2011. szeptember 27., kedd

Törökország IV/1

CSALÁDI UTAZÁS TÖRÖKORSZÁGBAN
Isztambult elég csak egyszer megpillantani...




...hogy soha többé ne feledje az ember a kék ég felé törő karcsú tornyait és a mecsetek csillogó kupoláit. Talán ilyenkor a reggeli órákban a legszebb a város képe. Még tiszták a fények, ragyognak a kupolák, és valami különleges fűszeres illatot szállítanak a szellők az egyik partról a másikra.





A város a vonzerejét páratlan fekvésének köszönheti. Festői elhelyezkedését, szépségét tekintve Isztambul Nápoly és Rio de Janeiro után a világon a harmadik helyet foglalja el. A világszép Nápolynak és Riónak azonban csak egyetlen öböl adja meg a halhatatlan hírnevét, de Isztambul gazdagsága 3 félszigeten van szétosztva!





Ezek úgy nyúlnak a Márvány-tenger kék vizébe, hogy egyik oldalon az Aranyszarv-öböllel, a másikon a Boszporusz-szorossal szétválasztva. Mindegyik a fejlődés más és más törvénye szerint alakult ki, és éppen emiatt lett vonzóvá és jellegzetessé.





A szépséget az európai földnyelv, a régi Bizánc, a mai Sztambul képviseli - kupoláinak, minaretjeinek, előkelő palotáinak pompázatával. Az erőt Pera, a kereskedőváros adja - a kikötőjével és lüktető üzleti életével. Az igazi ázsiai karaktert pedig a Boszporusz ázsiai oldalán levő Szkutariban élvezhetjük - a város rácsos ablakú, jellegzetesen török építésű (ilyen házakat már az előbbiek során láttunk), mindig zárt ajtajú házaival, ciprus lombú óriási temetőivel.





Megilletődünk, mikor hajónk elúszik a Héttorony börtönerődítmény előtt. Az oszmán megszállás éveiben itt sínylődött a nemzet függetlenségét és szabadságát védő magyarság legjava. A Héttorony ma múzeum, de mennyi iszonyú szenvedésről és kínról tudnának beszélni e falak!





Talán szomorú gondolatainkból nem is engesztelődnénk könnyen, ha nem tapasztalnánk itt Törökországban úton-útfélen a magyar barátságot. Itt mindenki úgy tartja, hogy a magyarság rokona a török népnek. Mint a mi várhegyünk Budán, magasra emelkedik a másik földnyelv, a Perai, amely félig-meddig mindig az idegenek városrésze volt. Itt vannak a hatalmas szállodák, a bankok és középületek, a külföldi képviseletek és a gazdagok kertes villái. Lent a kikötő körül a zaj és lárma, a hal és olajbűz valamint a rothadó zöldségek szagával vegyül. E környéken találhatók a város régi, szűk sikátorai kelet minden bűnével és romantikájával. Kissé odébb a négymilliós világváros hatalmas épülettömbjei emelkednek ugyanúgy, mint bármely más európai metropoliszban.





Az Aranyszarv-öblöt 3 híd íveli át, melyek közül a legbelső a legújabb. Ezen vezet át a vele együtt 1973-ban épített 22 kilométeres modern autópálya. A hídon - melyet kétszintes hangyabolynak is nevezhetnénk - hihetetlen forgalom bonyolódik le. Szinte megállás nélkül özönlik át rajta az autó- és embertömeg. A felső szint a közúti forgalomé, az alsó szint pedig a gyümölcsárusok és kiskereskedők birodalma, míg a híd legalsó pereme a halászoké. Egyik csónakban kifogják a halat, a másikban tisztogatják, a harmadikban faszénparázs fölötti vasrostélyon már sütik is. A halat a sütés előtt 16-féle fűszerből összeállított keverékkel szórják be, és ezután teszik forró olivaolajba. Ez a fűszerkeverék adja a különleges finom ízt, ami csak az itteni sült halon érezhető! Elsőrendű és kedvező árú isztambuli specialitás, érdemes megkóstolni. Mi is megtettük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése