CLOSTRIDIUMOK ÁLTAL OKOZOTT
BETEGSÉGEK III.
Lapunk utóbbi számaiban
olvashattuk, hogy a clostridiumok által okozott betegségek
enterotoxaemiák, intoxikációk vagy gázödémák formájában
lezajló bántalmak, melyeket a fakultatív pathogén, a talajban és
bélsárban egyaránt megtalálható Clostridium-fajok idéznek elő.
A betegségek nemcsak hazánkban, de világszerte előfordulnak, és
olykor nagyon súlyos veszteségeket okoznak.
A clostridiumok hosszú, vaskos,
pálcika alakú, többnyire Gram-pozitív anaerob spóraképző
baktériumok, melyek természetes előfordulási helye a talaj, a
különféle házi és vadonélő emlős, valamint madárfajok,
továbbá az ember bélcsatornája.
Azt is olvashattuk, hogy a
baktériumok súlyosan mérgező toxinokat termelnek, és ha bizonyos
hajlamosító körülmények között felszaporodnak, nagy gazdasági
veszteséggel járó mérgezést okozhatnak. Olykor a toxikózis
heveny vagy túlheveny lefolyása miatt a gyógykezelés
eredménytelen. Hazai eseteket idézve jó példákat olvashattunk
mindezekről többek között a juhok enterotoxaemiája, a
bárányvérhas vagy a szopósmalacok fertőző elhalásos
bélgyulladása ismertetése során.
A clostridiumok azonban súlyos
megbetegedéseket okozhatnak más fajú állatokon (nyulak, baromfi,
lovak stb.) sőt esetenként az ételmérgezések során a
Clostridium botulinum toxinja az ember olykor nagyon veszélyes
megbetegedését is okozhatja.
A továbbiakban ezekről a
megbetegedésekről, a fertőzésről, a betegség tüneteiről, a
gyógyítás lehetőségeiről és a védekezés módozatáról
fogunk szót ejteni.
A HÁZINYÚL HASMENÉSE A
LEGGYAKORIBB BÁNTALOM
Házinyúl tenyésztéssel
foglalkozó olvasóink nagyon gyakran panaszkodnak, hogy a nyulak
olykor csillapíthatatlan hasmenésben betegszenek meg, étvágytalanná
válnak, lesoványodnak és elhullanak.
A hasmenéses bántalmak nagyfokú
elterjedtségére utal, hogy se szeri se száma azoknak a
közleményeknek, vizsgálatoknak és megfigyeléseknek, melyek a
házinyúl emésztőszervi betegségeivel foglalkoznak.
Számos kiváltó oka lehet a
gyomor-bélnyálkahártya bővérűségének, az
emésztőnedv-elválasztási zavarának és a gyomor-bélmozgások
rendellenességeinek, melyek következménye a hasmenés.
A hasmenéses bántalmak
leggyakoribb oka a coccidiosis, de a kedvezőtlen takarmányozás és
tartási valamint higiéniás okok mellett számos egyéb fertőző
bántalom is okoz hasmenést, amit különböző kórokozók idéznek
elő, pl. colihasmenés, Rodentiózis, Camphylobacteriosis stb.,
melyek közül ezúttal a clostridiumok által előidézett, súlyos
hasmenéssel járó bántalomról, a Tyzzer-féle betegségről
fogunk szót ejteni.
A HÁZINYÚL TYZZER-BETEGSÉGE
Igen komoly hasmenéssel és
többnyire elhullással járó, baktériumok által okozott betegség,
ami fellépése során az egész süldőállományt akár néhány
nap alatt „elsöpörheti”. A hevenyen lezajló, súlyos
hasmenéssel és csaknem mindig elhullással járó fertőző
betegséget első ízben Tyzzer professzor 1917-ben egerekben
észlelte az USA-ban, és először ő írta le a bántalmat.
Előfordulását azóta már több emlős állatfajban is észlelték,
így a háziállatok közül csikóban, macskában, kutyában is.
Házinyúlban való jelentkezéséről ALLEN és munkatársai
1965-ben adtak hírt. A betegség hazánkban történő
előfordulásáról VETÉSI professzor számolt be 1982-ben.
A KÓROKOZÓ
A nagyon súlyos veszteséget
okozó gyilkos kór előidézője a Bacillus piliformis, újabb nevén
CLOSTRIDIUM PILIFORME egy 5-10 μm
hosszú, pálcika alakú, spórás, körülcsillós baktérium, mely
intracellulárisan (= sejten belül) a fertőzött állatok
vakbelének a hámsejtjeiben és a májsejtekben szaporodik. A
szöveti metszetekben többnyire Gram-negatívan festődik. A
Clostridium piliforme törzsek legalább hat, antigénszerkezetileg
egymástól különböző csoportba oszthatók.
A FERTŐZŐDÉS
A fertőzés szájon át
következik be, majd a felvett kórokozó elsősorban a süldő
nyulakban a bélcsatorna nyálkahártyájának hámsejtjeibe hatol,
aminek vízszerű vagy véres hasmenés a következménye. Itt
elszaporodik, majd a véráramba kerül, és bejut a májba és a
szívizomzatba is, ahol gyulladást és a májban elhalásos gócokat
idézhet elő.
A kórokozó gyakran ott van az
egészséges nyúl béltraktusában anélkül, hogy bárminemű
egészségkárosodást okozna. A hajlamosító körülmények
érvényesülése során azonban egyszeriben fellobbanhat a bántalom.
A betegség megelőzése céljából tehát a legfontosabb teendő a
hajlamosító okok megszüntetése annál is inkább, mert a betegség
fellépése során csak a kezdeti esetekben várható eredmény a
megfelelő gyógyszerek alkalmazása után.
HAJLAMOSÍTÓ TÉNYEZŐK
A betegség kialakulásához
hajlamosító okok (segítő és alkalmi kórokok) szükségesek.
Ilyenek:
1. Fiatal, 6-10 hetes kor
2. A takarmány 12 százaléknál
alacsonyabb rosttartalma
3. Zsúfolt tartás
4. Kedvezőtlen higiéniás
körülmények
5. Szállítás
6. Szélsőséges
istálló-hőmérséklet
7. Kokcidiózis
8. Környezetváltozás
9. Vakcináció
10. Immunszuppresszív hatások
(az immunreakció elnyomása)
11. Kortizonkezelés
TÜNETEK
A beteg állat bágyadt, elesett,
étvágytalan, majd bőséges, vízszerű, olykor véres hasmenés
mutatkozik. A megtámadott nyúlállomány nagy része megbetegszik,
az elhullási arány pedig nagyon magas, akár 90-95 % is lehet.
Nem ritka, hogy a betegség
hirtelen elhullással kezdődik. A házinyulak 1-3 napig tartó
vízszerű vagy nyálkás-véres hasmenés után rendszerint
tömegesen elhullanak.
BONCOLÁSI KÉP
Boncoláskor a vastagbél
(elsősorban a vakbél) fala vizenyős, savóshártyája alatt
vérzések láthatók, a nyálkahártyáján álhártyás (fibrines)
gyulladás, olykor elhalásos gyulladás (dysenteria) jelei
ismerhetők fel. A vastagbélen kívül álhártyás gyulladás van
néha a csípőbélben is.
A májban mindegyik hullában
tűszúrásnyi, gombostűfejnyi, mákszemnyi, szürkésfehér
elhalásos vagy gyulladásos gócok találhatók. A szívizomzatban
is megfigyelhetők olykor hasonlóak (KÉP).
A friss hulla epéjéből vett
anyagból sötét látóteres mikroszkópban élénken mozgó
pálcikák alakjában is kimutatható a kórokozó.
Tyzzer-féle betegség. A májban nagyszámú elhalásos gócok.
ORVOSLÁS – VÉDEKEZÉS
A betegség annak kezdeti
szakaszában kúraszerűen alkalmazott oxitetraciklinnel
(tetraciklinekkel) gyógyítható. Fontos a kokcidiostaticumok
megelőző célú alkalmazása is, és megfelelő (14 százaléknyi)
nyersrosttartalmú takarmány vagy gyógytakarmány etetése. A
gyógyszerek előírása esetleg más vagy újabban forgalomba kerülő
készítmények alkalmazása állatorvosi feladat.
A Tyzzer-betegség kórokozója
emberben is megtelepedhet és kóros elváltozást okozhat. Célszerű
erre is odafigyelni.
A BAROMFI CLOSTRIDIUMOK OKOZTA
BETEGSÉGEI
A baromfiban előforduló
clostridiumok okozta betegségek közül a fekélyes és elhalásos
bélgyulladásnak, a gangrénás bőrgyulladásnak és a
botulizmusnak van jelentősége.
A továbbiakban ezekről a
baromfiállományokban olykor igen súlyos veszteséget okozó
bántalmakról és megelőzési lehetőségeiről fogunk beszámolni.
A BAROMFI FEKÉLYES
BÉLGYULLADÁSA
Számos baromfifaj hevenyen
lezajló, súlyos hasmenéssel járó betegsége, amely elsősorban a
növendékállományokat veszélyeztet. Főként a nagyobb létszámú
csirkeállományokban okoz bajt, de előfordul a fürjekben,
fácánokban, foglyokban, gyöngytyúkokban, galambokban,
állatkertben tartott számos madárfajban és a vadonélő
madarakban is.
A bántalmat először az USA-ban
MORSE írta le 1907-ben, majd KAKUK számolt be a hazai
előfordulásról 1974-ben. Mivel először fürjekben ismerték fel
és valóban ezek a legfogékonyabbak iránta, előbb
„fürjbetegségnek” nevezték el.
MI OKOZZA?
Korábban a betegséget a
Clostridium perfringens különféle típusaira vezették vissza, de
ma már általánosan elfogadott, hogy a bántalmat a CLOSTRIDIUM
COLINUM idézi elő. A kórokozó széles körben előfordul, s így
hajlamosító tényezők hatására bármely állományban
jelentkezhet. Leggyakrabban 4-12 hetes csirke és 3-8 hetes
pulykaállományokban jelentkezik, de megfigyelték idősebb
jércékben, sőt tojótyúkokban is. Amint arról már szó esett,
nagyon fogékonyak iránta a fürjek („fürjbetegség”),
amelyekben felnőtt korban is tömeges megbetegedést okozhat.
A kórokozó a bélsárral ürül,
és a vele szennyezett takarmány, ivóvíz vagy alom felvétele után
az állományon belüli fertőzöttség általánossá válik. Ismét
hangsúlyozom, hogy a betegség az ellenálló képességet
csökkentő, hajlamosító tényezők hatására jelentkezik.
MELYEK A HAJLAMOSÍTÓ
TÉNYEZŐK?
Mivelhogy a hajlamosító
tényezőknek nagyon fontos szerepük van a betegség
fellobbantásában, ezek elhárítása vagy megelőzése a betegség
elleni küzdelemben a legfontosabb feladat. Azért is különösen
fontos, mert a gyorsan berobbanó és hirtelen elhullásokat okozó
kór (rendkívül gyors lefolyása miatt) a leghatékonyabb
gyógyszerek alkalmazása mellett is veszteséggel jár, ha már
egyszer felütötte a fejét.
Egyébként a betegség
gyógyítására ajánlott szerek eredményességét illetően is
nagy az ellentmondás, ami a baktériumtörzsek gyakori
rezisztenciájára és arra vezethető vissza, hogy a háttérben
levő kokcidiózist nem kezelik.
1.) A hajlamosító tényezők
közül mindenekelőtt a kokcidiózist kell megemlíteni. De nemcsak
a kokcidiumok bélkárosító hatása játszhat jelentős szerepet a
bántalom fellépésében, de hasonlóképpen hajlamosít az ún.
csirkeanaemia, sőt egy másik (meglehetősen gyakori) bántalom, a
fertőző burzitisz vagy más néven az ún. gumborói betegség is.
2.) Bizonyos emésztési
rendellenességek is elősegítik a clostridiumoknak a bélben
történő elszaporodását. Ebből következik, hogy a
takarmányozási hibák igen fontos szerepet játszanak a bántalom
előidézésében.
3.) A takarmány mennyiségének
hirtelen megemelése, a takarmányadag átmenet nélküli növelése
ugyancsak hajlamosít a betegség fellobbantására.
4.) Számos szerző felhívja a
figyelmet, hogy már az enyhe takarmánytoxikózisok szintén
megteremthetik a feltételeket a betegség kialakulásához. Itt
mindenekelőtt a mikotoxinokat tartalmazó takarmányra kell
gondolni. Ezekről előbbi Lapszámainkban részletesen
tudósítottunk.
5.) bizony kiválthatja a
betegség megjelenését a zsúfolt tartás is. Sosem szabad átlépni
a brojlercsirkék hizlalás-technológiájában előírt telepítési
sűrűséget.
6.) Az elszennyeződött alom
ugyancsak hajlamosít a bántalomra. Ezért jelentkezik a baj
gyakrabban a mélyalmos tartásban. Itt jegyzem meg, hogy az alom jó
állapotban tartásához megfelelő szellőztetésre van szükség.
Fokozott gondot kell fordítani tehát a megfelelő higiéniás
körülmények megteremtésére.
7.) Előidézhetik a bántalmat
mindazon ártalmak, melyek a béltartalom mozgásának a
lelassulásához vezetnek. Ilyenkor elegendő idő áll
rendelkezésre, hogy a baktériumok felszaporodjanak a bélcsatornában
és elősegítsék a betegségek kialakulását.
8.) Gondolni kell arra is, hogy a
kiszóródott táp gyakran megromlik, és a csirkék azt
felcsipegetve megbetegednek.
9.) Végül megemlítem, hogy az
állatok törődése ugyancsak kiválthatja a bántalmat.
MILYEN TÜNETEK MUTATKOZNAK?
Leggyakrabban a 4-12 hetes
csirke- és a 3-8 hetes pulykaállományokban jelentkezik a bántalom,
de megfigyelték idősebb jércékben, sőt tojótyúkokban is.
Arról már szó esett, hogy
nagyon fogékonyak a fürjek iránta, amelyekben felnőtt korban is
tömeges megbetegedést okozhat.
A bántalom étvágytalansággal
kezdődik, a beteg állatok gubbasztanak, tollazatuk borzolt,
szemhéjuk csukott, környezetük iránt apatikusak. Főleg a járvány
elején a betegek gyorsan elpusztulnak, így nincs idő arra, hogy
ezeknél a bántalomra jellemző tünetek kialakuljanak.
A betegségre jellemző a híg,
vízszerű, később csokoládébarna színű bűzös bélsár. A
beteg állatok kondíciója hirtelen leromlik, a taraj elkékül.
Tojóállományokban a tojáshozam drasztikusan csökken.
Brojlerekben az elhullási arány
általában 1-14 százalékos, tojóállományokban 3-10 százalék,
de lehet akár ennél magasabb is. A fiatal fürjállományokban
pedig olykor a 100 százalékot is elérheti.
MIT LÁTUNK A BONCOLÁS SORÁN?
A nagyon gyorsan lefolyó, ún.
perakut esetekben az izmokban és a savóshártyákban apró
vérzéseket látunk, a szívburok ödémás. Az emésztőcsőben
változó nagyságú, kölesnyi-borsónyi vérzéses alapú vagy
szélű fekélyek keletkeznek, amelyek már a savóshártya felől is
megfigyelhetők. Ezek rendszerint elszórva helyeződnek, de
esetenként főleg a vakbélben összefolynak. A fekélyek
kivételesen a vékonybél teljes hosszában is előfordulnak.
Szélükön gyors lefolyású esetekben a nyálkahártya ép,
elhúzódóbb esetekben a fekélyek körül az ép
nyálkahártya-részek fölé emelkedő elhalásos udvar látható,
és a fekélyt álhártya fedi.
A fekélyek perforálódhatnak, s
ez a hashártya gyulladását, ennek következményeként pedig a
belek összenövését okozhatja.
A bélbeli elváltozásokon kívül
esetenként a duzzadt máj burka alatt főleg a széli részeken
előbb tűszúrásnyi, majd kölesszemnyi éles vagy szabálytalan
alakú sárgásszürke elhalásos gócok találhatók. A lép
duzzadt, vérbő s olykor vérzéses.
ORVOSLÁS
A gyógyszerek eredményességét
illetően a baktériumtörzsek gyakori rezisztenciája miatt nagy az
ellentmondás. Az éppen forgalomban levő gyógyszerekről és
alkalmazásukról a kezelő állatorvos utasítását kell követni.
Megjegyzem, hogy a betegségből kigyógyult állatok gyakran
baktérumgazdákká válva veszélyeztetik a velük érintkező
fiatal állatokat.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2012. áprilisában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése