India V/3b

MIT LÁTTAM INDIÁBAN?
Madrasz

A madraszi katedrális Szent Tamás nevét viseli, az apostolét (ő a "hitetlen" Tamás), aki misszionáriusként jött Indiába, és e hely közelében halt mártírhalált.

A vasútállomás itt is külön élményt jelentett számunkra! Földön üldögélő tömeg, rengeteg cókmók és keleti nyugalom. Nyoma sincs annak a rohanó tempónak, mint a mi pályaudvarainkon. Nemcsak üldögélnek, de alszanak vagy éppenséggel étkeznek, sőt főznek is valamit.

Kissé furcsállottuk a modern áruház előtti szemétdombot...

Kezdődik a bazársor... Errefelé is alkudni kell, ha vásárolsz! A keleti népeknél élvezetes szokás az alku. Nem is adja oda szívesen a portékáját a kofa, ha azt rögtön megveszik. Beszélni kell az áruról: a kereskedő agyon dicséri, a vevő élvezettel fitymálja. Az ajánlott ár harmadát érdemes beígérni, és a feléért megvásárolni a terméket.

Madrasz az egyik legrendezettebb és viszonylag a legtisztább város az országban. Az egyik útitársunkhoz orvost kellett hívni, a szokásos baja volt: hányás, hasmenés. A doktor többféle drogot ("füvet") írt fel.

Az indiai orvostudomány 2000 éves, apáról fiúra szálló mesterség. Ismerték a füvekben és fákban rejlő gyógyszereket, és magas tökélyre emelték a vízzel, masszázzsal történő gyógyítást. Természetesen mindezt sok babonás elemmel keverték, mint a ráolvasás, áldozatok bemutatása stb. A képen a rendőr az emelvényről, az ernyő alól irányítja a forgalmat a rekkenő hőségben.

Megbámultuk a vidám öltözetű marcona katonákat, majd pedig búcsút vettünk kényelmes szállodánktól, az Ópapától, s már csak egy régi és a mai fővárosban fogunk látogatást tenni.