Védjük meg a kutyákat a fertőző betegségektől! (I.)

VÉDJÜK MEG A KUTYÁKAT A FERTŐZŐ BETEGSÉGEKTŐL I.

PARVOVÍRUS – SZOPORNYICA

Se szeri se száma azoknak az olvasói leveleknek, telefonoknak, melyek a kiskutyák súlyos megbetegedéseiről, olykor hirtelen elhullásáról, máskor hosszas és költséges, de nem egyszer mégis eredménytelen kezelésével kapcsolatban kérnek tanácsot. Bár sokszor felvetődik a kérdés az orvoslás lehetőségéről, főként pedig a megelőzéssel kapcsolatban kérnek tájékoztatást. Többen is megkérdezték, hogy a kutyák fertőző betegségei veszélyesek-e az ember egészségére, de volt, aki a vásárolt állat elhullását követő szavatossági igény érvényesítésének lehetőségéről tudakozódott.

A továbbiakban azokról a gyakoribb, főként kiskutyákat megtámadó fertőző betegségekről fogunk szót ejteni Olvasóink kérdései alapján, melyek időben történő vakcinázással jórészt megelőzhetők, nevezetesen a Parvo- és Koronavírus okozta bélgyulladásról, a fiatal kutyák fertőző májgyulladásáról és az emberre is veszélyes zoonózisként számontartott Leptospirózisról stb. A betegségek ismertetése mellett szólunk arról, hogy a nagyon sok veszteséget okozó betegségek megelőző oltását mikor, mivel és hogyan kell elvégezni.

Elöljáróban megjegyzem, hogy a kutyatenyésztésben vezető szerepet játszó Angliában már az 1950-es években arról számoltak be, hogy a régi és híres tenyészetekben a kutyakölykök elhullásából eredő veszteségek elérték a 30%-ot. Az 1980-as években ezek a veszteségek szinte robbanásszerűen emelkedtek 80% körüli értékre főként az olyan tenyészetekben, ahol az újszülött kutyákat nem részesítették speciális védelemben (védőoltásban).

És mi a helyzet hazánkban? Hazai viszonyok között a nyolcvanas években kezdődően nőtt meg a kutyakölykök megbetegedésében és elhullásában szerepet játszó fertőző betegségek jelentősége. Ebben nemcsak a kutyatenyésztés és a nemzetközi kereskedelem megélénkülése játszott szerepet, de új kórokozók feltűnése is. Példának okáért gondoljunk csak arra, hogy a kutya-bélgyulladást okozó parvovírus csak 1977-ben jelent meg az észak-amerikai Egyesült Államokban, majd két év alatt végig galoppozott az egész világon és világszerte elterjedt súlyos veszteségeket okozva.

A kutyakölykök megbetegedésére utaló klinikai tünetek jelentkezésekor sok esetben még nem lehet biztonsággal eldönteni, hogy annak kiváltásában vajon fertőző vagy nem fertőző okok játszottak-e szerepet.

A pontos diagnózis felállítását nehezíti, hogy a gazdik először általában nem fertőző okokra gyanakodnak, és csak sikertelen próbálkozások után fordulnak állatorvoshoz. Ennek a kedvezőtlen következménye, hogy amennyiben fertőző okról van szó, az állatorvos már csak idült vagy praemortem (halál előtti) esetekkel találkozik akkor, amikor tudvalévő, hogy a vírusos betegségek gyógykezelése – ha már fellépett a bántalom – bizony sokszor kétes kimenetelű. Ez is indokolja a fertőző eredetű bántalmak vakcinás oltások útján történő megelőzését, valamint a betegségek gyanújának felismerését megkönnyítő tünetek megismerését. A továbbiakban ehhez kívánunk segítséget nyújtani.

A PARVOVÍRUSOS BÉLGYULLADÁS

Nemrégiben Pécsbányáról azzal a panasszal hívott egy tulajdonos, hogy a 9 napja vásárolt német juhász fajtájú kiskutyája két napja szinte folyamatosan öklendezik, hány, hasmenéses, már csak apatikusan fekszik.

Azt hitték, hogy az udvaron bóklászva valami olyat evett, ami megártott a kiskutyának. Abban bízva, hogy 1-2 nap alatt rendbejön, megízesített kamillateát adtak neki, amiből eleinte sokszor és sokat fogyasztott, majd az sem kellett neki és az állapota rohamosan romlott. Ekkor hívtak állatorvost.

