NSZK 3

A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁGBAN 1986-BAN

Majna Frankfurt és Augsburg

Egy nagyon szép, régi városba érkeztünk, Majna Frankfurtba. Az 1219-ben épült Lénárt templommal kezdjük a városnézést. Legjellemzőbb alkotóeleme a két későromán stílusú, kőből faragott, hegyes csúcsú tornya. A külső falon (Szent Lénárt kőszobra felett) épségben fennmaradt az a fedetlen szószék, ahol a nagyböjti prédikációk hangzottak el, és itt hirdették ki a császári rendeleteket is.

Az 1220-ban épült Engelbert kapun a román félkörívek alatt, a díszes oszlopfők feletti sima mezőben Krisztus látható. Kétoldalt Mária, János, Péter és Szent György alakját véste kőbe a csodás kezű szobrász. Minden útitársunk megörökíti ezt a nem mindennapi alkotást.

A Városháza előtt vagyunk, mely homlokzatát 4 német császár őrzi: Barbarossa Frigyes, Bajor Lajos, IV. Károly és II. Miksa. Frankfurt a nyugatnémet pénzvilág központja, itt van a Német Jegybank is, és itt nyomják a nyugatnémet márkát. Jó volna kis kóstolót kapni belőle... A reneszánsz szökőkutat 1543-ban állították fel a Városháza hármas homlokzata előtt. A császárkoronázások alkalmával víz helyett vörös és fehér bort adott a kút! Neve szerint ez a Jusztícia vagy Igazság kútja. Találó, hisz az ismert mondás szerint "borban az igazság".

A Miklós templom Frankfurt egyik jellegzetessége. Előbb a halászok kápolnája volt, majd a tanácsurak temploma lett. A városatyák az ereszcsatorna helyébe gótcsipkés erkélysort építettek, és családtagjaikkal együtt innen élvezték az alant zajló lovagi tornákat, színielőadásokat, koronázási meneteket és a naponta háromszor megszólaló harangjátékot, amit ma is 35 harang szolgáltat. Nekünk is sikerült meghallgatni.

Íme a Császári dóm, melynek eredetileg 2 tornya volt, és csak 1514-ben alakították egytornyúvá. 1867-ben I. Vilmos király látogatása előestéjén lángok csaptak fel a dóm belsejében. A tűz olyan heves volt, hogy a harangok is megolvadtak. A Krisztus sírja kápolna az 1414-ben készült többalakos szoborcsoportról kapta a nevét, amelyen Krisztus sírbatételét véste kőbe egy mainzi mester.

Augsburgba érkeztünk, a negyedmilliós, egyrészt nyüzsgő, modern, másrészt ódon, patinás hangulatú városba. Kézművesei már a középkor óta világhírnévre tettek szert. Európa-szerte híres volt az augsburgi óra, penge és ötvösmunka. A várost 3 oldalról is középkori városfal veszi körül különösen szép tornyokkal ékesítve. Augsburg már a XVI. században világvárosnak számított. A rokokó homlokzatú Schetzler palotában egy szép képtár fogad, majd egy ékes ajtón át a páratlanul csinos díszterembe jutunk, ahol manapság hangversenyeket rendeznek. Itt minden tükör és arany. Csak az aranymennyezet újjáépítése 12,7 millió DM-be került. Amikor Mária Antoanett átutazott a városon, itt rendeztek bált a tiszteletére, és ekkor létesítették ezt a pazar báltermet.

Tegyünk egy rövid sétát a Fuggereibe, a szegények városába! Ez a világ legrégibb szociális otthona, mely 1519-ben épült a város nincstelenei részére. Csak az kerülhet ide, aki szegény, házas és idevalósi. A lakások 64 négyzetméteresek, a havi lakbér 1,7 DM, de lakóinak naponta el kell mondani egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet az alapítók lelki üdvéért.

Az augsburgi dóm az ezredfordulón, 994 és 1065 között épült. Két tornyú román bazilika volt.

Üvegablakai a világ legrégibb figurális üvegfestményei. A település püspökségi székhely. 955-ben Ulrik püspöknek sikerült rávennie a viszálykodó I. Ottót és fiát Lindolfot arra, hogy egyesítsék seregeiket a várost fenyegető magyarok ellen. Ez a Lech mezei csatában meg is történt. Egy szoborcsoport is ennek szellemében készült. Az orr és kar nélküli XVI. századi kőembert nem tudtam fényképezni. Egy pékmester a 30 éves háborúban a kemencéből előkapott égő fahasábokkal és forró cipókkal bombázta a svédeket, mígnem azok ellőtték a karjait és az orrát.