Florida V.

TÍZ NAP FLORIDÁBAN

Sétahajóval a sziget körül

Ez a kocsi nem minket vár, ugyanis a korabeli küllemű járgánnyal történő városnézés költsége meghaladná pénzügyi lehetőségünket. Ehelyett búcsúzásként egy sétahajóval (fillérekért) körülhajózzuk a szigetet, a Miami Beach-et.

Megtudjuk, hogy a lakosság már 1925-ben is 150 ezer főt számlált. Még Al Capone is itt vett házat 1928-ban, majd egy másik ingatlanában titkos szobákat rendezett be az akkor szigorúan tiltott szeszes italok "anonim" forgalmazására. Azt is elmondták, hogy 1926-ban egy akkora hurrikán jött, mely elsöpört majdnem mindent hihetetlenül sok kárt okozva! Amikor elvonult a vész, azonnal megkezdték az újjáépítést - ami amerikai módra villámgyorsan történt.

Amint hosszasan elhajózunk a part mentén, láthatjuk a milliomosok házait, kastélyait, fényűző palotáit, melyeket itt építettek. A legtöbb egyúttal jacht-kikötőül is szolgál! A gyors kis jármű indulásra készen ott lebeg a vízen a dúsgazdag palotája előtt. Bent a szigeten pedig hatalmas bankházak és méregdrága szállodák magasodnak csaknem a felhők közé. És mit gondolnak, hogy egy luxusszállodában mibe kerül egy éjszakára a szállás? Akár 2000 dollárba is... 

De van olyan part menti villa is, mely potom 1000 négyzetméteres alapterületű, amihez még 5000 négyzetméter park és dokk is tartozik. Ennek az árát még az amerikai vezetőnk sem tudta megsaccolni. De Floridában nagyon sok kubai is van! Jártunk olyan negyedben, ahol ki volt írva, hogy "Kis Havanna", és kizárólag spanyol szót lehetett hallani. 1953 után - amikor Castro került hatalomra Kubában - egyszerre fél millió kubai menekült át Floridába. Ők spanyolul beszélnek, az üzletek és hivatalok felirata szintén spanyol nyelvű. Büszkén mondják, hogy ők amerikaiak, de a színük kubai.

Amíg velem hajóznak tovább majd nézzük a bélyegeket, szóljunk még néhány szót Miamiról, Floridáról, a tengerről, miközben lenyűgöznek bennünket a tehetős emberek pompás, fényűző palotái. Ez a hely azonban nemcsak a milliomosokra emlékeztet, de arra a sok kubai és haiti nincstelen polgárra is, akik rozoga vízi tákolmányain itt akartak bejutni az Egyesült Államokba. Már hogyha a lélekvesztőjével eljutott idáig a menekülő, és ha közben a parti őrség nem fordította vissza, vagy nem követett el velük ennél sokkal nagyobb bárdolatlanságot éppen a veszélyes út végén, a paradicsom kapujában.

De arra is gondolnunk kell, hogy a kolumbiai kábítószer, a kokain első állomása is Florida! Ha elfogják a csempészt, ha van rá lehetőségük, a tengerbe dobják az árut, mint mondják, nem áldozzák fel a szabadságukért. A régebbi időkben feketék egyáltalán nem jöhettek Miamiba, a zsidók is csak bizonyos helyekre. Természetesen ma már ilyen tilalom nincs. Elmondták egyébként, hogy nagyon korszerű vizsgálati módszerek vannak a kábítószer felfedezésére, de a legbiztosabb eljárás még ma is a kutyával történő keresés.

Számunkra ez volt Florida, a Miami Beach, ahol e rövid időt múlattuk, s e pár nap alatt ennyit láthattam belőle, ilyen benyomást szereztem. Egy biztos: kitűnően éreztem magam nem milliomosként a milliomosok világában!