Törökország I.

CSALÁDI UTAZÁS TÖRÖKORSZÁGBAN

 Út az isztambuli reptérről Ankarába

Az Úr 1988. esztendejében Törökországba utaztunk. Repülőgépünk az isztambuli repülőtéren landolt, majd vonattal utazunk tovább a fővárosba, Ankarába.

Mit kell tudni Törökországról? Népessége csaknem 59 millió fő, területe - mely két kontinensre terjed ki - 779452 négyzetkilométer. Történelmét tekintve: az oszmán-törökök a XIV. század elején telepedtek le Kis-Ázsiában. Hosszú harcok után meghódították a Márvány-tenger egy részét is. A XV. század közepén már elérték Magyarország határát is. 1453-ban bevették Konstantinápolyt és Isztambul néven a birodalom fővárosává nyilvánították. 1456-ban Hunyadi János Nándorfehérvárnál egy időre megállította a terjeszkedésüket, hamarosan azonban egész Anatólia a szultán kezére került. A birodalom fénykora a XVI. századra esik, amikor már Magyarország nagy részét is meghódították. A XVI. század végén lassú hanyatlás kezdődött, amely a XVIII. és XIX. században elavult belső gazdasági és társadalmi rendszer miatt egyre fokozódik, így a XX. század elejére már kiszorulnak a Balkánról és elvesztik uralmukat a többi területen is.

Az ország részt vett az I. Világháborúban, amelynek befejezése után az antant hatalmak felosztották a területét és a török népet Anatólia fennsíkjaira szorították vissza. Ekkor kezdődik a nemzeti függetlenségi mozgalom, majd 1923-ban kikiáltják a köztársaságot, amelynek vezetője Masztafa Kemal pasa (Atatürk) lett.

Természeti adottságait tekintve két kontinens találkozásánál helyezkedik el, az ország 97 százaléka Ázsiában van, a többi Európához tartozik. Három oldalról négy tenger mossa határait: a Fekete-tenger, az Égei-tenger, a Márvány-tenger és a Földközi-tenger. Az ország nagy részén hegyek húzódnak, az átlagos tengerszint-feletti magassága 1132 méter. Éghajlata az egyes területek szerint változó. Az Anatóliai-fennsíkon kontinentális, a tengerparton mediterrán, szubtrópusi. Júniustól szeptemberig Isztambulban és az Égei-tenger partvidékén az átlaghőmérséklet 25 fok, az eső nagyon kevés. Isztambulban a levegő magas páratartalma miatt a hőmérséklet a valóságosnál melegebbnek tűnik.

Isztambultól vonattal megyünk Ankarába. Nemcsak azért, mert ez a legkényelmesebb utazási mód a légkondicionált hálókocsiban, de azért is, mert így jobban élvezhetjük az anatóliai tájat - és jobban tudunk fényképezni is. 

Ottilia lányommal kényelmes helyet kaptunk az ablaknál. Nem mondom, azon azért kicsit meglepődtünk, amikor egy parasztcsalád a 3 birkáját is felrakta a kocsiba. Persze nem a hálóvagonba.

Amikor az állomáshoz értünk, már messziről kibontakozott a minaretek és mecsetkupolák jellegzetes látványa, óriási mozgás, hadonászás és lárma közepette nyomakodnak fel a karakteres fejkendős, bugyogós asszonyok több kicsi és még kisebb gyermekükkel. Betti lányomat semmi sem zavarta, őt elnyomta az álom.

Amíg néhány száz kilométert utazva Ankarába érünk, ismerkedjünk meg a jellegzetes anatóliai tájjal! Bizony e hatalmas országrészben csak nagyon kevés emberi települést találunk, és mindössze itt-ott tarkállik egy-egy kisebb erdő. Kevés a víz errefelé, márpedig az emberi településnek és a növényi kultúra létesítésének ez az alapja.

Ugye Önök is alig hiszik, hogy ezt a vidéket valamikor dús erdők borították, melyet konok következetességgel irtott, pusztított a hatóság. A házak 90 százalékát még néhány évtizeddel ezelőtt is fából készítették, ez jó volt a gyakori földrengés miatt, de veszélyes a gyakori tűzvészek esetén.