MIT LÁTTAM INDIÁBAN?
És milyen az indiai falu?
Több mint 400 millió ember a mezőgazdaságban dolgozik. A hatalmas ország területének 40 százalékát művelik.
Ennek a jó minőségű földekkel és kedvező éghajlati viszonyokkal rendelkező államnak elmaradott, fejletlen mezőgazdasága közismert.
Az, hogy a termés szinte csak az önellátáshoz elegendő, az évszázados elmaradott módszerekből adódik. A kútból kecsketömlőkkel merítik a vizet és ökrökkel húzatják.
Még a tevéket is befogják, az ekék fából készültek, bár a rosszul táplált ökrök aligha tudnák húzni a mélyebben szántó vetéseket.
A sertések nem hasonlítanak a mi hízóinkra, inkább vaddisznó jellegűek...
...de még a viszonylag jól táplált tehén sem ad napi 3 liternél több tejet.
Ami a földek trágyázását illeti, tehéntrágyát láthatunk mindenütt, de ezt nem a földek táplálására használják, hanem lepényeket készítenek belőle, amit a növények törzsén szárítanak, és a fában szegény országban tüzelésre használják.
Kosárban a fején viszi a leányzó a trágyalepényeket, majd felragasztja a falra vagy a fatörzsre, hogy megszáradva tüzelővé váljon. Szintén fejükön hordják a kútból a legfőbb értéket, a vizet.
Vezetőnk elmondja, hogy az indiai családokban a nemzedékek együtt élnek,
a család együtt dolgozik a mezőn. Mindig a férjhez menő lány költözik a
fiú szüleihez.
A menyek kötelesek az anyósnak engedelmeskedni, de nemcsak neki, hanem a sógornők siserehadának is. Az anyós ellenőrzi azt, hogy szűzen ment-e a meny a házasságba, mikor mehet pl. fodrászhoz, tőle kap vagy éppenséggel nem kap pénzt új ruhára és így tovább.
Egyszóval a meny az anyós totális felügyelete alatt áll - és ez nem kizárólag a falura vonatkozik. És még csak nem is szidhatják az anyósukat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése