VENEZUELA EGY CSODÁLATOS ORSZÁG
Az őserdőben
A tehénfa nedve a bennszülöttek kedvenc üdítőitala
Már kora hajnalban felébredtem, és izgatottan vártam az indulást az őserdőbe, a dzsungelbe. Melegpárás, csepergős időben indultunk. A sortnadrágomat hosszú pantallóra váltatták át velem, mert - mint a vezető mondta - bizony még így is sok veszély leselkedik ott ránk.
Trópusi őserdő sok helyen van a világon, de olyan mint Dél-Amerikában, sehol nem bontakozik ki! Parányinak, védtelennek érzi magát az ember az óriási fák lombkoronája alatt, ahol minden lépésért meg kell küzdeni a kúszó liánokkal, a hatalmasra nőtt páfrányokkal, az ezernyi rovarral, és gondosan ügyelni kell a mérgeskígyókra.
Megcsapja orrunkat az eső utáni buja, édeskés és fűszeres illat! Megbizsergeti a testet, felpezsdíti a vérkeringést. Valami hallatlan könnyedséget kölcsönöz mindennek. Életerő van ebben az illatban, és mégis egyfajta különös hervadás. Így éreztem, amikor bejutva a dzsungelbe megérintett annak a lehelete. Mindenütt liánokkal összefonódott növényzet a szövevényes indák, a nedvesen párolgó talajba kapaszkodó hatalmas gyökerek...
A sudár növésű, húsos levelű fák törzsére páfránycsaládok kúsznak fel, a pálmák békésen együtt élnek a legváltozatosabb színekben pompázó virágokkal. Amerre csak a szem ellát Európában csak melegházból ismert növények óriási, szabad ég alatt élő változataiban gyönyörködhetünk.
Az őserdő buja növényzete elzárja a fényt, így sajnos odabent nem tudok fotózni. Ó, de nagy kár! A folyók holtágait, kiöntéseit csaknem teljesen beborítják a legpompásabb tündérrózsák közel másfél-két méteres átmérőjű levelei. Csodálatos látványt nyújtanak rövid életű virágai, melyeknek a színe 2 nap alatt fehérből kárminpirosba megy át.
Mi az ösvényen járunk, a hatalmas bozót áthatolhatatlan. Időnként megállunk, hogy az erdei hangversenyt élvezhessük - valóságos zenekar működik itt. Egy tücskökből, békákból és ezernyi más apró és ismeretlen élőlényből alakult együttes, melyek hangversenyébe időnként bele-beleszól egy-egy mélyebb árnyalatú, furcsa madárhang.
A rohanó patakokat vagy lassú méltósággal folydogáló kisebb folyókat az indiánok által készített függőhidak vagy fából eszkábált alkalmatosságok teszik átjárhatóvá. És kik járnak errefelé? Számos fogyasztható gyümölcs is terem itt, amit szívesen szüretelnek, fogyasztanak a környék lakói.
A többféle ismertebb fa mellett a tehénfa 30 méter magasra is megnő, és nedve a bennszülöttek kedvenc üdítő itala. A kúszónövények közül nagy hírre tett szert a Mavakurare, Még manapság is készítenek belőle a bennszülöttek nyílmérget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése