BARANGOLÁSOK PORTUGÁLIÁBAN
Cascais, a nyaralóhely
Továbbutazunk a Lisszabontól 32 km-re fekvő hatalmas és szüntelenül terjeszkedő nyaralótelepre, Cascais-be. A selymes homokú tengerpart már benépesült a napozók, fürdőzők sokaságával.
Nagyságát tekintve csak Estoril előzi meg. A gazdag lisszaboniak ugyancsak szívesen látogatják.
A nyaralóhelyen az első palotákat 1870 után kezdték építeni - a szubtrópusi növényektől zöldellő tájon. Idegenforgalma azóta is folyton-folyvást nő.
Régebben itt volt a királyi család nyári rezidenciája, mely utóbb a portugál elnök magánüdülője lett. A katona szobra féltőn őrzi az ország első emberét és családját, régebben pedig az uralkodókat.
A híres portugál költő szobra.
Egy hajdanvolt, gazdag, nemesi kúria! Régi dicsőségére ma már csak a kapun látható szerény embléma emlékeztet. Szerényen "húzza meg magát" az újgazdagok fényes palotái között.
Sziklás tengerparton folytatjuk utunkat, és közeledünk az egyedülvaló látnivaló, a Boca do Inferno, vagyis a Pokol kapuja felé. Nevét arról a hatalmas sziklaüregről kapta, amit évezredek során maga az óceán vájt ki. A víz mennydörögve zúdul be az idők során maga mélyítette hatalmas sziklaüregbe, melyben a köveket ijesztően élesre, lidérces mesevilág alakjaihoz hasonlókká formálta. Az Inferno igazi pokolként fortyog, kavarog, nyög, sistereg. Hosszasan, megilletődve bámuljuk e csodás természeti tüneményt.
Cascaist a XVI. század végén már mint virágzó várost, 1580-ban Alba herceg vezetésével a spanyolok rabolták ki, majd 1755-ben a város nagy része megsemmisült. Egyébként a város eredetéről több ezer éves ásatási romok is tanúskodnak.
Hosszú, sok kanyarulatos szerpentinen jutunk fel a Cabo da Roca nevű sziklához, mely Európa legnyugatibb szárazföldi pontja. E nevezetes helyen a nejemmel mi is megörökíttetjük magunkat. A 150 méter magas szikla hatalmasan kiemelkedik a környékből, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a tájra.
Arról pedig, hogy megjártuk a nevezetes helyet, diplomát állítottak ki a részünkre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése