vagyunk - leültünk beszélgetni.
Nehezen folyt a társalgás, mert az én angolom inkább csak szakirodalomra hitelesült az évek során, emellett neki volt egyfatja akcentusa, elharapta a szavakat, de azért lényegében volt türelmünk ahhoz, hogy megértsük egymást. Mint mondta, előbb külországban volt szerzetes, ahol buddhista egyetemet végzett. A diplomához 3 év templomi, azaz szerzetesi szolgálat és 4 év felsőfokú tanulmány szükséges.
Módfelett kíváncsi voltam az ottani életre, ami szerinte meglehetősen kemény és fegyelmezett, de beszámolója szerint kimondhatatlanul csodálatos volt. Szívesen is beszélt róla. Néhány apróbb, számomra érdekes dolgot megjegyeztem.
A főbb napirendi pontok? Reggel 5 órakor ébresztő, kétszer délelőtt 9 és délután 3 órakor imádkozás, elmélkedés. És az étkezés? Az étkezések során teljes csend! A kanalat sohasem szabad színültig tölteni, és nem szabad maradékot a tányéron hagyni! Az első falatot azonban mindig egy nagy tálba kell adni az éhező lelkelnek. Evés közben nem szabad testhelyzetet változtatni. Tilos a hús, a hagyma, fokhagyma fogyasztása, mert ezek felkorbácsolják az érzelmeket.
A családjáról egyáltalán nem beszélt.
Visszaérve a szállodához, amikor elváltunk és némi csekélységgel meg szerettem volna ajándékozni, magyar forintot kért és valamiféle piperecikket. (Beszélgetésünkkor elmondtam neki, hogy a 3 hétre mindössze 50 dollár költőpénzt kaptunk, így valutám nincs.) Felszaladtam a szobánkba, összeraktam egy kis csomagot szappanokból, fürdőgélből meg ami piperecikket találtam, ezeket odaadtam neki egy magyar papír 20 forintossal meg néhány fém pénzérmével. Ezeket szívesen elfogadta.
Élmény és kuriózum volt találkozni a bennszülött igazgató úrral.
Felajánlotta, hogy megmutatja a néhány száz méterre lévő iskolát meg a buddhista templomot. Utunk során menet közben a sok-sok gyümölcsfüzértől terhelt banánerdő között vezető ösvényen gyakorta lehajolt, és felvett a földről egy-egy bogarat vagy más apró élőlényt, nehogy eltapossuk. Mint mondta, nem tudni, kinek a lénye lakozik benne a lélekvándorlás folyományaként. Az iskola egy végtelenül szerény, több teremből álló építmény volt. Egyik osztályteremben - ahol az ócska padok és egy fekete tábla jelezte csak, hogy hol vagyunk - leültünk beszélgetni.
Nehezen folyt a társalgás, mert az én angolom inkább csak szakirodalomra hitelesült az évek során, emellett neki volt egyfatja akcentusa, elharapta a szavakat, de azért lényegében volt türelmünk ahhoz, hogy megértsük egymást. Mint mondta, előbb külországban volt szerzetes, ahol buddhista egyetemet végzett. A diplomához 3 év templomi, azaz szerzetesi szolgálat és 4 év felsőfokú tanulmány szükséges.
Módfelett kíváncsi voltam az ottani életre, ami szerinte meglehetősen kemény és fegyelmezett, de beszámolója szerint kimondhatatlanul csodálatos volt. Szívesen is beszélt róla. Néhány apróbb, számomra érdekes dolgot megjegyeztem.
A főbb napirendi pontok? Reggel 5 órakor ébresztő, kétszer délelőtt 9 és délután 3 órakor imádkozás, elmélkedés. És az étkezés? Az étkezések során teljes csend! A kanalat sohasem szabad színültig tölteni, és nem szabad maradékot a tányéron hagyni! Az első falatot azonban mindig egy nagy tálba kell adni az éhező lelkelnek. Evés közben nem szabad testhelyzetet változtatni. Tilos a hús, a hagyma, fokhagyma fogyasztása, mert ezek felkorbácsolják az érzelmeket.
A családjáról egyáltalán nem beszélt.
Visszaérve a szállodához, amikor elváltunk és némi csekélységgel meg szerettem volna ajándékozni, magyar forintot kért és valamiféle piperecikket. (Beszélgetésünkkor elmondtam neki, hogy a 3 hétre mindössze 50 dollár költőpénzt kaptunk, így valutám nincs.) Felszaladtam a szobánkba, összeraktam egy kis csomagot szappanokból, fürdőgélből meg ami piperecikket találtam, ezeket odaadtam neki egy magyar papír 20 forintossal meg néhány fém pénzérmével. Ezeket szívesen elfogadta.
Élmény és kuriózum volt találkozni a bennszülött igazgató úrral.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése