PERU AZ INKÁK ORSZÁGA DÉL-AMERIKÁBAN
Suhan a kisvasút, visszavisz a városba, Cuzcóba
Ismét vonatra szállunk és elgondolkodunk, hogy ezeket a hatalmas kőtömböket honnan és miként tudták a szédítő magasságba feljuttatni, felcipelni az indiánok... Azt mondja a vezetőnk, hogy valószínűleg a vízhiány késztette az inkákat arra, hogy kiürítsék a várost, a mai szellemvárost, és a nagy Inka a közeli Cuzcóba tegye át a székhelyét.
Suhan a kisvasút, érdeklődéssel nézünk ki az ablakon - figyelve a tájat. Gyakran száguldunk el hasonló, nyomorúságos, kőből eszkábált kalyibák mellett. Néhány háztáji baromfi riadtan rikácsol a hangosan zakatoló járgányunk felé fordulva, az egyszem soványka süldő nem éppen az európai hízó paramétereit mutatja.
Ez már egy jobbmódú atyafi háza lehet, mellette a látszólag szépen megművelt háztáji földterülettel. Már említettem, hogy az Urubamba völgyében nagyon termékeny a föld. Csak meg kellene annak rendje-módja szerint művelni.
Másutt a legelésző állatok...
És amikor megérkezünk a végállomásra, elmaradhatatlanul ott vár bennünket most is a portékáját kínáló árus. Ezúttal a lámájával modellként ajánlkozik fényképezésre némi aprópénzért.
Már vár bennünket az autóbusz, mely bevisz a városba, Cuzcóba. Elhaladunk a stadion mellett, mely nagyon fontos része a városnak. Hogy miért? Tudvalevő ugyanis, hogy a perui ember a legszívesebben a futballpályára, a templomba meg a bikaviadalra jár.
Először a külvároson haladunk keresztül. Mindenekelőtt néhány kőkunyhót látunk az út mentén. Ugyan miből is élhetnek ezeknek a nyomrúságos kalyibák lakói?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése