UTAZÁS INDOKÍNÁBA/N
Piacra!
A vietnami lányok szépek. Egyes vidékeken valaha a nősülendő ifjúnak gyakran 7 esztendeig kellett dolgoznia a jövendő apósánál az asszonyáért. Ebben az országban a nők megőrizték karcsúságukat. Bambuszrúdjaikon olyan terheket cipelnek, amely erős férfiaknak is becsületére válna. Sok helyen a nők ma is többet dolgoznak, mint a férfiak. A többnejűségnek is ez volt az egyik oka. Míg az asszonyok sokat dolgoztak, a kényelmes férfiak szívesen házasodtak többször, hogy magukat minél jobban megkíméljék.
Még be sem értünk a nagy piacra, máris árusok sorával találkozunk. Az utcán fő az egytálétel.
A leányzó látványosan nem engedte magát fényképezni: nekem fordult el!
Odabent a nagy piacon az alacsony, rövidlábú asztalokon és polcokon ízlésesen kínálta magát a sokféle élelmiszer. Íme a gyümölcsrészleg! Bizony megmosolyogtak bennünket, amikor egy-egy egzotikus gyümölcsről nem tudtuk, mi fán terem.
Halféleségek nyersen és elkészítve - minden mennyiségben!
Helyben tisztítják, készítik el foldolgozásra, árusításra a tenger gyümölcseit. Hogy mi mindent árulnak? Rákot, halat, zöldséget, banánt, kurtára vágott cukornádat, és - ha kéred - azonnal préselik a levét, és akár azonnal kaphatsz egy pohárral a cukorszirupból.
Az árus asszonynál imitt-amott a zöld levelek mellett fehér égetett meszet is látunk. A zöld levélbe néhány szilánkot csavart a vöröses színű fából, meszet rakott hozzá, szájába tette és rágni kezdte. Ez a bétel! A vietnamiak, főként a nők kedvenc csemegéje. Manapság már inkább csak a falun és városban az idősebb asszonyok rágják a bételt, vörös nedvét kiköpik, és ez olyan, mintha véres foltok lennének a járdán.
Ebben a csarnokban tisztaság van. Egy hang sem hallatszik, szorgosan dolgoznak nem úgy, mint az utcán, ahol hangosan kínálják a kofák a portékáikat.
Lacikonyha is működik! Olcsón kaphatsz rizskörettel egy kis tálkában rózsaszínű, olajszerű folyadékot, benne hús- vagy haldarabkákkal. Helyben állva vagy (mint ők) guggolva elfogyaszthatod. Az említett mártás favorizált ételük, a nuoc mam. Nagyon kedvelik, nekem azonban furcsa volt az íze. Tulajdonképpen hordóban sózott halhús pácolásával készült hallé. Azt sem szerettem, ha a szaga megütötte az orromat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése