FRANKFURTON ÁT DÉL-AMERIKÁBA
Találkoztunk egy hölggyel...
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPZf41CEPK5yZJuHyq59h3zrdixXgu1BtWTs0tvnkiLDP9eNJC3XFjdf2h5BVje9vbCJmSYZ4I3blovyGwxU2zv7fZNvNIWObkkuKimKzMwLV4Oti7r-DZBZtjFCO5miCFMYazMruYsTub/s320/n%25C3%25A9met003.jpg)
Még kora délelőtt megérkeztünk Frankfurtba, és csak este indult a gépünk Caracasba. Volt csaknem egy teljes napunk. Nem lézengtünk, hanem a repülőtéri járattal bementünk a nagyvárosba, mely akkor az NSZK ötödik nagyvárosa volt, és lakóinak száma 3/4 millió körül mozgott.
Tanácstalanul őgyelegtünk kicsit a városi forgatagban, majd megláttam egy padon egy hölgyet egyedül üldögélni. Elnézést kértem, és immár magyar akcentussal tördelve a nyelvet, megkérdeztem, hogy merre van az operaház, melyről oly sokat olvastam. Kérdésére elmondtam, hogy magyarok vagyunk Budapestről és Amerikába utazunk, de van egy kevés időnk, és szeretnénk kicsit körülnézni a városban. Mosolyogva felelte, hogy a nyáron egy hónapot töltött a fővárosunkban, ami nagyon tetszett neki, és ugyancsak megszerette a magyarokat. Szabadnapja van, szívesen sétál velünk a belvárosban. Örömmel fogadtuk az ajánlatát óriási szerencsének tartva azt.
Legelőször meghívott egy kávéra, amit nem engedett kifizetni, így a 100 márkás (még mindig) érintetlenül maradt...
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgk9Oltbg3EI4i2LGGek_CxyLYcgztJcgqaMpZB-9kY-Y3pSKWZCy4CG_KAOzQXMcpGi-L1Hxu6lWZru8x9XOJk3cnjTraXiFw1aKpvYGQH8sOzAQ06bcF4-WfjPH0CgNaPqHHOScY-z14u/s320/n%25C3%25A9met004.jpg)
Gyorsan beszélt németül, nehezen követtem, így gyakran megszakítottam, hogy "bitte langsamer"... Vagy újrakérdeztem, de megértettük egymást, így a dialógusunk pedig nem szenvedett csorbát.
Mindenekelőtt találkozásunk színhelyére, a Justitia kúthoz sétáltunk, ahol elmondta, hogy 1543-ban állították a szökőkutat, melyből a császárkoronázások alkalmával vörös és fehér bor folyt. A kép a Justitia (Igazság) szobor előtt készült.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWfCVY9bKf_a9Hg6tUMr079O92TGX6R9Y0Awhk6Bgq1kYTLPt7C5IcUgulJ9BkYWLCFp6sJ2TyTZtVdg4AabJUm-ebylOFa8M8uXzJzzBvb8k-20RRg_3WXgGE0NAfiJ9vWIfNOcr9w3pc/s320/n%25C3%25A9met005.jpg)
Nem messze volt a városháza hármas homlokzata, amit Rőmer-háznak is hívnak. Nevét az épületegyüttes egyik legrégibb házáról kapta, melyről már 1322-ben említést tesz a krónika. Csak kívülről csodáljuk meg, mert belülről - bár (mondja kísérőnk) nagyon érdekes - sajnos nincsen időnk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése