London 8.

EGY HÉTVÉGE LONDONBAN

(1982. Karácsony előtt)

Stratford

Stratford olyan város, melyben nem lehet csalódni. Ódon utcák, kissé már meggörnyedt, de gondosan meszelt, fekete favázas fehér házak és az útkereszteződések közepén az irányjelző táblákat körülfogó virágágyások tarka tulipánjai. Olyan az egész, mint egy jól megőrzött, hibátlan díszlet, amelyet az utókor ápol a nagy költő emlékére, aki itt született és itt is halt meg.

A 17 ezer lakosú Stratford az egész világon Shakespeare-ről híres, de szépségéről, sajátos bájáról már nagy fia születése előtt is megemlékeztek.

A népi favázas építkezési stílusa is fennmaradt, hiszen Arden erdeje bőven szolgáltatott fát ehhez a látványos építkezési módhoz. A fennmaradt favázas épületek a későbbi századok stílusában épült házakkal váltakoznak, és éppen ez a sokszínűség adja Stratford sajátos vonzerejét.

És íme a ház, ahol Shakespeare született 1564. április 23-án, de ugyancsak ebben a városban halt meg 52 éves korában egy vidám mulatság után, melyen íróbarátaival együtt vett részt.

Ha belépünk a házba és körüljárjuk a szobákat és a konyhát, több mint 400 esztendő távlatában találjuk magunkat. Az épület két külön részből állt, az egyik volt a lakás, a másik a költő apjának kesztyű- és gyapjúkereskedése.

A nagy költő hamvait a Szent Háromság Plébániatemplomban helyezték el, ahol ma is nyitva áll az anyakönyv a latin nyelvű bejegyzésnél, mely 1564-ben kelt Gulielmus filius Johannis Sh. (magyarul Vilmos Sh. János fia).

A villámlátogatás után elbúcsúzunk Shakespeare-országtól, visszatérünk Londonba. Még egy séta az Oxford Streeten és irány a repülőtér! Most már sokkal szebbnek és érdekesebbnek tűnt ez a 9 milliós metorpolisz, mint első benyomásra.