MIÉRT VAKARÓDZIK A KUTYA? (Pruritus) 2. rész
A kutya bőrviszketése, mely arra készteti az állatot, hogy a bőrét a környezetéhez (oszlop, fal stb.) vagy másik testrészéhez dörzsölje, rágja vagy nyalja, az egyik leggyakrabban észlelt tünet, mellyel a gazdik felkeresik az állatorvost.
A szüntelen vakaródzás a gazdi és kedvence életét egyaránt megkeseríti, és a baj okának felderítése némelykor komoly problémát jelent még az állatorvosnak is.
A kültakaró állandó rágcsálása, dörzsölése, nyalogatása, vakarása jelentősen rontja társállataink életminőségét, de nem egyszer előfordult, hogy a kezeletlen bőrelváltozások miatt az állat végleges elaltatása is szükségessé vált.
Meg kell említeni, hogy a kialakult bőrelváltozások nemritkán kétségbeejtő látványt nyújtanak a tulajdonos és az állat környezete számára, de több esetben a zoonózis (=állatról emberre terjedő betegség) veszélyét is hordozhatják.
MI OKOZHATJA?
Se szeri se száma azoknak az okoknak, melyek a bőrviszketést kiválthatják. Mivel pedig egyes eltérő oktanú bőrelváltozások helyeződése és klinikai tünetei gyakran kísérteties hasonlóságot mutatnak, a pontos oktani meghatározása komoly körültekintést igényel úgy a gazda, mint súlyosabb esetekben az állatorvos részére is.
A gyakorlatban a pruritust legtöbbször külső élősködők okozzák (bolhák, rühatkák, tetvek, szőrtüszőatkák stb.), meglehetősen gyakoriak a Lapunk előbbi számában részletesebben ismertetett allergiás kórképek, de előidézhetik baktériumos és gombás eredetű mikrobális fertőzések (gennyes bőrgyulladás, Melassezia dermatitis stb.), de következménye lehet egyéb fertőző betegségeknek, mint pl. az Aujeszky-féle betegség és számos nem fertőző bántalomnak, mint a máj- és veseelégtelenség, cukorbetegség, bizonyos vitaminok, így mindenekelőtt a nikotinsav hiányának, idült bélhurutnak, daganatos problémáknak, pszichés okoknak, egyes hormonális és anyagcserezavaroknak és így tovább.
Gyakorlati tapasztalataim után megemlítem, hogy gyakran vált ki vakaródzást a végbél körüli mirigyekben (ún. bűzmirigyek) keletkezett gyulladás, de a kutyák hátsó testfelületükön csúszkálnak, ahogy népiesen mondják szánkáznak akkor is, ha a végbélnyílás közelébe galandféregízek jutottak.
Természetesen ezúttal nincsen arra lehetőség, hogy a pruritus előidéző okait, azok megelőzését és orvoslását maradéktalanul ismertessük, de a továbbiakban röviden szólni fogunk a leggyakrabban előforduló kórformákról és felmerülő kérdésekről teljesen a mindennapos gyakorlat nézőpontjából.
A KÜLSŐ ÉLŐSKÖDŐK (EKTOPARAZITÁK) OKOZTA PRURITUS
1. Mindenekelőtt a leggyakrabban előforduló BOLHÁSSÁGOT kell megemlíteni, mely nemcsak az állat nyugtalanításával, vakaródzásával jár, hanem súlyos esetben vérszegénység kialakulásához és lesoványodáshoz is vezet. Amint Lapunk előbbi számában arról részletesen is szóltunk, a bolhacsípés érzékennyé teheti a kutya bőrét, és már enyhe invázió esetén is súlyos bolhaekcéma alakulhat ki.
Megjegyzem, hogy a kutya és macska bőrén megtelepedhet az ember bolhája a Pulex irritans is, ami azt jelenti, hogy nemcsak a kutyától kaphat bolhákat az ember, de ez fordítva is igaz.
Bár a bolhásságról Lapunk előbbi számában részletesen olvashattunk, ezúttal is megjegyzem, hogy nemcsak a kutyán lévő bolhákat kell elpusztítani, de a környezetet is bolhátlanítani kell.
Bizonyára nem lesz érdektelen, ha röviden megismétlem, amit a bolhásság elleni védekezésről feltétlenül tudni kell. A bolhásság elleni védekezésre ma már számos hatásos készítmény kapható.
Alkalmazhatunk lemosószereket (pl. Neostomosan), permetet, folyadékporlasztó eljárást (Frontline spray), rácseppentő szert (pl. Tiguvon), porzószert (pl. Piretrin), nyakörvet (Bolhó) stb.
Megjegyzem, hogy olyan készítmény is van forgalomban, amit szájon át kell beadni, de nem a bolhát pusztítja el, hanem a bolhapeték életképességét szünteti meg (PROGRAM).
2. SZŐRTETVESSÉG: A kutya szőrtetvességét a Trichodectes canis nevű egy-másfél mm hosszúságú, szárnyatlan, lapos testű rovar okozza, mely levált hámpikkelyekkel, bőrváladékkal és vérrel táplálkozik.
A tetü a kutya szőrbundájában, főleg a fejen, füleken, a nyakon és a háton tartózkodik.
A szőrzethez ragasztott körte alakú petékben az embrionális fejlődés egy-két hétig tart. A kikelt primér lárvák 2 vagy 3 vedlés után a hőmérsékleti viszonyoktól függően 2-3 hét alatt válnak ivarérett egyedekké.
A fertőzött állat nyugtalan, élénken vakaródzik, szőrzetét rágja. A keletkezett excoratiók (=horzsolás, karmolás) felületén gyulladás alakulhat ki.
A néhány hetes kölyökkutyákon is előfordulhat, mely során a hason nagy méretű területen mutatkozhat pörkös elváltozás.
3. VÉRSZÍVÓ TETVESSÉG: Okozói hasonlítanak a szőrtetvekhez, csupán az a különbség, hogy a fejük keskenyebb, mint a tor és a fej csúcsán elhelyezkedő szúró-szívó szájszervük nedvszívásra alkalmas.
A kutyán a gazdaspecifikus Ninoghnatus piliferus nevű faj élősködik, mely másfél-kettő és fél mm hosszúságú. A primér lárva 3 hét alatt lesz ivarérett. A nőstény élettartamát 4-6 hétre teszik és naponta 5-10 petét, serkét ragaszt a szőrzethez.
A vérszívó tetvek kórtani jelentősége hasonlít a szőrtetvekére azzal a súlyosbítással, hogy a gazdájától vért von el, és a táplálkozás módjából kifolyólag fertőző ágensek, ragályanyagok terjesztője lehet.
4. A KUTYÁK SZŐRTÜSZŐATKA KÓRJA (DEMODICOSIS) a kutyák egyik legjelentősebb, olykor halálos kimenetelű bőrbetegsége, amit a Demodex Canis nevű szőrtüszőatka idéz elő.
A parazita ¼ mm hosszú, elkülönített fejjel, torral és potrohhal, valamint 4 pár egészen rövid lábbal rendelkezik. Az atka a gazdaállaton kívül nedves, hűvös helyen 3 hétig is életben marad, száraz levegőn azonban 2 napon belül elpusztul.
A bőr felületén megtörtént kopuláció (=egyesülés) után a hímek hamarosan elpusztulnak, a nőstények pedig bevándorolnak a szőrtüszőkbe. Az itt lerakott petékből mintegy 6 nap alatt kialakulnak a lárvák, majd 14-18 nap alatt fejlődnek ki az ivarérett adultusok (=érett, kifejlett példányok).
A FERTŐZÉS MÓDJA
A szőrtüszőatkákat nemcsak a beteg állatokon lehet megtalálni, hanem gyakran az egészséges állatok bőrkaparékában is. Valószínűsíthető tehát, hogy a kutyák nagy része már szopós korban fertőződik a betegnek nem látszó anyjától.
Az atkák a szőrtüsző és a szőrszál között tartózkodnak, fejjel befelé kitágítják a szőrtüszőt, meglazítják a szőrt, majd a faggyúmirigyekbe való behatolás után ezeket is kitágítják.
A bőrizgalom fokozott korpázást okoz, az irharéteg erei pedig kitágulnak. Az atkák megkönnyítik a szőrtüsző és a faggyúmirigyek fertőződését gennyesztő baktériumokkal, ami gennyes csomók kialakulásához vezethet.
TÜNETEK
A klinikai tüneteket tekintve a bántalomnak többféle megjelenési formáját különböztetjük meg, így pikkelyező, a pusztulás (=gennyhólyagos) és a krónikus pododemodicosist (=lábvégeken mutatkozó elváltozás).
A klinikai tünetek leggyakrabban fiatal, egyéves kor alatti kutyákon jelentkeznek. A bántalom formájától és az elváltozások súlyosságától függően az enyhefokú bőrelváltozásoktól a teljes testfelületre kiterjedő septikaemiával (=„vérmérgezés”), sőt esetenként az állat elhullásával járó kártételig terjedhet.
A pikkelyező forma esetén legtöbbször a fejen, nevezetesen a szembolton, az jakakon, az orrháton és az elülső lábakon mutatkoznak az elváltozások. Fillérnyi, forintnyi területen jelentkezik a szőrhiány, a bőr kivörösödése és fokozott faggyútermelése.
A pustulás forma során testszerte, főleg a fejen és a nyakon találhatók kölesnyi, borsónyi, kellemetlenül émelyítő szagú gennyes csomók, amelyekben sűrű, pasztaszerű, sárgásvörös váladék van.
Ez a kórforma a szőrtüszőkben gennykeltő baktériumok másodlagos elszaporodásaként jelentkezik, amikoris a tüszők kitágult, gennyel telt üregekké válnak.
ORVOSLÁS
A könnyebb klinikai esetek gyógyítására különféle aktaölő szereket lehet alkalmazni (pl. Neostomosan, Tactic 0,05%-os hatóanyag-tartalmú oldatával való, 10 naponként 3-4-szer megismételt lemosás stb.).
Pustulás demnodciosis során szükségessé válik valaminő antibiotikum applikálása, ami azonban már az állatorvos feladata.
Nagyon fontos azonban a szervezet ellenálló-képességének a növelése fehérjében és vitaminokban (A, D, B vitamin) gazdag táplálék biztosításával, és nem szabad elfeledkezni az állat féregtelenítéséről sem.
5. A RÜHÖSSÉGET okozó atkák – melyek az emberre is átterjedhetnek – a bőr hámrétegébe furakodnak, ott járatot vájnak és elszaporodnak. A nem kellő ellenálló-képességű gazdaállatban olyannyira elszaporodhatnak, hogy kialakul a klinikai rühösség, az állatok szünet nélkül vakaródznak és rövidesen lesoványodnak.
A kutya rühösségének három formája van, a Sarcoptes rühösség, a Notoedres atkák által okozott fejrühösség és az Otodectes fülrühösség.
A KÓROKOZÓ
A rühösség okozója a Sarcoptes scabiei var canis nevű, erősen fejlett, rágásra alkalmas szájszervekkel és vaskos végtagokkal ellátott rühatka.
Amíg a nőstények a bőrbe vájt járatokban tartózkodnak, a hímek a bőr felületén „mászkálnak”, miközben a megtermékenyítésre váró nőstények után kutatnak.
A hímek kialakulása összesen 14, a nőstényeké 21 napot vesz igénybe. Egy-egy nőstény a bőr járataiban vándorolva 3-4 naponként produkál egy-egy petét, és élete folyamán általában 40 „tojást” rak.
A rühatkák elszaporodása, a bántalom fellépése, lefolyása, elhatalmasodása ezúttal is nagymértékben függ az állatok ellenálló-képességétől.
ORVOSLÁS
A rühösségellenes orvoslás célja a bőrben vagy a bőrön megtelepedett atkák elpusztítása. Erre számos készítmény van forgalomban, melyek rendelése állatorvosi feladat. Én a mindennapos praxisomban a NeoStomosan koncentrátumot használom, mely számos más bőrparazita elpusztítására is alkalmas.
A kutya, macska lemosással vagy permetezéssel történő kezeléséhez a koncentrátumot 1:200 arányban kell higítani, ami azt jelenti, hogy az 5 ml-es ampulla tartalmát egy liternyi vízzel kell keverni.
NOTOEDRES FEJRÜHÖSSÉG
Okozója a macska rühösségét okozó Notoedres Cati nevű rühatka. A kutyák rendszerint a megbetegedett macskáktól kapják meg a bántalmat.
Főként a fiatal kutyák betegednek meg, mely során elsősorban a fejen mutatkoznak a rühösség tünetei, mely vakaródzással, a fejbőr pikkelyezésével és pörkképződéssel jár.
OTODECTES FÜLRÜHÖSSÉG
Okozója az Otodectes Cynotis nevű rühatka, mely a kutya és macska külső hallójáratának a lakója, de az emberben is megtelepedhet. Kutyákon gyakori az enyhe fertőzöttség, mely legfeljebb a fej rázásában és a rendesnél valamivel több fülzsír termelésében mutatkozik.
Súlyosabb esetekben azonban, főleg a hosszúszőrű és lógó fülű kutyafajtákban külső füllgyulladás is társulhat a bántalomhoz. Ekkor a kutyák nyugtalanok, fejüket rázzák, nyüszögnek, vonítanak.
Olykor a rühösség átterjed a középfülre, amikoris ferde fejtartás és egyensúlyzavarok lépnek fel.
ORVOSLÁS
Az atkák elpusztítására szolgáló gyógyszeres oldatot (pl. NeoStomosan stb.) a fülkagyló és a külső hallójárat elváltozást mutató területére juttatjuk. Mindkét fület kezelni kell. A kezelést 7 nap múlva megismételjük. Az elkészített oldat 24 órán belül felhasználandó!
6. A bőrviszketegséget okozó ALLERGIÁS KÓRKÉPEKRŐL a Lapunk előbbi számában beszámoltunk (tápallergia, bolhaekcéma, kontakt-allergia stb.).
http://drradnaiistvan.blogspot.com/2012/01/allergias-korkepek-kutyaknal.html (2012. január 12-i blogbejegyzés)
7. MIKROBIÁLIS FERTŐZÉSEK a bakteriális és gombás eredetű bőrfertőzések ugyancsak gyakran vezetnek pruritushoz (=bőrviszketegség). A mikrobiális fertőzések két leggyakoribb típusához tartozik a felületes PYODERMA (=gennyes bőrgyulladás), valamint a MALESSEZIA-dermatitis (=gombás). Nemritkán egymással szövődve jelentkeznek.
A kutyák pyodermáját leginkább a szőrrel ritkábban fedett területeken (has alsó része, combbelsők stb.) megmutatkozó papulák (=göbök), pustulák (=gennyes hólyagocskák) jelentkezése jellemzi. Esetenként kevésbé karakterisztikus tünetek (szőrhullás, pörkösödés stb.) dominálnak. Az esetek több mint 90%-ában a Staphylococcusok felelősek a bántalom kialakulásáért.
A felületes pyoderma enyhe eseteiben elegendő, ha gyógysamponokkal (pl. Pyoderma antiseptic shampoo stb.) felületi kezelést alkalmazunk heti 2-3 alkalommal. Sikertelenség vagy súlyosabb esetekben antibiotikum terápiát kell alkalmazni.
A MALESSEZIA-dermatitist főként a fedett hajlatokban, valamint interdigitális régiókban (=ujjak között) jelentkező bőrpír, valamint kellemetlen szagú, zsíros bőrelváltozás jellemzi. A nedvező bőrelváltozásokat Melassezia-fertőzés okozza.
Orvoslására helyi antimikotikumokat (=gombaellenes szereket) vagy ilyen hatású samponokat alkalmazhatunk. Szisztémás kezelésre (pl. itraconazol) csupán akkor van szükség, ha a fürdetés nem megoldható.
8. A BŰZMIRIGY GYULLADÁSA, ELZÁRÓDÁSA. Gyakran keresik fel a gazdik az állatorvost azzal a panasszal, hogy egy ideje bűzös a kutya, egyre többet vakaródzik, az utóbbi időben az étvágyát is elveszítette és rogyadozva jár.
A bőrviszketegség oka lehet valóban a kutya végbélnyílás körötti mirigyek, az ún. bűzmirigy elzáródása, gyulladása is. A végbélzacskók a végbélnyílás alsó-oldalsó részén találhatók, melyek feltöltődésük során kisebb-nagyobb, akár mogyoró vagy diónagyságúra is megnőtt fájdalmas duzzanatként tapinthatók ki. Nyomásra a bűzmirigyekből nagy tömegű híg vagy kenőcsszerű, rendkívül bűzös váladék ürül.
Hogyan történhet a „bűzmirigy” kiürítése? Legegyszerűbben úgy végezhetjük a végbélzacskók kiürítését vagy teltségének az ellenőrzését, ha gumikesztyűs kézzel, valamilyen kenőccsel sikamlóssá tett mutatóujjuunkat a végbélbe vezetjük, és a külvilágon maradt hüvelykujjunkkal nyomjuk össze a végbél körüli zacskókat, mintegy kipréselve azokból a pangó váladékot.
A viszketés iszonyú szenvedést okoz! Ne hagyjuk a viszketegségtől szenvedni a kedvenceinket, a pruritust minél előbb meg kell szüntetni! Ezúttal ehhez kívántunk néhány tanácsot adni.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2008. áprilisában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése