2012. május 29., kedd

Vietnam II/2

 UTAZÁS INDOKÍNÁBA/N
Ismét egy szigethez érünk




Nyaktörő mutatvány következik: végigcsónakázunk egy apró patakon, mely a Mekongba ömlik.





A víz vörös, a csónak inog, a hatalmasra nőtt trópusi növények, liánok verdesik az arcunkat. Jól meg kellett kapaszkodni! Közben még felülről is öntözött a monszun áldása.





Szerencsésen visszaérkeztünk a Mekonghoz, melynek deltája az Indokína országait összekötő folyam utolsó szakasza, a deltavidék esik Vietnam területére. A hosszú út után elfáradt, lelassult víztömeg - ki tudja mióta - itt rakja le hordalékát, amely nagy tápértékű, termékeny szántóföldet biztosít a vietnami parasztoknak. Ez itt a rizs hazája, Dél-Vietnam éléstára, ahol a dúsan termő föld és az öntözéshez szükséges víz egyaránt megtalálható.





Ismét egy csodálatos kis szigethez érünk, ahol meg is fogunk ebédelni. Elbódít a trópusi virágok illata. Megismerhettük a trópusi állatokat is, ezúttal ketrecben állították ki azokat.





Az ebédet pálcikával kellett (volna) fogyasztani. A távol-keleti emberek boszorkányos ügyességgel forgatják ezeket az evőeszközöket. Megmutatja a pincér a mesterfogásokat.





Hogy pálcikával is lehessen enni a húst, előbb összevagdosták apró darabokra. A rizst meg olyan ügyesen főzik, hogy a szemek kisebb csomókba állnak össze, amiket könnyű kipálcikázni.





A paraszt kint lakik a földjén cölöpházban. Az emeleti rész védelmet nyújt a vadállatok ellen, de a ház alatt a jószág is menedéket talál esős, rossz időben. A berendezés szerény: bambuszból ácsolt székek, asztal, többszemélyes fekvőhely. A falakat, a heverőt kézi szőttesek díszítik, az asztalon pedig a Vietnamban elmaradhatatlan teáskészlet. A bambusz a legfontosabb építőanyag: házak, fészerek, karámok, bútorok készülnek belőle. De ezenkívül edények, evőpálcikák, kosarak, kalapok és más minden egyéb is.





A táj sík vidék, nem éppen változatos, de a haragoszöld rizsföldek számunkra mégis kellemes, érdekes látványt nyújtanak. A földeken folyik a munka. A lányok, asszonyok csúcsos, fehér kalapja már messziről feltűnik. Jó évben akár háromszor is aratnak, és hektáronként másfél tonna rizst takarítanak be.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése