2012. július 11., szerda

India III/3a

MIT LÁTTAM INDIÁBAN?
A Gangesz benareszi partja




Benaresz, a hinduk szent városa talán a világ legrégibb ma is létező települése, s a legkorábbi idők óta zarándokhely.




Minden hindu hívő vágya, hogy legalább egyszer az életében ellátogasson Benareszbe, és öreg korában majd ott haljon meg, a szent folyó, a Gangesz partján. A Gangesznak minden cseppje szent és áldásos: vizének megváltó ereje van - hitük szerint!





A folyó szent bal partján jobbára kupolák, minaretek, csúcsok és tornyok, rozzant és fényes paloták állnak. Az utcák zajosak, harsognak a színek... Maga a város kis utcák és sikátorok áttekinthetetlen labirintusa, mely rendetlen zűrzavarában nem kevesebb, mint 2000 templomot és szentélyt rejt. 





A levegő nehéz és állandóan vibrál a templomi gongok és harangok zúgásától.





Hajnalban kell lejönni a folyóra, akkor végzik a hívők a rituális fürdésüket. Ezernyi színfolt - amint az érkező emberek tömegére rávetődnek a kelő nap első sugarai.






Több mint 5 km hosszan lépcsők, ghatok vezetnek le a meredek parton a szent folyóhoz.





Sok férfi ül a lépcsőkön jógagyakorlatokat végezve, az idősebbek pedig törökülésben, csukott szemmel meditációba mélyedve. Odébb a parton brahminok ülnek ernyők alatt, mind arra vár, hogy némi díj fejében megáldja a zarándokokat.





Itt-ott szent tehenek baktatnak fel és le a teraszok lépcsőjén. Átszellemült emberek torokhangon vallásos mantrákat kántálnak. A nők szemérmetesen, teljesen felöltözve fürdenek. Ahogyan szárijuk a testükre tapad, görög frízekre emlékeztetnek. Ruhadarabjaikat és testrészeiket sorra alaposan megmossák, összekapcsolva így a napi tisztálkodást a rituális mosdással.





A barnabőrű fürdőzők fejüket is a víz alá nyomják, hogy kiöblítsék a szájukat. Mások tenyerükbe fognak a folyóból vagy pohárral merítenek és isznak abból, aztán feltartott kézzel valami fohászt rebegnek...





És mindez abból a vízből történik, melyben megmossák a halottaikat is és az elégetett csontjait, hamvait is beleszórják!





Kissé lejjebb haladva (ahol már megszűnik a ghat) az asszonyok mossák a szennyes fehérneműt.





Eszembe jut, hogy annak a sok-sok üvegecskének a tartalma is ebből a vízből származik, amit lépten-nyomon szent folyadékként árusítanak - és nem is olcsón. Azt tartják, ha csak egy cseppet is iszol belőle... áldásos megváltó ereje van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése