A SOKSZÍNŰ OMÁNI SZULTÁNSÁG
Sajátos piacok, jellegzetes fizimiskák
Nizvában vagyunk, ahol kimentünk a piacra. A vásárcsarnok számunkra érdekes és szokatlan, keleti stílusban épült.
Odabent nyüzsgött az élet, óriási zsivaj, sokféle egzotikus gyümölcs, különféle használati eszköz... Minden, ami szem-szájnak ingere. Meg az is, ami esetleg nem. Külön épület volt a datolyának, mely legfőbb termelője Omán, s az egyik legfontosabb mezőgazdasági exporttermény is. Zsákszám állt itt a finom gyümölcs. Miközben a hatalmas egységcsomagokra licitáltak az igazhitűek, minket is kínálgattak a mustrával. Jól bedatolyáztunk! Kissé odébb már óriási, modern áruház kínálja a termékeket teljesen európai beruházásból, nyugati módra.
Nini! A vásárcsarnok kijáratánál egy arab család. Közéjük állok, nem tiltakoznak.
A halászat fontos bevételi forrás. Elmegyünk a halpiacra! Éppen eladásra készítik elő az árucikket lesújtóan szegényes környezetben.
Türelmesen várja a vevőket a muszlim atyafi. Errefelé mindenkinek sok ideje van, nem olyan rohanó az élet, mint nálunk otthon.
Amikor jön a vevő, nagyon vigyáz a hófehér ruhájára a nem éppen patyolattiszta pultra rálépve.
Ne hagyjuk ki a maszkati bazárt! Itt aztán tényleg az égvilágon mindent lehetett kapni akár euróért, akár dollárért. Mi is ezen a helyen vásároltunk néhány ajándékpólót. Innen folyosószerű, szűk szukok indulnak ki milliónyi apró üzlethez - tömött áruval, kevés vásárlóval.
Az erkélyről néztem a forgalmat: a feketébe burkolt nők és fehérbe öltözött férfiak rendkívül érdekes látványt nyújtanak és valamiféle furcsa, idegen érzést is közvetítenek számunkra.
Az urak a hófehér galabiet, az arab népek ingszerű, földig érő ruházatát, a hölgyek pedig a fekete csadort viselik.
Éppen mellettünk ballagott az öreg, szakállas igazhitű. Szerencsére nem vett észre, így nyugodtan fényképezhettem. Van az a kihagyhatatlan fotó, amiért érdemes kockáztatni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése