-->
ELSŐSEGÉLY AZ ÁLLATORVOS ÉRKEZÉSÉIG
A HÁZINYÚL LEGGYAKORIBB HASMENÉSES BÁNTALMA A KOKCIDIÓZIS
A nyulászok legtöbb gondot és veszteséget okozó panasza a
növendék nyulak hasmenése, mely folytán az állatok étvágytalanná
válnak, bágyadtak, lesoványodnak és gyorsan elhullanak.
Igaz, hogy a hasmenést számos kórokozó vagy tartási-,
takarmányozási hiányosság is kiválthatja, de a leggyakoribb
bántalom – ami rövidesen a kisnyulak elválasztása után lép
fel – a bélkokcidiózis. Akár önállóan is kiválthatja a
bántalmat, de nem egyszer egyéb betegségek hátterében, azok
kiváltásában vagy súlyosbításában is ott lappanghat a
kokcidiumos fertőzöttség.
A bántalom elterjedtsége nagyon széleskörű, hisz csaknem minden
egészségesnek látszó tenyészállat bélcsatornájában is
megtalálhatók a kokcidiumok, és a kokcidiózis által okozott kár
szinte felbecsülhetetlen.
MI OKOZZA?
A
bántalmat a hámszövetben élősködő és a hámsejtek belsejében
szaporodó mikroszkopikus nagyságú véglények, a különféle
EIMERIA fajok idézik elő. A bélkokcidiumok a vékony- és
vastagbelek hámjában élősködnek.
A fertőzés úgy történik, hogy a kokcidiumhordozó nyulak
bélsarával a külvilágra került és sporulálódott oociszták
(„peték”) a bélsárral szennyezett takarmány, ivóvíz, alom
útján az állatok emésztőcsövébe jutnak. Az oociszták a
vékonybélben megnyílnak, és a szabaddá vált sporozoiták
behatolnak a bél hámsejtjeibe, majd ott gyors fejlődésnek
indulnak, lekerekednek, majd ott további fejlődésük, bonyolult
szaporodásuk következik be, melynek eredményeképp a hámsejtek
nagyfokban roncsolódnak. Egyetlen oocisztából 50000-800000 újabb
oociszta is képződhet.
Az első oociszták a fertőzés után 4-16 napon belül már
megjelenhetnek a bélsárban, ily módon a külvilágra kerülve a
rothadásnak és az időjárás viszontagságainak több hónapig
ellenállnak, sporulált állapotban pedig egy esztendeig is
fertőzőképesek maradhatnak.
Igaz, hogy 4-6 hetes korra szinte minden nyúl bélsarában
megtalálhatók a fertőzött nyulak által ürített oociszták,
mégsem minden nyúl betegszik meg.
A BETEGSÉG FELLOBBANTÁSÁT KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK
Előre kell bocsátani, hogy a 16 naposnál fiatalabb nyulak nem
szoktak megbetegedni, legfogékonyabbak viszont az egy és négy
hónap közötti állatok. A kokcidiózis tehát mindenekelőtt a
növendék nyulak betegsége.
1. Az első nagyon fontos tényező, hogy milyen megbetegítő
képességű eimeria-fajjal történt a fertőződés! Vannak
ugyanis erősen fertőzőképes (E. intestinalis), mérsékelten
patogén (E. piriformis, E. magna és az E. irresidua) és apatogén
(=betegséget nem okozó) fajok, mint pl. az E. media, E. perforans
stb.
2. Milyen masszív volt a fertőzés, tehát milyen mennyiségű
oocisztát vett fel az állat. Az erősen fertőző fajokból
15000 oociszta felvétele már hasmenést, sőt elhullást is
előidézhet. Ez azt jelenti, hogy akár egyetlen bélsárgolyó is
tartalmazhat a fertőző anyagból olyan mennyiséget, amelynek
felvétele már kiválthatja a betegséget.
3. Megállapították, hogy nagyobb arányú elhullást okozott a
vegyes (többféle) Eimeria-fajokkal és E. colival történt
egyidejű fertőzés, mint a kokcidiumos vagy baktériumos
fertőzés külön-külön.
4. Azok az állatok, melyek a fertőzést átvészelték, aktív
immunitásra tesznek szert, következésképpen ugyancsak fontos
az állatok immunbiológiai állapota.
5. Az állatok ellenálló-képessége, mely a tartási-,
takarmányozási- és higiéniai körülmények függvénye, döntő
módon meghatározza, hogy milyen mértékűvé lesz a megbetegedés
aránya, mennyire súlyos lefolyású lesz a bántalom, és miként
alakul az elhullási százalék.
Azokban az esetekben, amikor úgy látjuk, hogy a fogékony korban
lévő nyulaink nem gyarapodnak, rosszul fejlődnek, mindig gondolni
kell a kokcidiumos fertőzöttség lehetőségére.
MILYEN TÜNETEK UTALNAK A KOKCIDIÓZISRA?
VETÉSI professzor szerint a fertőzöttség hajlamosító tényezők
nélkül többnyire tünetmentes.
A tünetek többnyire a választási korban és azt követően néhány
héten belül jelentkeznek. Étvágytalanság, csökkent takarmány-
és vízfogyasztás, olykor nyálkás, máskor vízszerűen híg
hasmenés. A testtömeg-gyarapodás elmarad, sőt nem egyszer az
állatok kondíciója éppenséggel romlik, a bőr rugalmatlanná
válik és gyakori a felfúvódás.
Némelykor bélsárrekedés vagy változóan puha bélsár ürítése
észlelhető. A környezetük iránt nem érdeklődő, levert állatok
csak gubbasztanak, máskor meg éppen görcsök, izomrángások
lépnek fel. Az idegrendszeri tünetek jelentkezése során a beteg
állat elnyúlik, a fejét hátraveti, rászorítja a hátára, majd
görcsök jelentkeznek, a nyúl úszómozgásokat végez, majd végül
elpusztul.
A beteg nyulak megpocakosodnak, a has megnagyobbodik, olykor csüngővé
válik. A fejlődésben elmaradott, beteg állatok mozgása kötött,
lusta, a szőrzetük borzalt, fénytelen. A betegség súlyosabb
stádiumában az ürülék vércsíkokkal tarkított lehet.
MELYEK A LEGGYAKORIBB HAJLAMOSÍTÓ TÉNYEZŐK?
1. A nyúl élettani igényeit nem kielégítő összetételű
takarmányozás (rost, fehérje, illózsírsavak stb.).
2. Gyenge, rossz minőségű (kilúgozott, penészes, dohos stb.)
takarmány etetése, hirtelen takarmányváltozás.
3. Ásványi sók és vitaminok (A, B, C, D) hiánya.
4. Korai leválasztás.
5. A fiatal állatok szűk ketrecben tartása és a falkásítás
hiánya.
6. Kedvezőtlen higiéniás viszonyok (tisztogatás, takarítás, a
bélsár rendszeres eltávolítása). A levegő nagy ammónia- és
nedvességtartalma.
A nedves hideg és száraz meleg levegő, hirtelen
hőmérsékletingadozás, a huzat, az állatok átnedvesedése stb.
7. Zajhatás, szakszerűtlen szállítás stb.
Ahhoz, hogy a betegség jellemző tünetei fellépjenek, szükség
van a hajlamosító tényezők „közreműködésére”.
GYÓGYKEZELÉSE
A bántalom gyógyítására felhasználható a TRISULMIX vízoldékony
por A.U.V., mely szájon át adható, ivóvízben oldódó potenciált
szulfonamid készítmény. A gyógyszer nemcsak a kokcidiózis
kezelésére alkalmas, de a gastro-intestinalis (gyomor-bélcsatorna)
és légzőszervi betegségek egyes kórokozóival szemben is
hatásos. Adagja 1 gramm/10 ttkg, az élelmi-egészségügyi
várakozási idő 12 nap. A kezelés időtartama 5 nap.
NÉHÁNY TANÁCS A MEGELŐZÉSRE
A kokcidiózis elleni védekezés legfontosabb feladata a nyulak
fertőződésének és újrafertőződésének megakadályozása. A
védekezésnek különösen az állat első 2-5 hónapjáig van
jelentősége.
1. Az etető- és itatóedényeket úgy kell elhelyezni, hogy az
állatok sem belelépni, sem pedig beleüríteni ne tudjanak. A
szálastakarmányt a szénarácsba, a répát az etetőbe kell tenni.
2. Az etető- és itatóedényeket naponta tisztogatni kell, kimosni,
majd megszárítani.
3. Az anyaállatokat gondosan kitisztított és fertőtlenített
ketrecekben kell elhelyezni.
4. Olyan ketreceket használjunk, melyekben a cserélhető taposórács
lehetőség szerint teljesen drótfonatból készült. Ily módon a
bélsár lepotyog és rendszeresen eltávolítható.
A drótkefével is alaposan megtisztított taposórácsot
tíznaponként cseréljük és fertőtlenítsük!
A ketrecekből eltávolított trágyát a legcélszerűbb annak
felhasználásáig vagy elszállításáig műanyag zsákokban
tárolni.
5. Különös gondot kell fordítani az állatok takarmányozására
(megfelelő energiatartalom, rosttartalom, vitaminok, ásványi sók
stb.). csak jó minőségű takarmányt etessünk!
Ha szükséges, a gyógykezeléssel kapcsolatban kérjük ki a kezelő
állatorvos tanácsát.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2006. áprilisában.)
