PERU AZ INKÁK ORSZÁGA DÉL-AMERIKÁBAN
A vásári forgatag
A vásári forgatag
A piac másik felén volt a nagy pulóver-, poncsó- és lámabőr-vásár. Honleányaink főleg ezen a helyen mutattak különösebb érdeklődést. De úgy láttam, hogy a külföldi turisták is itt bóklásztak a legszívesebben.
Mint halljuk, a különböző falvakban más és más a népviselet. Ők könnyen meg tudják különböztetni, hogy ki honnan érkezett a vásárra. Olyan sűrűn üldögélnek egymás mellett, hogy alig tudunk közlekedni, pedig szigorú szabály, hogy az áruson vagy az árun szigorúan tilos átlépni.
Egyébként a piaci rész választéka nem nagy. Főleg zöldségeket, magokat, krumplit árulnak. Viszonylag kevés a gyümölcs, állat pedig egyáltaln nincsen. Van aki néhány szem apró krumpli mellett üldögél órák hosszat mozdulatlan, amíg végre sikerül eladnia.
Szép fehér kalapot viselt az indián hölgy, aki barátságos mosollyal nézett a kamerám lencséjébe. De az is lehet, hogy éppen kinevette a fehérarcú furcsa és furcsán öltözött idegent. Ki tudja?
Mi pedig ezzel búcsúztunk nemcsak a híres vásár színes forgatagától, hanem egyúttal újabb különös élményekkel gazdagodva ettől a nagyszerű országtól, Perutól is.
Visszatérünk Cuzcóba. Kocsink elsuhan a szép művészi faragású, koloniális stílusú erkélyek alatt. És búcsút intünk ennek a feledhetetlenül érdekes országnak, a világcsodáját jelentő ősi inka fővárosnak, a Machu Picchunak ott a fellegek alatt és a hatalmas hegyormok között. És ugyancsak búcsúzunk attól a néptől, a volt Inka birodalomtól, mely aranyban nagyon gazdag országában, jó színvonalon, megelégedetten élt, amíg Pizarro 165 spanyol kalandorral el nem rabolta az aranyukat és fel nem dúlta az országot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése