A Clostridium okozta betegségek II.

A CLOSTRIDIUM OKOZTA BETEGSÉGEK II.

Lapunk előbbi számában egy Olvasónk arról panaszkodott, hogy juhászatában több bárány is elpusztult alig néhány órás betegeskedés után. Az elhullásokat az „alattomos” clostridium baktériumok által termelt méreganyag, a toxin okozta, mely a takarmányozási ártalom folytán felszaporodva olyan mennyiségű méreganyagot, toxint termelt, mely az állatok halálához vezetett alig néhány óra alatt. A hazánkban is széles körben elterjedt, de világszerte súlyos veszteségeket okozó Clostridium baktériumok azonban nemcsak a juhokban és kecskékben okoznak súlyos megbetegedést, de számos más állatfajban is (malacok elhalásos bélgyulladása, a kocák hirtelen elhullása, a baromfi fekélyes elhalásos bélgyulladása, a nyulak olykor súlyos veszteséget okozó enterotoxaemiája, de a clostridiumok okozzák az emberre, állatra egyaránt veszélyes tetanuszt vagy éppenséggel az ember és baromfi botulizmusát stb.).

A továbbiakban a Clostridiumok által okozott, széles körben elterjedt és világszerte komoly veszteségeket okozó bántalmakról, toxikózisokról, azok fellépéséről, tüneteiről, megelőzésének lehetőségeiről és lehető leküzdéséről fogunk szót ejteni.

Mindezek megismerésének különös jelentőséget ad, hogy a clostridiumok okozta betegségek rendszerint hirtelen alakulnak ki, lefolyásuk gyors és a klinikai tüneteket mutató állatok nagy része a gyógykezelések ellenére is a toxinok hatásának következményeként elhullik.

AMIT A CLOSTRIDIUMOKRÓL TUDNI KELL

A clostridium fajok Gram-pozitív, anaerob (tehát csak oxigénmentes környezetben képesek szaporodni) pálcika alakú, spórás baktériumok. Természetes előfordulási helyük a talaj, de többségük megtelepszik az ember és az állat bélcsatornájában is. Ez ideig mintegy 100 fajuk ismert, melyek túlnyomó többsége saprophyta, melyek jelentős szerepet játszanak a talajba jutott szerves anyagok, fehérjék és szénhidrátok lebontásában, kis részük azonban fakultatíve pathogen.

A clostridiumok ellenálló képessége igen nagy. A vegetatív alakok ugyan 80°C-on hevítve percek alatt elpusztulnak, a spórák azonban a 100 fokon való forralást is elviselik akár 5-10 percig, de egyes fajok jóval hosszabb ideig is. Például az állatorvosi szempontból fontos Cl. botulinum spórái 3-4 órás forralást is elviselnek, a Cl.perfringens spórái azonban már 5-10 perces forralás után rendszerint elpusztulnak.

A fertőtlenítőszerek közül a spórák elpusztulására a 8 %-os formalin vehető igénybe legalább 2 órás behatási idővel, illetve a H-lúg oldatok alkalmasak 6-12 órás alkalmazás után.

A SZOPÓSMALACOK FERTŐZŐ ELHALÁSOS BÉLGYULLADÁSA

A clostridiumok által okozott, főként a 2-4 napos malacoknál jelentkező betegség, mely túl heveny esetekben a kis állatok hirtelen elhullásával jár, világszerte előfordul, és hazánkban is csaknem egy évszázada, 1920 óta ismert bántalom. A betegség úgy a nagyüzemi állományokban, mint a kistenyésztőknél egyaránt előfordul olykor igen súlyos veszteségeket okozva.

MI OKOZZA?

A betegséget a Clostridium perfringens nevű baktérium C típusa idézi elő. A kórokozó mikroorganizmusok endémiás területeken nemcsak a sertések bélsarában találhatók meg, de a fertőzött telepek, ólak talajában is. Ezzel magyarázható, hogy a bántalom meghatározott területeken időről-időre visszatérhet.

Elsősorban az előhasi vagy éppenséggel az idegenből hozott kocák malacai betegszenek meg, ami azzal magyarázható, hogy az idősebb kocák a bélsárból, a talajból ismételten felveszik a kórokozót, mely következtében a föcstejben megjelennek az ellenanyagok, melyek kolosztrális védelemben részesítik az újszülött malacokat az endémiás területeken.

KÓRFEJLŐDÉS

A malacok rendszerint már az első szopás során megfertőződnek az anyjuk csecsbimbóira jutott kórokozóktól.

A baktériumok a szájon át bejutnak a béltraktusba, majd a vékonybél középső szakaszaiban az enterocyták felületén tömegesen elszaporodnak és méreganyagot, ún. béta toxint termelnek. A baktériumok exotoxinja elpusztítja a bélbolyhok szövetét, majd felszívódva toxaemiában (=vérmérgezés) rövid idő alatt elpusztítja a malacot.

TÜNETEK

Amint arról már szó esett, túlheveny esetekben a lázas malacok órák alatt elhullanak. Egyébként a beteg állatok lázasak, étvágytalanok, a bőrük elszürkül, kiszőrösödnek, a végbél környéke bélsárral szennyezett.

A szürkéssárga színű, habos bélsár eleinte hígan folyó, később vakolatszerű. A malacok gyorsan soványodnak és elgyengülve elhullanak (KÉP).

A betegség többnyire a 2-4 napos malacokon jelentkezik, és a 7-10 napos kor után már rendszerint nem fordulnak elő újabb megbetegedések. Minél később jelentkeznek az első tünetek, annál jellegzetesebb a kórkép. Sőt a második hetes kort megért malacok jelentős része már meggyógyul.

A megbetegedések aránya 20-100 % között változik a malacok életkorától és a koca föcstejének ellenanyag-tartalmától függően. Az is előfordul, hogy ugyanabban a tenyészetben az idősebb koca veszteség nélkül neveli fel a malacokat, mert a teje már ellenanyagokat tartalmaz.

 A malacok gyorsan soványodnak, és elgyengülve elhullanak.

 KÓRBONCTAN

Jellegzetes elváltozásokat a vékonybél középső szakaszában találhatunk. Túlheveny esetekben a 2-4 napos korban elhullott malacokban ez a bélszakasz élénkvörös (2. KÉP). A lassabban lefolyó esetekben az elváltozások mindinkább jellegzetesebbé válnak.

Az érintett bélszakasz merev, ráncos csővé alakul át, és felbontatlanul is hosszanti csíkoltságot mutat.

3 napos malac hullája. A vékonybél egy szakasza véresen beivódott.

ORVOSLÁS – MEGELŐZÉS

A betegség gyors lefolyása miatt a beteg malacok többnyire elhullanak.

1. A még egészséges alomtársak, illetve a többi alom malacai a betegség első jelentkezését követően az élet első 24 órájában parenterálisan (=injekció alakjában) beadott Cl.perfringens C elleni hiperimmun savóval megmenthetők. Ilyen hiperimmun vérsavó nálunk is forgalomban van (VARGA).

2. Hiperimmunsavó hiányában eljárhatunk úgy is, hogy a kocáknak rögtön az ellést követően az ivóvizen keresztül 2-5 napon át penicillint adunk, amely a föcstejbe kiválasztódva megakadályozza a clostridiumok elszaporodását a malacok vékonybelében.

3. Azokon a területeken, ahol a betegség endémiás, a vemhes kocákat kell immunizálni Cl.perfringens C anakultúrával, vakcinával. A kocákat célszerű egyszer már a búgatáskor, majd még egyszer 3-4 héttel a fialás előtt vakcinázni. A korábban vakcinázott, többször fialt kocákat endémiás területen is elég minden ellés előtt 3-4 héttel egyszer oltani. A föcstej útján a malacok elegendő ellenanyagot kapnak, mely megvédi őket a béta toxin hatásával szemben az élet első heteiben. Az oltóanyag kiválasztása és alkalmazása állatorvosi feladat. Csak példaként említem meg, hogy a Magyarországon forgalmazott clostridium vakcinák közül a COGLAMUNE vakcina toxoid összetevői révén képes megelőzni szopósmalacokban mind a CPC, mind pedig a CPA okozta naposkori hasmenés kialakulását. Tanácsos és szükséges kikérni a kezelő állatorvos tanácsát!

BÁRÁNYVÉRHAS

Világszerte előforduló betegség a szopósbárányok enterotoxaemiája az ún. bárányvérhas, amit a Clostridium perfringens B törzse okoz. A bántalmat hazánkban is megállapították (SZABÓ és SÜVEGES). Többek között hasmenéssel jár és a betegek többnyire 2-3 nap alatt elhullanak.

A FERTŐZŐDÉS

Endémiásan fertőzött állományokban a kórokozó megtalálható a juhok bélsarában és a talajban is. Az ellési idény elején csak szórványosan betegszenek meg az egy-két hetesnél fiatalabb bárányok, majd fokozatosan halmozódva az esetek, mind több állat betegszik meg. A bárányok ugyanis anyjuk szennyezett tőgyéről fertőződnek, és a beteg bárányok által ürített kórokozó az elletőistállóban feldúsul.

A bárányok a kórokozót szopáskor anyjuk szennyezett csecsbimbóiról vagy a bélsárból és a talajból veszik fel. Egyidejűleg a sok tej kiszopása (falánkság) elősegíti a betegség kialakulását. A beteg bárányok bélsarával ürített kórokozó az alomban és az aklok talajában feldúsul. Megjegyzem, hogy az újszülött bárányok a második héttől a kórokozóval szemben fokozatosan ellenállóvá válnak.

TÜNETEK

A néhány napos bárányok étvágytalanok, bágyadtak, púposított háttal állnak, nem szívesen mozognak, a has áttapintására fájdalmat jeleznek. Jellemzően sárgás színű hasmenésük van.

BONCOLÁSI LELET

Az elhullott állatok vékonybelének hosszabb-rövidebb szakaszán vérzéses, elhalásos gyulladás és fekélyképződés látható a bélfalban gázbuborékokkal. A savóshártyák alatt, főként a szív koszorúerei mentén vérzések vannak, a szívburokban a savó mennyisége megszaporodott.

A kórjelzés megállapítása a klinikai tünetek, a járványtani viszonyok és a kórbonctani elváltozások mellett a toxinoknak a béltartalomból történő kimutatásával történik. A Cl. perfringens B törzsek bélből való kitenyésztése segít a diagnózis kialakításában.

VÉDEKEZÉS

A higiéniai viszonyok javítása mellett (tiszta, száraz alom, a tőgy fertőtlenítése, lemosása stb.) mellett az anyajuhok Cl.perfringens B típus elleni vakcinázásával történhet. Ily módon a bárányok olyan passzív kolosztrális védelemmel ruházhatók fel, amely megvédi őket életük első heteiben a toxinok hatásával szemben. A COGLAMUNE vakcina a juh és kecske enterotoxaemia, a bárányvérhas, a juh-struck és a malacok fertőző elhalásos bélgyulladása megelőzésére is alkalmas a kezelő állatorvos útmutatása mellett.

STRUCK

A juhok enterotoxaemiája, mely világszerte előfordul, hazánkban csaknem négy évtizede DANKÓ és munkatársai ugyancsak megállapították. A bántalmat a Clostridium perfringens C törzse okozza, mely – amint a betegség angol elnevezése is utal rá – gutaütésszerű elhullással jár (struck=csapás, gutaütés). A betegség több európai és tengerentúli országban is megállapítást nyert. A betegség többnyire szórványosan jelentkezik, olykor azonban nagyszámú állaton, endémiásan lép fel, és ilyenkor súlyos veszteséget okoz.

MI OKOZZA?

Előidézésében ugyanazok a takarmányozási hajlamosító hatások játszanak szerepet, mint aminőket Lapunk előbbi számában a juhok enterotoxaemiája ismertetésében olvashattunk.

A betegség kiváltásában szerepet játszanak a túletetés, a nagytömegű, magas fehérje- és energiatartalmú abrak- vagy zöldtakarmányok etetése, hirtelen átmenet nélküli elfogyasztása.

MILYEN TÜNETEK MUTATKOZNAK?

A betegség hirtelen alakul ki, és a betegek órák alatt nagyon gyorsan elpusztulnak. Legtöbbször a legjobb kondícióban levő növendékek vagy fiatal felnőtt juhok betegszenek meg.

Az állatok étvágytalanná válnak, hátukat púposítják, gyakran fogcsikorgatás észlelhető, majd hirtelen elhullás következik be.

MIT LÁTUNK A BONCOLÁS SORÁN?

Az elhullott állat felbontása során a hasüregben bőséges mennyiségű vörhenyes savó található, amelyből fibrin válik ki. A vékonybél egyes szakaszaiban olykor hatalmas vérömlenyek és fibrinnel fedett fekélyek láthatók.

Vérzések vannak a savóshártyák alatt is. A valamivel lassabban lezajló esetekben a baktériumok eljuthatnak a májba (különösen, ha a májat mételyek vagy egyéb paraziták károsították) és más szervekbe is, és ott gázoedémára emlékeztető elhalásos folyamatokat indítanak meg (VARGA).

A diagnózis megállapítására a kórokozóknak és a toxinnak a béltartalomból vagy a hasűri izzadmányból való kimutatásával történik.

VÉDEKEZÉS

A bántalom gyógykezelése annak gyors lefolyása miatt aligha jöhet számításba, tehát a betegség megelőzésére kell törekedni. A védekezés mindenekelőtt az előbbiek során leírt hajlamosító és kiváltó tényezők kiiktatásával történhet. A túletetés elkerülése mellett ajánlatos rostdús, szálas takarmány etetése.

Ahol arra szükség van, Cl.perfringens C típusú anakultúrával történő vakcinázással is védekezhetünk. Amint arról már szó esett, hazai forgalomban is kapható ilyen vakcina, a COGLAMUNE. Alkalmazása során a vemhes állatok aktív immunizálásával a kolosztrum révén az újszülöttekben passzív védelem alakítható ki. Az oltóanyag adagja 2 ml állatonként a mellékelt utasítás szerint alkalmazva. A vakcina 50, 100, 250 és 500 ml-es kiszerelésben kapható állatorvosi rendelvényre. A Clostridiumok okozta betegségek leírását folytatjuk.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2011. februárjában.)