Megérkezésemkor már igen súlyos praemortális állapotban volt az állat, melynél parvovírusos bélgyulladás gyanúját állapítottam meg. És miután reménytelennek ítéltem meg a helyzetet, csak a gazdi kifejezett kérésére adtam infúziót a betegnek, de sajnos néhány óra múlva elhullott.

Miután értékes állatról volt szó, a gazdi felvetette a szavatosság, tehát az eladó felelősségének a kérdését. Sajnos 9 nap után az eladó felelőssége már nem kérdőjelezhető meg, ugyanis a bántalom lappangási ideje 2-4 nap, így a fertőzés mindenképpen a kiskutya átvétele után történhetett.

Miután a betegség fellépése során többször is felvetődött az eladó szavatossági felelősségének a kérdése, a továbbiakban erre is ki fogunk térni.

A KUTYA PARVOÍRUS OKOZTA BÉLGYULLADÁSA

A betegség, mely világszerte előfordul, főként a fiatal kutyák egészségét veszélyezteti, lázas általános tünetekkel, hányással, olykor véres jellegű hasmenéssel és némelykor szívizomgyulladással.

A bántalmat először a hetvenes években állapították meg az Amerikai Egyesült Államokban, de hazánkban első ízben csak 1980 tavaszán észlelték.

A KÓROKOZÓ

A betegséget egy nagy ragályozó-képességű apró kórokozó, a PARVOVÍRUSOK CPV-2 típusa okozza, mely szokatlanul gyors világméretű elterjedtsége során nagyon súlyos veszteségeket okozott a kutyapopulációkban, amit csak a vakcinák gyors bevezetésével és a beteg állatok folyadékterápián alapuló gyógykezelésével sikerült mérsékelni.

Az első megbetegedéseket az USA-ban a hetvenes évek végén észlelték, Magyarországon pedig 1980 tavaszán került megállapításra. A kórokozó azért tudott ilyen gyorsan elterjedni a világban, mert a beteg állat igen nagy mennyiségben üríti a vírust, annak igen nagy az ellenálló-képessége, a környezetben sokáig fertőzőképes marad, és a fertőtlenítőszerekkel szemben nagyon ellenálló.

A FERTŐZŐDÉS

A vírus iránt a kutyák és kutyafélék fogékonyak. Az emberre hatástalan. A beteg kutyák a bélsarukkal ürítik a vírust, mely a fertőződést követően már 3-4 nap múlva kezd ürülni a bélsárral.

A betegség mindenekelőtt kutyáról kutyára terjed, de a bántalom terjedésében jelentős szerepet játszanak a ragályfogó tárgyak (ketrecek, szerszámok, szállítóeszközök stb.) is. Különösen jó alkalom nyílik a fertőződésre azokon a helyeken, ahol sok állat megfordul (kiállítások, rendelők, kisállatkórházak stb.). az átvészelt állatok egész életre szóló védettséget nyernek, sőt az ilyen illetve vakcinázott szukák kölykei a kolosztrummal jelentős mennyiségű ellenanyaghoz jutnak, amelyek általában 6-8 hetes korig kellő védettséget biztosítanak a kölyköknek. Ezt a vakcinázás során figyelembe kell venni.

A szájon át felvett vírus hamarosan a véráramba jut, majd a bélnyálkahártya hámsejtjeiben, kölyökkutyákban a szívizomsejtekben is szaporodik. A vírus a virémiát követő második naptól gyakorlatilag minden szervben és szövetben megtalálható.

TÜNETEK

A betegség lappangási ideje 2-4 nap. Ennek a ténynek a meglehetősen gyakori szavatossági esetek megítélésében is döntő jelentősége van.

A legjellemzőbb tünet a bágyadtság, étvágytalanság, öklendezés, hányás, hasmenés. A bélsár eleinte sárgás, majd vörös színűvé válik, olykor véralvadékot tartalmaz.

Ilyenkor a kutyák elesettek, csak apatikusan fekszenek, nehezen késztethetők mozgásra. A hasmenés következtében exsiccosis (kiszáradás) alakul ki, a szemek beesettek, a bőr rugalmasságának csökkenésére utal, hogy a ráncba emelt bőr csak lassan simul el.

Megkaphatják a bántalmat az idősebb állatok is? Igen, megkaphatják, de amíg a jól tartott felnőtt kutyák esetében csak enyhén vagy tünetmentesen zajlik le a bántalom, a különféle megterhelések (paraziták, vemhesség) súlyosbíthatják a betegség kimenetelét. Ugyanakkor ezek az állatok súlyos fertőzés forrásává válhatnak!

ORVOSLÁS

A betegség gyógykezelése csak a tünetek enyhítésére szorítkozik, mert a vírusos bántalmak ellen nincsen speciális, hatékony gyógyszer. Mindenekelőtt gondolni kell a folyadékpótlásról (infúzió). Csillapítani kell a hányást és a hasmenést, a bakteriumos szövődmények kivédésére ajánlatos antibiotikumokat adni. Kedvező hatás várható a görcsoldók, a vitaminok, vérzéscsillapítók (konakion) és májkivonat adagolása után. Szükség lehet a szívműködés és a vérkeringés gyógyszeres serkentésére, ami ugyancsak állatorvosi feladat.

A betegség hányással, hasmenéssel járó szakaszában a kutya nem kaphat enni, a folyadékellátás azonban nagyon fontos! Az emésztőszervi tünetek átvészelését követően az állatot diétára kell fogni! Kezdetben burgonyapürét, szétfőtt rizst, később főtt csirkehúst kaphat naponta többször kis mennyiségben a beteg kutya. A biztonság érdekében még a gyógyulást követő héten is folytatni kell a diétát. Mivel a hasmenéses bélsárral a kutya környezete is a kórokozók óriási tömegével szennyeződik, szigorú higiéniás intézkedésekkel nagy gondot kell fordítani a beteg állat környezetében levő kutyák fertőződésének az elkerülésére.

VÉDEKEZÉS

Az előbbiekben szó volt arról, hogy a vakcinázott szukák kölykei a kolosztrummal jelentős mennyiségű ellenanyaghoz jutnak, melyek általában 6-8 hetes korukig kellő védelmet biztosítanak a kölyköknek. Utóbb azonban az ellenanyagok fokozatosan eltűnnek és a kutyák a fertőzés iránt fogékonnyá válnak. Mikor kell tehát a kölyköket első ízben oltani? Amikor a kiskutyákat 6-8 hetes korukban eladják vagy elajándékozzák, célszerű az első vakcinázást már 6 hetes korban elvégezni Parvo elleni vakcinával! Az oltást a Kisállat egészségügyi könyvbe kell bejegyezni és ezzel kell a kiskutyát átvenni!

Mikor következzen a következő oltás? A vakcinázást a 8.-12. és 16. héten kell megismételni, de ebben az esetben már polyvalens (parvovírus, szopornyica, fertőző májgyulladás, leptospirózis, parainfluenza, esetleg koronavírus elleni) vakcinát alkalmazunk! A továbbiakban a vakcinázást már csak évente egyszer kell megismételni. Az állatorvos által beragasztott oltási cimkén a betűjelek az alábbi betegségeket jelzik: D = szopornyica, L = leptospirózis, H = fertőző májgyulladás, P = parvovírus fertőzés, Pi = parainfluenza.

MIKOR SZAVATOSSÁGI HIBA

A kutya parvovírusos bélgyulladása esetén a hibás teljesítés jogalapját kizárólag az állat elhullása képezheti.

A másik feltétel annak bizonyítása, hogy a fertőzés az eladónál történt. A kutyák fertőződésének az idejét akkor lehet az átadás előtti időre visszavezetni, ha az állat az eladástól számított 3 napon belül elhullott. Az átadást követő 5 napon belüli elhullás eredete csak akkor vezethető vissza az átadás idejére, ha a betegség tünetei az átvétel után a legrövidebb lappangási időn (2 nap) belül kezdődtek, és ettől kezdve a szakszerű kezelés ellenére súlyosbodtak. Az elmondott esetben a szavatossági igény már ezért nem volt érvényesíthető az átvétel után 9 nap múlva.

A SZOPORNYICA

A kutyák világszerte előforduló betegsége, mely az előző évszázad végéig hazánkban is súlyos járványokat okozott, mint a kutyák akkori leggyakoribb betegsége. A fiatal kutyák elhullása mellett főként azzal okoz jelentős egészségkárosodást, hogy a gyógyult kutyák többségében az idegrendszer károsodásának következtében elhullás vagy például a szaglás elvesztése esetleg görcsös illetve bénulásos állapot maradhat vissza.

A KÓROKOZÓ

A kutyák szopornyicáját a Paramyxoviridae családba tartozó szopornyicavírus (CDV) idézi elő. A vírus iránt a kutya és elsősorban a közvetlen rokonai (farkas, róka stb.) fogékonyak.

A szopornyica főleg a fiatal, egy éven aluli kutyák betegsége, azonban előfordul idősebb ebekben is. Emberre teljesen veszélytelen.

A FERTŐZÉS

A betegség terjesztésében főként a fertőzött kutyáknak van jelentős szerepük, melyek főként orrváladékukkal és a vizeletükkel ürítik a vírust. A bélsár lényegesen kevesebb vírust tartalmaz.

A fertőzés nemcsak közvetlen érintkezéssel következhet be, hanem a fertőzött váladékkal szennyezett takarmány, ivóvíz és különféle eszközök közvetítésével is. A kórokozó belégzéssel vagy szájon át kerülhet be a fogékony állat szervezetébe. A lappangási idő általában 3-4 nap.

TÜNETEK

A betegség lefolyása és a tünetek súlyossága számos körülménytől függ. Nevezetesen az állat korától, az állat immunbiológiai állapotától (parazitás fertőzöttség, vitaminhiány okozta immunszupresszió), a tartási körülményektől, az ellenálló-képességtől, a vírus megbetegítő képességétől, mely vírustörzsenként eltérő lehet stb.

A túlheveny formával többnyire a nagyon érzékeny kutyák esetében találkozunk. Ezeknél már egy-két napos bágyadtság, levertség és lázas állapot után bekövetkezhet az elhullás.

Leggyakrabban azonban heveny formában zajlik le a betegség, melyre jellemző a kétfázisú lázgörbe. Ez azt jelenti, hogy az első szakaszban a 3-7 napos lappangási idő után 41,5°C-t meghaladó hőemelkedés, savós orrfolyás és kötőhártya-gyulladás alakul ki. A betegek kedvetlenek, étvágytalanok. Ezután 2-3 napos láztalan állapot következik, és visszatér a beteg étvágya is.

Egy-két nap múlva azonban a láz ismét felszökik, és ezzel egy időben az állatok ismét étvágytalanok és kedvetlenek lesznek. Gennyes kötőhártya-gyulladás, tüdőgyulladás, gyomor- és bélgyulladás is kialakulhat.

Az állatok orrnyílásából savós nyálkás váladék ürül, mely rászárad az orrnyílások környékére, ezért a kutyák szörtyögve lélegeznek, a szemükből váladék szivárog. A vemhes szukák elvetélhetnek.

Az emésztőcső megbetegedését hasmenés, hányás, olykor torok- és mandulagyulladás jelzi.

A bőr megbetegedése során a vékonyabb bőrrel fedett has alján és a combok felületén piros foltok, pusztulák képződnek, melyek utóbb pörkké száradnak. Idült esetben a talppárnák megkeményednek (keménytalp-betegség,).

A betegek egy részében idegrendszeri zavarok is mutatkozhatnak. Enyhébb esetekben csak tompultságot észlelünk, máskor azonban egyes izomcsoportok rángógörcse, mozgászavarok valamint bénulások is kialakulhatnak.

GYÓGYKEZELÉS – VÉDEKEZÉS

A bakteriumos szövődmények kivédésére antibiotikumokat, lázcsillapítókat, hányást és hasmenést csillapító szereket, vitaminokat (B-vitamin) adunk. Talpkeményedés esetén a megkeményedett bőrrészeket vazelinnel, csukamájolajjal stb. kenhetjük be.

A betegség vakcinás oltással megelőzhető. A kölyökkutyáknak, ha koloszrális védettsége van, 9 és 12 hetes korukban, majd évente egyszer kell oltani. A 3 hónaposnál idősebb kutyákat 2-3 hetes különbséggel kétszer egymás után vakcinázva legalább egy évig tartó védettség alakul ki. A vakcina rendelése, alkalmazása és igazolása állatorvosi feladat.

(A dolgozat megjelent dr. Radnai István tollából 2010. novemberében a Kistermelők Lapjában.)