A tehén ellési bénulása

ELSŐSEGÉLY AZ ÁLLATORVOS ÉRKEZÉSÉIG

TENNIVALÓK A TEHÉN ELLÉSI BÉNULÁSA SORÁN ÉS ANNAK MEGELŐZÉSÉRE

Nem egyszer aggódva hívja a gazda az állatorvost azzal a panasszal, hogy nemrégiben ellett nagy tejtermelésű tehene lerogyott a lábáról, nem eszik, nem iszik, nem kérődzik, ösztökélésre nem reagál. Már a bőre is hideg és egyre jobban felfúvódik. Néhány órával előbb még semmi baja sem volt, most meg már „alig van benne lélek”. Nagyon sürgős segítséget kér. Ez az ellési bénulás.

MI OKOZZA?

Az ellési bénulás valójában a szüléssel és puerperiummal (=”gyermekágy”) összefüggésben levő, gyors lefolyású, láz nélküli, súlyos anyagcserezavar, mely a neuroendokrin rendszer (=belső elválasztású mirigyek) működési zavarainak a következménye. Felvetődik a kérdés, hogy miként keletkezik éppen az elléssel kapcsolatban az anyagcserezavar?

Ismert tény, hogy a vemhesség második felében, főleg pedig az utolsó harmadában a vér kalcium (Ca) és foszfor (P) tartalma előbb megemelkedik, majd az ellés, a tej ejekciója (=tejleadás) után azok értéke a vérben újból csökken. Nézzük a számadatok tükrében ezt az egyébként természetes folyamatot.

A vérben a Ca a szokásos 9-12 mg %-ról az ellés és a tej ejekciója során 7 mg %-ra csökken. Ez még fiziológiás (természetes) folyamat, de ha a Ca ennél mélyebbre, akár 2,5 mg %-ra zuhan, már bekövetkezhet az ellési bénulás.

És mi a helyzet a másik fontos ásványi anyag a foszfor (P) esetében? Ez is hasonló módon viselkedik, ugyanis a szárazon álló tehén vérében a P még 5-7 mg %, mely az ellés után 2–2,5 mg %-ra csökken.

Nem hagyható el azonban egy harmadik ásványi anyag szerepe sem, ez pedig a magnézium (Mg), melynek értéke éppenséggel felemelkedik a vérben a normális 1,3-1,7 mg százalékos értékéről 2-3 %-ra. Ezzel kapcsolatban pedig tudni kell, hogy a Mg-ionoknak bódító hatásuk van. Ha egy egészséges állat vérébe MgSO₄-et fecskendezünk, az állat elbódul és petyhüdt bénulás alakul ki. Ezért alkalmazhatjuk a tetanuszos lovak kezelése során.

És vajon milyen szerepe van mindebben a „hormonális működésnek”? az, hogy a vér Ca-szintjét és az ásványi anyagok forgalmát a neuroendokrin rendszer irányítja, a Ca-forgalmat pedig főként a mellékpajzsmirigy szabályozza.

Ez oly módon történik, hogyha a vér Ca-szintje csökken, ez fokozott tevékenységre serkenti a mellékpajzsmirigyet, amikor pedig a vérszint emelkedik, a mirigytevékenység is lanyhul. Ilyen módon gondoskodik a szervezet a vér Ca-tartalmának az élettani szintentartásáról. A neuroendokrin rendszer működési zavarának a következménye az ellési bénulás.

A BÁNTALOM TÜNETEI

Legjellemzőbb tünete a láztalanság, olykor szubnormális, tehát a szokásos 37,5-39,5C alatti hőmérséklet mellett fellépő kóros aluszékonyság, esetleg kóma (=bódultság), eszméletlenség.

A legelső jel, hogy a többnyire könnyű ellés után a tejtermelés hirtelen visszaesik, az étvágy csökken, az állat nem kérődzik.

Időnként nyugtalankodás észlelhető, mely tipegésben, farokcsapkodásban, izomremegésben, nyugtalankodásban, bőgésben, fogcsikorgatásban nyilvánul meg.

A rövid izgalmi szakasz hamarosan bénulásos állapotba megy át, mely előbb a hátulsó testrészen mutatkozik oly módon, hogy az állás bizonytalanná válik, a felkelés előbb csak nehézkes, később azonban az állat már nem is tud lábra állni. Szólításra vagy fájdalmat okozó ingerekre nem reagál. A szemét egészen vagy félig lehunyva tartja, a pupilla tág, fényre nem szűkül.

A test felülete hűvös, a tőgy petyhüdt, a bőr sápadt, a tőgybimbók sokszor kékes, szederjes árnyalatúak. A légzés lassú, mély és a lágy szájpadlás bénulása miatt horkolás hallható.

A bélsár- és vizeletürítés szünetel, és az állat többé-kevésbé felfúvódik. A szívverés a kóma időszakában aritmiássá válik.

HAJLAMOSÍTÓ KÖRÜLMÉNYEK

1. A jó tejelő tehenek hajlamosabbak a betegségre.

2. Megfigyelések szerint a könnyű ellés után gyakoribb a bántalom.

3. Többnyire a harmadik ellés után figyelték meg a kóros jelenséget.

4. A betegség többnyire az ellés után 72 órán belül jelentkezik.

5. Tapasztalatok szerint, ha már egyszer előfordult a baj, számítani lehet a következő ellésnél is az ismétlődésére.

MIK A TEENDŐK?

1. Bőséges almozás.

2. A test elejének a magasabbra helyezése, gondoskodni kell arról, hogy az állat izgalmi állapotában ne tehessen kárt magában, ami állandó felügyeletet igényel az állatorvos megérkezéséig.

3. Ajánlatos az állat hasra fektetése, átfordítása egyik oldalról a másikra a felfekvés elkerülésére.

4. Schmidt, dán állatorvos már 1898-ban eredményesen alkalmazta a tőgy felpumpálását. Régebben magam is eredményesen alkalmaztam az eljárást, mostanság a tőgy fertőzésének lehetősége miatt nem ajánlják. Egy biztos, ha nem oldja meg, mindenképpen segíti a gyógyulást.

Hogyan kell végrehajtani? Mindenekelőtt a tehenet az oldalára fektetjük, a tőgyet meleg vízzel, szappannal alaposan lemossuk és fertőtlenítő oldatba (Betadine) áztatott törölközőre helyezzük.

A csecsbimbókból néhány sugárnyit kifejünk, majd a bimbónyílás környékét fertőtlenítjük. Ezután a tőgybimbókba teljes feszülésig levegőt fujtatunk, majd a csecsbimbókat 1-2 óra tartamára szalaggal lekötjük.

A tőgyet 4-6 óra múlva kifejetjük. Ha a kívánt hatás nem következett be, vagy visszaesés mutatkozna, a tőgy felpumpálását 12 óra múlva meg lehet ismételni! Nagyon fontos a szigorú higiénia!

Cseh professzor a beavatkozás hatásmechanizmusát azzal magyarázza, hogy a levegőnyomás hatására átmenetileg csökken vagy megszűnik a tőgy szekretáló képessége, mely növeli az ásványi anyagok resorpcióját, ugyanakkor az izgalom hatására emelkedik a vér Ca-szintje azzal, hogy a vért a vérpályába szorítva kissé normalizálja a vér ásványianyag-tartalmát.

5. Az állatorvosi beavatkozás lényege a hypocalcaemia (=csökkent Ca-szint) megszüntetése Ca-készítmények, Coffein Glucosum infúziójával, D-vitamin, Cortizon stb. applikálásával. Minél előbb kérni kell az állatorvosi beavatkozást!

NÉHÁNY TANÁCS A BÁNTALOM MEGELŐZÉSÉRE

1. A legelső teendő a vemhes állat helyes takarmányozása. Az ellés előtt 2-3 és az ellés után 3-4 hét alatt foszforban gazdag és kalciumban szegény (korpa) takarmányt kell etetni. Az ilyen „savanyú” jellegű takarmányra a mellékpajzsmirigy fokozott működéssel reagál.

Az ellést követő 8 órán belül csak annyi tejet fejjünk ki a tehéntől, amennyit az újszülöttel megitatunk, ha pedig szoptatjuk a kisborjút, a szopás után ne fejjük ki a megmaradt tejet.

A teljes kifejést általában elegendő 48 óráig korlátozni. Ennek az a jelentősége, hogy ily módon csökkenteni tudjuk az ásványi anyagoknak és mindenekelőtt a kalciumnak az eltávozását a tejen keresztül.

3. Ugyancsak a betegség megelőzését szolgálja, ha nagy adag D-vitamint adagolunk az ellés előtt. Az ellés előtti 3-7 nap között naponta 20-30 millió egységnyi D vitamint ajánlatos a takarmányba keverni.

4. Horn professzor felhívja a figyelmet, hogy a nagy termelő-képességű, tejelő típusba tartozó teheneket a szárazon állás időszakában már csak a vehemépítéshez és a létfenntartáshoz szükséges takarmánnyal ajánlatos ellátni, mert a bő előkészítő takarmányozás az ilyen tehenekben ellési bénulásra hajlamosít.

Az ilyen teheneket a nagy tejtermelés időszakában, a laktáció során célszerű nagy energiatartalmú keveréktakarmányokkal etetni (40-60 % abraktartalmú takarmánykeverék) úgy, hogy a laktáció befejeztével a tehén jó kondícióba kerüljön.

Mindezzel kapcsolatban kérjük ki az állatorvos véleményét.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2004. októberében.)