MIT LÁTTAM 1999-BEN A SOKAT SZENVEDETT, UGYANAKKOR A VILÁG CSODÁJÁNAK SZÁMÍTÓ KAMBODZSÁBAN?
Ellátogatunk a Szemöldök Pagodába
Megnézem, hogy mit lehet kapni az utcai kifőzdében. A sok-sok kis edénykében rizs és számtalan számomra ismeretlen mártás. Nem merem egyiket sem megkóstolni, pedig szívesen kínálják meg nagyon olcsó is...
A szerzetes megfogadja a motoros triciklist. (Csak a fotóra vár.) Ez a leggyakoribb kambodzsai taxi.
Ellátogatunk Kambodzsa legnagyobb templomegyüttesébe, a Szemöldök Pagodába, ahol a szerzetesek levágták a szemöldöküket, és a majd látható stupákba helyezték el.
Körülnézünk a környéken, aztán bemegyünk a templomba...
Ők nemcsak imádkoznak, de adományt is kérnek. Nagyon sok a szegény ember. De milyen az időjárás? Mi 1999. október 11-25-ig voltunk az indokínai úton. Majdnem beértünk az esős évszakba: ez azt jelenti, hogy előlegben bizony egyszer-kétszer már nyakunkba zúdult a monszuneső. Májustól októberig ugyanis a záporos idő jellemző. Ilyenkor a délnyugati monszunszelek bőséges csapadékot hoznak. Novembertől március közepéig tart a száraz évszak, amikor jobbára északkeleti szél fúj, és ilyenkor alig esik az egész ország területén.
Elámulunk, amikor belépünk a templomba a rengeteg Buddha-szobor, zászlók, kürtök és egyéb vallásos kellékek tömkelegétől...
Az egykori császár szobra megálljt parancsol: nem mehetünk tovább, idegenek vagyunk!
A templomegyüttes területén - ahogy illik, én is meggyújtok egy illatos pálcikát. De mekkora az ország termőterülete? Kambodzsa földjének hozzávetőleg 70 százalékát még ma is háborítatlan erdő borítja: északon örökzöld és lombhullató monszunerdők, a tengerre néző hegyoldalakon pedig trópusi őserdők rengetege uralja a tájat. A síkvidéken füves szavannák váltakoznak rizsföldekkel, mocsarakkal és ártéri bambuszerdőkkel.
A Pagoda őrzői a szájukból lángnyelveket lehelő sárkányok... Az ország gazdag állatvilágából az elefánt, a tigris, a leopárd, a medve, valamint a sok vízimadár említhető.
Meg kell mondani, hogy Kambodzsa a világ egyik legszegényebb állama. A 3 évtizedes külső és belső háború nem múlt el nyom nélkül, és a hálaadó szobor még emlékeztet a tengernyi szenvedésre, amit az ország népe átélt.
A lakosság többsége kisparasztként él és dolgozik. Szerencséje, hogy megfelelő a vízellátás, és nem egy helyen évente két ízben is aratják a rizst. Elég gyakori a kolera és a malária, és általános jelenség az alultápláltság. Az oktatási rendszert a háború szétzilálta. Az általános iskola 6 évfolyamos, ugyancsak a felső tagozat is, ami a gimnáziumnak felel meg, majd 4 év az egyetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése