London 2.

EGY HÉTVÉGE LONDONBAN

(1982. Karácsony előtt)

Érintőlegesen mindenhol a háború...

És máris az Oxford Street hatalmas forgatagában vagyunk. Hívogatnak a presszók, de ha megiszol egy csésze teát, melyhez kapsz egy kekszet és egy aprócska szendvicset, annak busásan megkérik az árát! Ottlétünkkor ez 5 fontot tett ki, magyarán több mint 300 forintot kellett fizetni érte.

London a parkok városa is. Legismertebb a Hyde Park Serpentine nevű tavacskájával, ahol csónakázhatsz, fürödhetsz, sőt horgászhatsz is. A parknak lovaglóútjai is vannak, és egy magán-lovasiskola is működik, mely ugyancsak mindig forgalmas. Vasárnaponként sámlira vagy székre állva bárki tartahat előadást, beszédet egyetlen kikötéssel: kizárólag a királynőt nem szabad szidnia. A királyi Albert Hall előtt óriási tömeg vár! Nagy ünnepség lesz holnap a háborúban elesett hősök emlékére. De ahol a tömeg, ott megjelennek a tüntetők is. A háború ellen tüntetnek. "A háború meg fog szűnni, amikor mi megtagadjuk, hogy harcoljunk!" - olvassuk a feliratokat.

Megkezdődött az ünnepség a háborús hősök megemlékezésére. Erre a díszes süvegű, királyi lovastestőrség is kivonult, de részt vesz a királynő és Thatcher miniszterelnök-asszony is.

 

A hivatalokból sietősen kiáramló embertömeg között kényelmesen és mosolygósan lépked a rend csinos őrnője. Igen sok a néger és a félvér Londonban, különösen a munkásnegyedekben és az áruházak kiszolgálói között találkozunk sok afroamerikaival. Itt most is divat a miniszoknya, sok fiú pedig kopaszra nyírt fején csak egy hosszú tincset hagyott, mint régen a törökök. (Reméltem, hogy ez a buta hóbort nem terjed át hozzánk is.)

Gyönyörű és jellegzetes kép tárul a szemünk elé. A Temze partján a csipkézett, tornyos parlament, az óratorony, a híres Big Ben, a háttérben pedig a Westminster Katedrális. A Parlament teret London szívének tartanak. Valamikor a parlament helyén állt a Westminsteri királyi palota. Az új parlament 1840-ben épült, kissé országházunkra hasonlító, díszes temzeparti objektum. A stílus gazdagsága és ünnepélyessége jellemző az ipari forradalom találmányai és az 5 világrészre kiterjedő hódítások nyomán gazdagodó és terjeszkedő Britannia pompakedvelésére.

Ez a pazar épület pedig esti fényben a Westminster apátság, a királyok koronázó helye és a nagyurak temploma. Ugyanakkor valóságos panteon. Nemcsak a királyok sírjait találjuk itt, de sok-sok híres emberét is. A mai templomot a XIII. században III. Edward kezdte építeni, majd 400 év múlva 2 tornyot húztak fel hozzá. 400 szobor és dombormű és 3000 sír és szarkofág van a templomban. A Bath lovagrend termében csak azok kaptak helyet, akik nagyon jelentős tettet vittek végbe az ország érdekében, és ezt a nagyon magas kitüntetést megkapták. Zászlóik az üléseik felett függenek.

A két hatalmas torony a Temzén túlról is jól látszik! A nagyobbik a világ legmagasabb (103 méter) négyszögletes tornya, és ezen keresztül lehet bejutni a Lordok Házába. És itt, a templom mögött előtűnő sárga torony a Big Ben, a 6 méterrel alacsonyabb óratorony, melynek híres harangja dallamosan üti el az órákat.

A Temze folyónak köszönheti London a születését. Caesar katonái itt találtak Krisztus előtt 45-ben átkelőhelyet a folyamon, majd itt alapítottak Londonium néven római várost.

Az elegáns szín a nagyvárosban a fehér. A legelőkelőbb városnegyedekben, ahol a magánpaloták és előkelő bérházak vagy a diplomáciai épületek sorakoznak, a házakat tetőtől talpig fehér olajfestékkel mázolják be. Fehérgallérosoknak nevezik az íróasztalnál dolgozókat is megkülönböztetésül a kékgalléros kétkezi munkásoktól.

Az üdvhadsereg tagjai mindig gyűjtenek valamire. Ezúttal a háború áldozatainak, a hadirokkantaknak és hadiözvegyeknek.