2012. július 1., vasárnap

India I/3

MIT LÁTTAM INDIÁBAN?
Gyönyörű épületek




Most pedig tegyünk sétát az esti, kivilágított városban! Fényárban úsznak a középületek, a paloták, a gazdagok házai, ugyanakkor vigyázni kell, hogy rá ne lépj az utcák flaszterján tízezerszám alvó szegény ördögre. Amíg kóborolunk a meseszép éjben, vezetőnktől hallgatjuk a tájékoztatót.





A repülőtér felé haladva hosszú kilométereken át húzódnak a nyomornegyedek: bádog-, rongy-, fahulladék, zsindelytörmelék és a hulladékok alatt és között rongyokba burkolt emberek százezrei olyan sűrűségben és olyan körülmények között, hogy a döbbenettől nem tudunk szóhoz jutni.





Más irányban csinos, tágas házak nagy parkosított kerttel. Itt a kereskedő- és hivatalnoknegyed. Nemigen szívelem a kígyókat! Egyszeriben eszembe jut az útileírás, mely szerint Indiában rengeteg kígyó van a ház körüli parkokban, kertekben is. Időnként egy-egy keserves kiáltásra rezzentünk össze az éjszakában. Csak akkor oszlott el az ilyesmi hallatára a félelmünk, amikor megtudtuk, hogy az éjjeliőr egyszer-egyszer elordítja magát: "Vigyázzatok, itt vagyok!" De ha megfordítom a dolgot, azt is jelentheti a zsiványnak, íme itt vagyok, amott nyugodtan dolgozhatsz!





Az angolok úgy védekeztek a kígyók ellen, hogy nem házőrző kutyát tartottak, hanem házőrző mongúzt, mely egy nagy patkányhoz hasonló állat és a kígyó legdühödtebb ellensége. A pikkelyes hüllő amint észreveszi a mongúzt, sziszegni kezd, felemeli a fejét, felfújja a taréját, villogtatja a villás nyelvét, de a kisemlős - amint meglátja a kígyót - olyan dühbe gurul, hogy azonnal nekiesik annak, és mire az lecsaphatna rá, már át is harapta a torkát! Igazi izgalmas párviadal. A bennszülöttek nem félnek úgy a kígyótól, mint az angolok, van hindu, aki dicsekszik is a kerti kígyójával. Nem bántják őket, mert Shiva szent állatának tekintik.





Városnéző utunk utolsó állomása a pályaudvar volt, majd néhány szép középület és hazafi szobra mellett haladtunk el, míg leértünk a kikötőbe, hogy kirándulást tegyünk az Elefánt templomhoz. Mindezek között a legérdekesebbnek a vasútállomást találtam hatalmas épületével, óriási embertömegével, tarka turbánok összevisszaságával. Sokan ülnek, mások fekszenek a földön terebélyes csomagok, ládák társaságában. A peronon többen faszénen bográcsfélében főznek, a család pedig körülüli. Mindezt keleti nyugalom jellemzi, tülekedésnek nyoma sincs! Ha valaki lemarad a vonatról, teljes lelkinyugalommal ül vissza a helyére, és megvárja a következőt. A nagy távolságok miatt sok időt töltenek a vasúti kocsikban, sokszor ott is alszanak, a kupék tágasak, így a sok cókmók is belefér.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése