2011. szeptember 22., csütörtök

Törökország III/4

CSALÁDI UTAZÁS TÖRÖKORSZÁGBAN
Pál és Barnabás Ikoniuma nem más, mint a kerengő dervisek Kónyája




Autóbuszunk rövid időre megállt a Hieropoliszi romoknál, ahol 2000 esztendővel ezelőtt egy fényes pompájú nagyváros állott, mely igen fontos vallási központ volt. A többszörös földrengés a várost teljesen tönkretette, elpusztította, és ma már csak a fürdő, az Apolló templom és a 15000 nézőt befogadó színház romjai maradtak meg. No meg Anatólia legkülönösebb sírvárosa, ahol ez ideig 1200 szarkofágot tártak fel. Valóban különös sírkert ez, ahol szinte emeletre helyezték a sírokat, szarkofágokat, melyek között ma békés pásztorok legeltetik a nyájaikat.





Félpanziós úton voltunk, reggelit és vacsorát kaptunk a szállodában, de az ebédről magunk gondoskodtunk. Az autóbusz déltájt mindig megállt egy étteremnél. Itt az igényesebb vagy pénzesebb útitársak ebédet rendeltek, mások csak valaminő hideg italt kértek és az otthoni elemózsiát fogyasztották. E helyen milliónyi képeslap közül is lehetett választani.





Bár Kemál Attatürk felszabadította az asszonyokat, azok már nem viselik a fátylat az arcukon mint a többi mohamedán országban, de a férfiakkal most sem trécselnek olyan szabadon mint a mi honleányaink. Jellemző viseletük a fejkendő és a bugyogó, mely valójában egy szoknya középen alul összevarrva. Nem tudni pontosan, hogy ez miféle biztonságot szolgál...





A nők vagy magányosan üldögélnek vagy csoportosan pletykálkodnak, mint valamikor a háremekben...





Kónyában vagyunk, a 400 ezer lelkes nagyvárosban. A törökök azt tartják, ez volt a legelső város az özönvíz után.




A kereszténység történetének első századaiban fontos hitéleti központ volt Ikonium néven, ahol egy ideig tanított Pál és Barnabás apostol is.





1097-től a Szeldzsuk birodalom fővárosa. Az Aladdin dzsámiban 8 szultán alussza örök álmát. Koporsóikat kék színű csempe borítja, rajtuk egy fehér színű turbán van elhelyezve.
És még miről nevezetes a város? Hát ki ne hallott volna a táncoló dervisekről és Mevlánáról, a tudósról, aki ismerte az iszlám jogot és hagyományokat, a Korán magyarázatokat, a perzsa, indiai és arab irodalmat, tanított, prédikált a dzsámiban, írt könyveket és verseket. A nagy tudós itt nyugszik a dzsámiban, amit mi is meglátogatunk





Az udvarban iszlám szokás szerint kút van, ahol belépés előtt el kell végezni a rituális mosdást, majd lehúzzuk a cipőinket, és belépünk a szent helyre. Körülnézünk a templomban, a kerengő dervisek kolostorában, megnézzük a páratlan könyvgyűjteményt, imaszőnyegeket, csodás lámpákat és drágakövekkel kirakott ajándékokat és az igazhitűek turbános sírhelyeit, szóljunk néhány szót a táncoló dervisekről, akik táncát ugyan nem volt szabad fényképezni, de annak zenéjét sikerült rögzíteni!





A zene és a tánc fontos részét képezte a szertartásnak! A dervisek havonta kétszer kerengtek. Fejüket lehajtva, magukba mélyedve meditáltak, majd a lágyan szóló zene mindinkább felgyorsult, és a dervisek forogni kezdtek. Szédítő sebességű forgásuk közben hosszú harang alakú szoknyájuk ernyőként kinyílt.





Fejükön fez, karjukat kitárva másfél óra hosszat extázisban forogtak, azt jelképezvén, hogy elszakadtak a földtől...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése