2012. január 12., csütörtök

Allergiás kórképek kutyáknál


MIÉRT VAKARÓDZIK A KUTYA (I. rész)
ALLERGIÁS KÓRKÉPEK
A TÁPLÁLÉK-ALLERGIA
Nemrégiben azzal a panasszal keresett fel K. Sándorné pécsi gazdi, hogy törpe schnauzer fajtájú 8 éves kutyája gyakran rázza a fejét, elülső lábaival a fültő környékét dörzsöli, vakarja, melynek következtében ott már sérülések is keletkeztek. Fülgyulladásra gondol.
A helyszínre érkezve valóban megállapítottam a fülgyulladást, a fület kitisztítottam, és abban olyan fülcseppet alkalmaztam, melyet baktériumok, gombák ellen, és a gyulladás megszüntetésére, valamint a viszketés csillapítására is alkalmas. A további fülkezelést is hasonlóképpen javasoltam.
Néhány nap múlva ismét jelentkezett az eb gazdája, hogy a kutya füle ugyan gyógyul, de most az állat egész „teste” viszket, az állat mind jobban vakaródzik, a bőrét, szőrzetét harapdálja, már számos karcolás, sérülés van a bőrön.
Ilyenkor rendszerint a gazda is meg az állatorvos is leginkább a nagyon gyakori bolha-ekcémára vagy valaminő külső élősködőre gondol (szőrtetvesség, rühösség, demodikózis stb.) és hatásos parazitaellenes lemosást javasol (Neostomosan, neocidol stb.). így tettem én is, valamint a vakaródzás csökkentésére Eczekan gyógycukorkát rendeltem.
Sajnos hamarosan újból hívott a gazdi – most már türelmetlenebbül – azzal, hogy átmenetileg csökkentek a tünetek, de most a viszketegség újból megjelent és mindinkább fokozódik.
Ekkor gondoltam a tápallergiára. Sajnos előbb a kérdésemre sem említette a tulajdonos, hogy takarmányváltozás lett volna, most azonban elmondta, hogy a közelmúltban macskatápot hoztak a kutyának és nagyon örültek, hogy milyen szívesen fogyasztja az egyébként „válogatós” állat.
Ekkor megszüntettük a macskatáp etetését, és diétára fogtuk az állatot. Ez főtt rizsből, hőkezelt csirkehúsból állt némi zöldségkörettel.
A kissé elkényeztetett állat előbb-utóbb ráfanyalodott a diétás táplálékra. Emellett a súlyos bőrsérülések fertőzöttségének a kiküszöbölésére, megelőzésére antibiotikumot, a viszketés csillapítására pedig glükokortikoidot is adtam.
A kutya meggyógyult. Igaz, hogy az ekcémás eseteknek csupán 10%-a tápallergiás eredetű, de példánk is azt mutatja, hogy az egyéb kezelésekre nem reagáló esetekben a táplálék-allergiára is gondolni kell, ha kedvenc társállatunk vakaródzik. Megjegyzem, hogy ez a macskák esetében is hasonlóképpen zajlik.
Azt is tudni kell, hogy számos esetben nem éppen könnyű feladat megtalálni, hogy melyik takarmányféleség vagy éppenséggel annak melyik összetevője okozza esetenként a kutya sok szenvedésével járó, a gazdinak sok bosszúságot, az állatorvosnak pedig olykor nem kevés gondot jelentő pruritusz (=viszketegség) előidéző okozóját.
A TÁPLÁLÉKÉRZÉKENYSÉG – TÁPALLERGIA (AFR)
Akkor beszélünk tápallergiáról, amikor valamely állat szervezete a táplálék egyes (általában fehérje összetételű) alkotórészeire túlérzékenységet mutat.
Másként fogalmazva egyes táplálék-összetevők, esetenként az arra érzékeny állatokban kóros reakciót válthatnak ki. Nemcsak a kutyák és a macskák között vannak ilyen egyedek, de az emberek között is vannak ilyen érzékeny személyek.
Kutyák és macskák esetében a tápallergia által kiváltott kórkép az összes bőrgyógyászati esetek egy százalékára tehető, és az allergiás bőrbetegségek mintegy 10%-a sorolható ebbe a kategóriába.
A kórkép egyes kutyafajtáknál (törpe schnauzer, labrador, spániel, skót juhász) kétszeres gyakorisággal fordul elő. Megjegyzem, hogy macskán az allergiás bőrbetegségek leggyakoribb oka tápallergia.
A bántalom bármely életkorban kialakulhat, de az esetek 20-30%-ában egy éves kor környékén, illetve az előtt jelentkezik. Számos esetben azonban az allergiát kiváltó táplálékot már 2 évnél is korábban fogyasztotta az állat.
Ennek az a magyarázata, hogy élete folyamán valamennyi állat naponta találkozik potenciális tápallergénekkel anélkül, hogy azok bármiféle kóros reakciót váltanának ki. A populáció kis hányadában azonban bizonyos idő után egyes tápösszetevők szenzibilálódást okoznak (=érzékennyé, túlérzékennyé válás).
Az áthangolódást követően már a tápallergén kis mennyisége is képes klinikai tünetekben is megnyilvánuló reakciót eredményezni.
TÜNETEK
Bár a tápallergia számos szervrendszerben okozhat működési zavart (légző-, idegrendszer stb.), a legjellemzőbbek a bőrelváltozások, nevezetesen a pruritusz (=viszketegség), mely során az állat főként a pofatájékot, a lábvégeket, a hasalját és a perineális (gáttájék) régiókat vakarja.
Megfigyelték, hogy az esetek 10-15%-ában a bőrtünetekhez emésztési zavarokra utaló tünetek is társulnak, ilyenkor idült hasmenés, esetleg rendszeres hányás is előfordulhat.
Az esetek 40%-ában bőrkiütések, papulák (=göböcskék) és mintegy felénél bőrpír jelentkezik.
Ugyancsak gyakori lehet – angliai adatok szerint meglehetősen magas százalékban – az otitis externa (=külső fülgyulladás), mely a fülkagyló és a külső hallójárat vertikális részére terjed ki.
Megjegyzem, hogy a kutyán már tápallergia okozta epilepsziáról és egyéb idegrendszeri elváltozásokról is olvashattunk leírásokat.
MI A TEENDŐ?
Bizony nem mindig sikerül egyszeriben megtalálni, hogy vajon mi válthatta ki a tápallergiát, sőt amint az előbbiekben már szó esett róla előfordulhat, hogy akár a régen etetett táplálék is kiválthatja, ha időközben az állat szervezete valamely összetevőjével szemben szenzibilálódik, érzékennyé válik. Annyit azért megjegyzek, hogy a leggyakoribb antigénforrások a marhahús, a kereskedelmi forgalomban kapható tápok, a búzasikér és a tejtermékek. Megjegyzem, hogy a fehérjék mellett vitaminok, ásványi anyagok és különböző ízesítő anyagok is okozhatnak allergiát.
Az első teendő tehát, hogy olyan táplálékra térjünk át, melyből hiányzik az allergiát kiváltó komponens! Magyarán szólva tehát diétára kell fogni az állatot.
És milyen legyen a diéta? E célra hagyományosan főtt rizsből és hőkezelt bárányhúsból (esetleg csirkehús, nyúlhús) némi zöldségkörettel házilag összeállított diétát javasolnak. Fehérjeforrásként csak olyan húsféleséget alkalmazzunk, mellyel az állat előzőleg feltehetően jó ideig nem került kapcsolatba. De mindenképpen csak egyféle húst tartalmazzon a diéta, és ki kell zárni a zugevés és „nassolás” lehetőségét.
Ezt követően ajánlatos áttérni az előregyártott „hypoallergén” diétás eleségre (tápra) annak érdekében, hogy az állat teljes értékű fehérjéhez jusson. Számos ilyen tápféleség van forgalomban, melyről akár a forgalmazó, akár az állatorvos megfelelő felvilágosítást tud adni.
Egyes szerzők javasolják a csapvíz helyett a palackozott víz, illetve a desztillált víz itatását.
A másodlagos baktériumos szövődményeket és bőrelváltozásokat egyidejűleg kezelni kell. Súlyosabb fertőzések esetén antibiotikumot is ajánlatos adni és az ugyancsak gyulladáscsökkentő, viszketést csillapító gyógyszereket is, de ez már az állatorvos feladata.
Amennyiben a hipoallergén diéta mellett a tünetek megszűntek, a potenciális allergéneket egyenként visszacsempészve a diétába, rábukkanhatunk az allergiát kiváltó táplálék-összetevőre, ugyanis annak az etetés után 12-72 órán belül már jelentkezik az ismétlődő vakaródzás.
Végül megjegyzem, hogy a humán orvostan az allergiát világszerte a hatodik leggyakoribb betegségként tartja számon. Miután a társként tartott állatok jobbára gazdáikkal egyazon „élettéren” osztoznak, nem meglepő, hogy a társállatok allergiás betegségeinek a gyakorisága ugyancsak világszerte nő. Az allergiás betegségek kóroktanában egyaránt feltételezik a környezeti és genetikai hajlamosító tényezők jelenlétét.
A KONTAKTALLERGIA
Az ún. kontaktallergiás kórkép akkor jelentkezik, amikor az arra érzékeny állat bőre közvetlenül érintkezik allergénnel.
Az allergiának ezt a típusát ártalmatlannak tűnő hétköznapi tárgyak is kiválthatják. Így pl. padlószőnyeg, takaró, mosó- és tisztítószerek, padlóviasz, az etetőedény és így tovább.
A tünetek homlokterében kiterjedt bőrpír áll azokon a területeken, ahol az állat az adott allergénnel érintkezett. Így pl. az áll alatt mutatkozik, ha az etetőedény váltja ki az allergiát, a has alján vagy a hónalji tájékon, ha az állat az alomtakaró anyagára érzékeny stb.
A másodlagos fertőzés és öntrauma következtében papulák (=göböcskék), pustulák (=gennyhólyagok) és pörkös elváltozások jelentkezése sem ritka.
Ilyenkor mindig gondolni kell arra, hogy az első tünetek megjelenését megelőzően milyen új dolgok kerültek a kutya környezetébe. Bár az is előfordulhat, hogy egyik napról a másikra olyan dolgok válthatnak ki allergiát, melyeket korábban minden további nélkül elviselt az állat.
MI A TEENDŐ?
Legelső feladat, hogy az allergéneket elimináljuk (pl. etetőedény, alomtakaró, felmosószer stb.) és az állapotváltozást megfigyeljük.
Azonnali elsősegélyként helyezzünk a duzzanatokra ecetes (egy csésze ecet egy liter vízhez) vagy alumínium acetátos borogatást.
Ezek után legtöbbször a kóros folyamat megszűnik, ellenkező esetben vagy súlyosabb tünetek fellépésekor forduljunk állatorvoshoz.
A KUTYA BOLHAEKCÉMÁJA
A bolha nemcsak vérszívásával és mozgásával mechanikusan ingerli a bőrt, és ezzel vakaródzásra készteti az állatot, de nyálának antigénjével allergiás hiperszenzibilizációt vált ki, amivel súlyos és nehezen gyógyuló ekcémát okozhat.
A bolhaallergiás dermatitisz (=bőrgyulladás) a kutyák és macskák leggyakoribb allergiás betegsége, mely felmérések szerint az összes allergiás kórkép 40%-át teszi ki.
A bolha által okozott allergiás reakció egyes kutyafajtáknál gyakrabban fordul elő. Ezek közé tartozik a német juhász, a csau-csau, szetterek, foxterrier, pekingi palota kutya, spániel, tacskó stb.
A bolhaekcéma rendszerint elsődleges, tulajdonképpeni allergózis. A bolha nyálában antigén található, amely a bőrbe jutva fehérjével (kollagénnel) kötődve teljes értékű allergénné alakul.
A bolhacsípéseket követő áthangolódás után ugyanis 8-10 nap múlva, az ismételt bolhacsípésre azonnal vagy akár 3-4 nap múlva gyors allergiás reakció jelentkezik az arra érzékeny egyedeken nagyon súlyos viszketegséggel.
TÜNETEK
A legjellemzőbb tünet, hogy a kutyák csaknem szünet nélkül vakaródznak, szőrüket, bőrüket rágják, a sérült bőr pedig egykönnyen utat nyit a másodlagos baktériumos fertőzésnek.
A bolhaekcéma jellegzetes kialakulási helyei a farok feletti, ágyéki bőrfelület. Ritkábban mutatkozik a faron, a comb belső felületén és a has alján.
Jellemzője, hogy a bőr tenyérnyi területén kipirult, duzzadt, erősen viszket, rajta papulák (=göböcskék), pustulák (=gennyel kitöltött elődomborodó hólyag a bőrben), majd később pörkök keletkeznek. A gyulladásos folyamat és a vakaródzás következtében a szőr sokszor nagyobb területen kihull.
ORVOSLÁS
A legelső és legfontosabb feladat úgy az orvoslás mint a megelőzés szempontjából az állatok és az állat környezetében a bolhák elpusztítása. Tekintettel arra, hogy allergiás betegségről van szó, amelynek antigénjével a kutya bármikor találkozhat, a bántalom kiújulásra hajlamos!
Tapasztalataim szerint sokan úgy gondolják, hogy a kutya bolhátlanítása, lemosása valaminő parazitaellenes szerrel elegendő a baj kiváltó okának megszüntetésére.
Tudni kell azonban, hogy az állaton a bolhapopulációnak csak 5%-a él, a többi 95% a kutya környezetében (ól, fekvőhely, autóülés, szőnyeg, kárpitos bútorok, padlóhasadék stb.) található különféle fejlődési alakokban. Minderről azonban a továbbiak során még szót ejtünk.
MI A TEENDŐ?
Heveny esetekben a bőr duzzanatát glükokortikoid készítmények helyi és parenterális (=injekciós) használatával csökkenthetjük.
A nedvező, ekcémás bőrterület helyi kezelése előtt a szőrt lenyírjuk, a bőrt óvatosan megtisztogatjuk, és a bőrre pl. Prednisolon kenőcsöt viszünk fel az állatorvos javaslata szerint.
A bőrvastagodással járó idült bolhaekcéma kezelése hámlasztókkal (pl. ichtyolos kenőcs stb.), ismételt kvarclámpázással (1-2 perc) az előírt távolságból naponta, valamint vitaminok (E-vitamin) adagolásával történhet.
A BOLHÁK BIOLÓGIÁJA
A kutyán élősködik a kutyabolha, a Ctenocephalides canis. Egy nősténybolha 10-15 petét rak naponta. A bolhákkal lehulló petékből pár napon belül kikel a lárva. A lárvák kedvező feltételek mellett 1-2 héten belül bebábozódnak. A bábok nagyfokban ellenállnak a környezeti hatásoknak.
Az ivarérett bolhák különböző ingerek hatására, mint a rázkódás vagy a széndioxid-koncentráció emelkedése, kibújnak a bábból. A fejlődési ciklusuk a petétől az ivarérett stádiumig 30°C hőmérsékletnél kevesebb mint 2 hét, de alacsonyabb, 20°C hőmérsékleten mintegy 7 hét.
A peték és lárvák kikelési aránya sok környezeti faktor függvénye, pl. nedvesség, hőmérséklet, rendelkezésre álló táplálék és a húsevő állatok jelenléte.
Azok a bábok, amelyek az állatok által ritkán látogatott helyre esnek, fenntartják a fertőzés lehetőségét, mert akár 3 évig is életképesek maradhatnak.
MIKOR GYANAKODHATUNK BOLHÁSSÁGRA?
1. Amikor kedvencünk gyakran tisztálkodik, nyalja magát, rágja a bundáját, főként a farka felett, vagy kíméletlenül vakaródzik.
2. A kutyák gyakran véresre marják a farkuk feletti területet, testükön sebek, pörkök jelennek meg.
3. A szőrt széthúzva gyakran megpillantjuk a tettest, a pár milliméteres vörösesbarna vérszívót is, de mákszemre emlékeztető ürülékét egykönnyen felismerhetjük.
VÉDEKEZÉS
A bolhásság elleni védekezésre ma már számos hatásos készítmény van forgalomban. Alapszabály, hogy nemcsak a kutyán lévő bolhákat kell elpusztítani, de a környezetet is bolhátlanítani kell.
Az állat kezelésére lemosószerek (Neostomosan stb.), sprayk (Frontline stb.), Spot-on rácseppentő szerek (Tiguvon stb.), porzószerek (Piretrin stb.), nyakörvek (Bolhó stb.) állnak rendelkezésre.
Újabban olyan készítmény is van, mely szájon át adva nem a bolhát pusztítja el, hanem a peték életképességét szünteti meg (PROGRAM).
Ismét hangsúlyozom, hogy a környezetet is bolhátlanítani kell, alapos takarítás (porszívózás) után valaminő hatékony szerrel, melyről részletes tájékoztatást kaphatunk az állatpatikákban.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2008. márciusában.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése