PERU AZ INKÁK ORSZÁGA DÉL-AMERIKÁBAN
A katedrálishoz szeretnénk eljutni
A Katedrálishoz szeretnénk eljutni. A kollektívó mellett döntünk: ez a legolcsóbb közlekedési eszköz, magyarul iránytaxi. A többnyire ütött-kopott ócska bárkák méltóságteljesen siklanak az utcákon. Sofőrjük a nyitott ablakon mutatja már, hogy van-e helye. A kocsiban levő szabad helyre legalább kétszer annyi ember tülekszik, mint amennyi belefér, így hát legfeljebb egymás ölébe ülünk!
A söfőr beszedi a viteldíjat, majd a csendrendeletet semmibe véve dudál egyet jelezve az indulást. Azután ott áll meg ismét, ahol az utas parancsolja!
A mozi előtt megállunk. És hogy milyen a mozi? Itt a drágábbakban szőnyegpadló és légkondi van. A plüss ülések olyan kényelmesek, hogy akár fekve is lehet nézni a filmet. Szeretik a horrort meg az amerikai szuperprodukciókat - mondja sofőrünk. Csak a gomolygó füstfelhőt nehéz kibírni, amit az odabent dohányzó limai honpolgárok produkálnak. Ez a dupla élvezet: pöfékelés és mozgófilm!
Megérkezünk a katedrálishoz. Ősrégi székesegyház ez, még Pizarro alapította. Páncélos castiliai vitézek imádkoztak itt, kongóvidéki néger rabszolgák és az egyházi törvényszék szerzetesei. Az előtte lévő plázán rakta máglyáit az inkvizíció. Barátságos homlokzata van, de belül sötét, és aki bronzveretű kapuján benyit, meglassítja a lépteit. Árnyékok suhannak a templomban, és ha tucatjával égnek is a viaszgyertyák, furcsán lejtenek a pillérek és oldalkápolnák körül. Igazi misztikum!
Ma is gyakoriak a hatalmas körmenetek. A potosi földrengés után 30 ezer mezítlábas ember vett részt egy körmenetben: önmagukat korbácsolták, kereszteket és láncokat cipeltek vezeklésül!
Furcsa ünnepélyes érzés volt ott állni a többször átépített katedrálisban, mely különböző építészeti stílusokat egyesített, az áttetsző üvegkoporsó előtt, melyben Pizarro hamvai nyugszanak. És látni a spiritusszal töltött üvegedénykét, amelyben a halhatatlan konkvisztádor szívét őrzik!
A festmények a püspökeiket ábrázolják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése