Venezuela III/2

VENEZUELA EGY CSODÁLATOS ORSZÁG

 Az őserdőben
Moszkítók miriádjai a pikniken

Banán errefelé is van, mindenütt és minden mennyiségben. Sajnos nem jutottunk odáig, de a közelben van egy barlang, ahol sokezernyi zsírmadár él, mondja bennszülött vezetőnk. Ez földünk egyedüli éjszakai magevő szárnyasa. A sólyomhoz hasonló, barna színű madár óriási rikoltozások közepette, éjszakai holdfényben hagyja el a barlangját, hogy táplálék után nézzen. Az indiánok hosszú póznákkal verik agyon  az állatokat, hogy avasodásra nem hajlamos zsírjukat kiolvasszák.

Az őserdő gazdag madárvilágából nagyobb számban csak a hollónagyságú, hatalmas, oldalt lapított csőrű, színpompás tollazatú ararapapagájjal találkoztunk. Ők az őserdő díszei, de a szállodánk előcsarnokában is ott kiáltoztak. Ordítozásaikkal rettentő nagy lármát tudnak csapni. A másik igen gyakori madár az apró, mindössze néhány centi hosszúságú kolibri, mely röptében szívja ki a nektárt a virágok kelyhéből.

Óriási tisztásra bukkanunk. Elhagyott cukorgyár rozsdásodó gépeire. Bizony itt annak idején kiirtották az erdőt, és cukornád-ültetvényt létesítettek. Ma már ugyancsak "relikvia" a cukorszirup derítésére szolgált kezdetleges kádsorozat. Manapság szigorú törvény védi az őserdő érintetlenségét.

A dzsungel szélén, abból kijutva, az erdei restaurantban fogyasztjuk el a saját gyártású nyársonsültet. Ahogy vezetőnk mondja: piknikezünk...

...és sietve fogyasztjuk el az ételt, mert a moszkitók miriádjai állandóan támadnak bennünket. A tisztáson a napsütésben fürge gyíkok szaladgálnak, ahol pedig sok a gyík, könnyen talál élelmet a kígyó is. A mérgeskígyók azonban általában éjszaka indulnak zsákmány után. Bár a moszkitócsapat csípéseitől szenvedve, de hihetetlen sok élménnyel gazdagodva utazunk vissza a 160 km-re levő Caracasba.