Kambodzsa III/2

MIT LÁTTAM 1999-BEN A SOKAT SZENVEDETT, UGYANAKKOR A VILÁG CSODÁJÁNAK SZÁMÍTÓ KAMBODZSÁBAN?
A gazdag, letűnt birodalom

Időközben a harcok során  a főváros kiégett, a földek terméketlenné váltak, az öntözőrendszert elpusztították. VII. Javajarman újjáépítette a várost, melynek közepén állt a templomhegy, körülötte pedig köröskörül árok, vizesárok.

A vizesárok felett stilizált, kifaragott kőből szegélyezett utak vezetnek. A városkapu egyik oldalát istenek, a másikat pedig démonok őrzik.

VII. Javajarman a várost az egykori főváros kellős közepére építtette. Akkortájt a khmerek bővölködtek mindenben, amit csak nyújthat a természet: gazdagok voltak.

És hogyan éltek? Bizony rizsük volt minden mennyiségben, erdeik vadban, vizeik pedig halban voltak gazdagok. Ők pedig rendkívül ügyes öntözőrendszert építettek ki, és így évente akár háromszor is betakaríthatták a bőséges rizstermést.

A központi épület az isteneik lakóhelye. A bejáratot és a falakat díszítő reliefek rendkívüli művészi képességről árulkodnak. A szentély közelében találhatók a királyi teraszok. Hosszuk 300, szélességük 14 méter. Ezekről követte figyelemmel a király az ünnepi felvonulásokat és egyéb parádékat. Itt fogadta a külföldi követeket, és hozott bölcs ítéleteket alattvalói ügyes-bajos dolgaiban. Egy kínai utazó így fogalmazza meg az akkori állapotokat: ha a király elhagyja a palotát, kíséretének élén katonák masíroznak. A miniszterek és a hercegek elefánton utaznak. Legalább 100 aranynyelű és fogantyús ernyő védi őket a tűző naptól.Elefántháton állva halad a király kezében drágakövekkel kirakott karddal. Még az elefánt agyarát is aranydíszítés borítja. Ezután világos ruhában jönnek a hölgyek: a feleségek és ágyasok gyaloghintón, kocsin vagy elefántháton követik a menetet. Javajarman élő Buddhának tekintette magát.

A kínai utazó azt is leírta, hogyan éltek az idő tájt a khmerek. A rizst agyagedényben főzik, a mártásokat agyagtűzhelyen készítik. Ételeiket kínai agyag- vagy rézedényekben tálalják. A mártásokat kis csészécskékké hajtogatott levelekben teszik az asztalra. Ezekből egy csepp sem folyik el. A folyékony ételeket ugyancsak levelekből alakított kanálformákkal viszik az ajkukhoz. Étkezés után pedig egyszerűen eldobják a használt leveleket.

A kereskedelmet errefelé a nők folytatják. Nincsenek boltok. Hogyan árusítanak? A földre szőnyegeket tesznek. Mindenkinek megvan a maga törzshelye. Persze helypénzt kell fizetni a mandarinnak. Kisebb értékért tárgyakkal, a nagyobbakért arannyal, ezüsttel fizetnek.

A sok templom várost, városokat alkotott. Egyetlenegy szentélyben 18 főpap, 2740 tisztviselő, 2202 segédpap és 615 táncosnő teljesített szolgálatot. A kínai utazó azt is leírja, hogy milyen mérhetetlenül gazdag volt a templom: ami pedig a felhalmozott anyagi javakat illeti, 5 tonna aranyedény, 35 gyémánt, 40620 igazgyöngy, 4540 drágakő, 962 kínai selyemfátyol és 523 napernyő tartozott a templom felszereléséhez.

Az elmondottak és a látottak bizonyítják, hogy egy óriási, igen tehetős, letűnt birodalom múló pompájában gyönyörködhettünk.

Felmentünk végül a királyi teraszra és e nagy magasságban vártuk meg a naplementét és búcsúztunk el mi is eme gigantikus művektől és egyben búcsút intettünk Kambodzsa sok vérrel öntözött, de nagyszerű világának.