PERU AZ INKÁK ORSZÁGA DÉL-AMERIKÁBAN
Az utcai forgatagban
Limában 300 ezer ember él alkalmi kereskedésből. Amint megérkezett valahová a turistabuszunk, máris megjelentek az árusok...
Felüdített bennünket a virágpiac a sokszínű, illatozó, festménybe illő növényekkel...
Már a kislány is segít a mamájának. Érdeklődve nézi a nagyorrú, idegen, fehér látogatókat, akik csak gyönyörködnek a virágok kavalkádjában, fényképeznek, de bizony a nagy érdeklődésük mellett sem vásárolnak.
Rengeteg az utcai árus, mindenféle engedély nélkül kínálják a portékáikat. Igaz, hogy néha megjelenik egy-két rendőr, de ilyenkor a kofák pillanatok alatt begyömöszölik a batyujukba az áruikat, majd továbbállnak egy házzal és ismét előhúzzák a szebbnél szebb kézimunkákat.
Ha nagyon olcsón akarsz étkezni, rendelkezésedre áll az utcai lacikonyha. Sok-sok tálka az asztalon, sajnos még megsaccolni sem tudjuk, hogy mi lehet bennük. Mellettük a bő kondérokban ott várakozik az utánpótlás. Kíváncsi volnék, hogy melyik miféle, de nem merünk fogyasztani, nehogy az ismeretlen étek "belháborúhoz" vezessen. Luxus volna itt megbetegedni, hiszen minden nap újabb és újabb élményt kínál, amit nem lenne érdemes gyomorrontással megszakítani.
Inkább elmegyünk egy olcsó utcára nyíló étkezdébe. A sült hús annyira rágós volt, hogy nem tudtam megenni, a sült ananász viszont annál jobban ízlett. Néhány órával ezelőtt vették ki a pénztárcát a barátom zsebéből, akivel együtt is ebédeltünk. Az áruházban voltunk, vásároltunk, s amikor fizetni akart, a zsebébe nyúlva rájött hogy nincs egy vasa sem. Valaki bűvészmódra halászta ki a farzsebéből a tárcát olyan ügyesen, hogy nemcsak ő nem vette észre, de még én sem, aki mellette álltam. Kényszerült kölcsönkérni tőlem, hogy kifizethesse a cehhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése